Prónay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Prónay Pál
Pronay.jpg
Született 1874. november 2.
Romhány,
Meghalt 1946 (71 évesen)
?
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem huszár
Rendfokozata alezredes
Egysége Jászkun Huszárezred, Rongyos Gárda
Csatái I. világháború, Nyugat-magyarországi felkelés, II. világháború
Iskolái Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prónay Pál témájú médiaállományokat.

Tótprónai és blatnicai Prónay Pál, teljes nevén: Prónay Pál Sándor István Gábor (Romhány, 1874. november 2.1946 vagy később) magyar katonatiszt, lajtai bán. Fontos szerepe volt az ún. fehérterrorban és a soproni népszavazás kikényszerítésében.

Tevékenysége[szerkesztés]

Tótprónai és blatnicai Prónay István és zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Mária fiaként született. Budapesten a Ludovika Akadémián végzett, az első világháborúban a Jászkun Huszárezredben szolgált és mint százados szerelt le. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, Szegeden 1919. júniusban leszerelt tisztekből és altisztekből különítményt szervezett, amely együttműködött Horthy Nemzeti Hadseregével. A Tanácsköztársaság bukása után különítményesei – a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságok „megbosszulásának” indokával – számos vitatott atrocitást követtek el. Prónay Pál döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában.

Prónay Pál igazolványa (1920)

A felkelés során a magyar irreguláris alakulatok megakadályozták az osztrák rendőr és csendőralakulatok bevonulását a Magyarország által a trianoni döntés által kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre, majd az 1921. október 4-ére összehívott nemzetgyűlésen kikiáltották a független Lajtabánságot, melynek vezetőjévé megválasztották Prónayt „lajtai bán” címmel. A felkelést nagymértékben segítette a soproni csendőrparancsnok Ostenburg-Moravek Gyula és az általa irányított három század csendőr csatlakozása. A fegyveres ellenállás kényszerítette az antant hatalmakat a soproni népszavazás (1921. december 14.) kiírására. A második királypuccs idején Prónay megtagadta a legitimista (királypárti) katonai egységek elleni fellépést. Ezért Bethlen István és Gömbös Gyula kizáratta az Etelközi Szövetségből, nyugdíjazták és félreállították, azonban a továbbiakban is részt vett a szélsőjobboldali megmozdulásokban, valamint a Rongyos Gárda 1938-as újjászervezésében is. Ostenburg-Moravek Gyulával közösen létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot.[1]

Budapest ostroma idején újabb különítmény szervezésébe fogott, amely azonban nem játszott különösebb szerepet a háborúban. A szovjet csapatok 1945. március 20-án elfogták és elhurcolták, majd a Szovjetunió Állambiztonsági Szerveinek Különleges Tanácsa 1946. június 10-én 20 év kényszermunkára ítélte. Az Orosz Föderáció 1991. október 18-ai „A politikai üldözések áldozatainak rehabilitálásáról” szóló törvényének 3.§ b. pontja értelmében 2001. június 27-én rehabilitálták.[2]

Felesége gróf Pálffy-Daun Eleonóra Amata Anna Mária Emma volt (Pálffy-Daun Vilmos Lipót és Nugent Eleonóra Mária lánya), akivel 1921. április 11-én kötött házasságot, Budapesten.[3]

Források, ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • A határban a Halál kaszál – önéletrajz, benne a Lajtabánság történetének leírásával, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1963 (ismertetése: Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott: Prónay visszaemlékezése az 1919-es somogyi fehérterrorra. In: Somogyi Néplap, 1963. október 27. 4.)
  • Prónay Pál emlékezései az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről. IV. Közzéteszi: Fogarassy László. In: Soproni Szemle, 1986. 4. szám, 320. old. [A válogatás az 1963-as kiadású Prónay-naplóban nem közölt vonatkozó részeket tartalmazza] A teljes napló lelőhelye: Politikatörténeti Intézet Levéltára. Fond és csoportszám: 973. 2. I. rész. I-III. köt. Ellenforradalmi naplójegyzeteim 1918–1921. tótprónai és blatniczai Prónay Pál alezredes naplójegyzetei az 1918–1921. évi forradalom-kommün és ellenforradalom idejéből
  • Somogyvári Gyula (Gyula diák): És mégis élünk (regény)
  • A Rongyos Gárda harcai (Magyar Ház kiadó)
  • Az erő útján - A Rongyos Gárda küzdelmei (Magyar Ház kiadó)
  • Dr. Héjjas Jenő - A nyugat-magyarországi felkelés (Magyar Ház kiadó)
  • Krug Lajos - Tüzek a végeken
  • Varga István: Adalékok a zsidóság fonyódi történetéhez (Veszprém, 2005) - Prónay 1919. augusztusi fonyódi tevékenységéhez kapcsolódó információk)
  • Ajánlott film: Imposztorok, 1969
  • Barotányi Zoltán: A többi kegyelem - A Prónay-ügy Magyar Narancs, 2005/41. (10. 13.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=1433
  2. Rehabilitálták Moszkvában a fehérterror egyik vezetőjét. Index.hu. 2005. október 4.
  3. Bp. IV. ker. állami házassági akv. 101/1921. folyószám

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dersi Tamás: Párbeszéd a vérebről. P. P. naplójáról (Új Írás, 1963. 6. sz.);
  • Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott (Somogyi Néplap, 1963. 252. sz.) Imposztorok (film)