André Tardieu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
André Tardieu
André Tardieu.jpg
Franciaország miniszterelnöke és külügyminisztere
Hivatali idő
1932. február 20.1932. május 10.
Előd Pierre Laval
Utód Édouard Herriot
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere.
Hivatali idő
1930. március 2.1930. december 4.
Előd Camille Chautemps
Utód Théodore Steeg
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő
1929. november 3.1930. február 17.
Előd Aristide Briand
Utód Camille Chautemps
államminiszter
Hivatali idő
1934. február 9.1934. november 8.

Született 1876. szeptember 22.
Párizs
Elhunyt 1945. szeptember 15. (68 évesen)
Menton
Párt Alliance démocratique

Foglalkozás diplomata, kormányhivatalnok
Iskolái
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz André Tardieu témájú médiaállományokat.

André, Pierre, Gabriel, Amédée Tardieu (Párizs, 1876. szeptember 22.Menton, 1945. szeptember 15.) francia politikus, diplomata, újságíró. A Harmadik Köztársaság 65., 67. és 70. miniszterelnöke.

Pályafutása[szerkesztés]

Jómódú családban született, felmenői 1670 óta Párizsban éltek, és generációk óta rézmetszéssel foglalkoztak. Tardieu-t felvették az École normale supérieure-re, de nem kezdte meg tanulmányait, mert a diplomáciát választotta. A külügyminisztérium felvételi versenyvizsgáján a legjobb eredményt érte el, és 1897-ben a berlini nagykövetségen lett attasé. 1899-ben Théophile Delcassé külügyminiszter munkatársa, majd Waldeck-Rousseau minisztertanácsi hivatalának titkára. Ezzel párhuzamosan diplomáciai krónikákat írt a Le Temps napilapban.

1908-ban a francia irodalom tanszékét vezette a Harvard Egyetemen. 1909-ben kortárs diplomáciai történelmet tanított a Politikatudományok Intézetében, és óraadó a Keleti nyelvek Iskolájában. 1911-ben a Vezérkari Tisztképző tanára.

Az egykori Seine-et-Oise megye képviselőjévé választották 1914-ben az Alliance démocratique párt színeiben, de négy hónap múlva egy vadászalakulat kapitányaként indult a háborúba. 1917-ben visszahívta a kormány a frontról, és külügyi biztosként az Egyesült Államokba küldte. 1918-ban tért haza Clemenceau utasítására, és általános hatáskörű francia–amerikai hadügyi biztossá nevezték ki, 1919. április 1-jéig töltötte be ezt a posztot. Clemenceau mellett részt vett a Párizs környéki békeszerződésekről szóló tárgyalásokon. 1919/1920-ban a felszabadított területekért (Elzász és Lotaringia) felelős miniszter. A szellemi atyjának tekintett Clémenceau visszavonulása után – hűsége jeléül – nem lépett be egyetlen kormányba sem 1928-ig. 1926-tól 1936-ig a Territoire-de-Belfort képviselője a nemzetgyűlésben.

1928-ban közmunkaügyi miniszter Poincaré negyedik, belügyminiszter Poincaré ötödik kormányában. 1929. május 3-án miniszterelnök, de kormánya 14 hónap után megbukott. Sikertelenségének okát a háború utáni francia politikai rendszer erőtlenségében látta, a végrehajtó és a törvényhozó hatalom ellenszegült a reformoknak.

1931-ben Pierre Laval első kormányában mezőgazdasági miniszter, harmadik kormányában hadügyminiszter. 1932-ben néhány hónapra újra miniszterelnök és belügyminiszter, végül 1934-ben Gaston Doumergue második kormányában államminiszter.

1939. július 22-én agyérgörcs következtében részlegesen megbénult, Mentonban hunyt el 1945-ben. De Gaulle elismerően szólt a La réforme de l’État című művéről, amelyből számos gondolatot merített.

Írásai[szerkesztés]

  • La Paix, 1921.
  • Devant l’obstacle : L’Amérique et nous, 1927.
  • L’Épreuve du pouvoir, 1931.
  • Devant le pays, 1932.
  • La réforme de l’État, 1934.
  • L’Heure de la décision, 1934.
  • Sur la Pente, 1935.
  • La Révolution à refaire : tome 1, Le souverain captif, 1936.
  • La révolution à refaire, tome 2, La profession parlementaire, 1937.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]


Elődje:
Aristide Briand
Franciaország
kormányfője

1929. november 3. – 1930. február 17.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Camille Chautemps
Elődje:
Camille Chautemps
Franciaország
kormányfője

1930. március 2. – 1930. december 4.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Théodore Steeg
Elődje:
Pierre Laval
Franciaország
kormányfője

1932. február 20. – 1932. május 10.
Francia Köztársaság címere
Utódja:
Édouard Herriot