Prónay Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Prónay Pál
PalPronay.jpg
Született 1874. november 2.
Romhány
Meghalt 1946 (71 évesen)
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem huszár
Rendfokozata alezredes
Egysége Jászkun Huszárezred, Rongyos Gárda
Csatái I. világháború, Nyugat-magyarországi felkelés, II. világháború
Iskolái Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prónay Pál témájú médiaállományokat.

Tótprónai és blatnicai Prónay Pál, teljes nevén: Prónay Pál Sándor István Gábor (Romhány, 1874. november 2.1946 vagy később) magyar katonatiszt, lajtai bán. Fontos szerepe volt az ún. fehérterrorban és a soproni népszavazás kikényszerítésében.

Tevékenysége[szerkesztés]

Tótprónai és blatnicai Prónay István és zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Mária fiaként született. Budapesten a Ludovika Akadémián végzett, az első világháborúban a Jászkun Huszárezredben szolgált és mint százados szerelt le. A Tanácsköztársaság kikiáltása után, Szegeden 1919. júniusban leszerelt tisztekből és altisztekből különítményt szervezett, amely együttműködött Horthy Nemzeti Hadseregével. A Tanácsköztársaság bukása után különítményesei – a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságok „megbosszulásának” indokával – számos vitatott atrocitást követtek el. Prónay Pál döntő szerepet játszott a nyugat-magyarországi felkelés kirobbantásában.

Prónay Pál igazolványa (1920)

A felkelés során a magyar irreguláris alakulatok megakadályozták az osztrák rendőr és csendőralakulatok bevonulását a Magyarország által a trianoni döntés által kiürített Sopronba és az elcsatoltnak ítélt határterületre, majd az 1921. október 4-ére összehívott nemzetgyűlésen kikiáltották a független Lajtabánságot, melynek vezetőjévé megválasztották Prónayt „lajtai bán” címmel. A felkelést nagymértékben segítette a soproni csendőrparancsnok Ostenburg-Moravek Gyula és az általa irányított három század csendőr csatlakozása. A fegyveres ellenállás kényszerítette az antant hatalmakat a soproni népszavazás (1921. december 14.) kiírására. IV. Károly király második visszatérési kísérlete idején Prónay megtagadta a legitimista (királypárti) katonai egységek elleni fellépést. Ezért Bethlen István és Gömbös Gyula kizáratta az Etelközi Szövetségből, nyugdíjazták és félreállították, azonban a továbbiakban is részt vett a szélsőjobboldali megmozdulásokban, valamint a Rongyos Gárda 1938-as újjászervezésében is. Ostenburg-Moravek Gyulával közösen létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot.[1]

Budapest ostroma idején újabb különítmény szervezésébe fogott, amely azonban nem játszott különösebb szerepet a háborúban. A szovjet csapatok 1945. március 20-án elfogták és elhurcolták, majd a Szovjetunió Állambiztonsági Szerveinek Különleges Tanácsa 1946. június 10-én 20 év kényszermunkára ítélte. Az Oroszországi Föderáció 1991. október 18-ai „A politikai üldözések áldozatainak rehabilitálásáról” szóló törvényének 3.§ b. pontja értelmében 2001. június 27-én rehabilitálták.[2]

Felesége gróf Pálffy-Daun Eleonóra Amata Anna Mária Emma volt (Pálffy-Daun Vilmos Lipót és Nugent Eleonóra Mária lánya), akivel 1921. április 11-én kötött házasságot, Budapesten.[3]

Források, ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • A határban a Halál kaszál – önéletrajz, benne a Lajtabánság történetének leírásával, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1963 (ismertetése: Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott: Prónay visszaemlékezése az 1919-es somogyi fehérterrorra. In: Somogyi Néplap, 1963. október 27. 4.)
  • Prónay Pál emlékezései az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről. IV. Közzéteszi: Fogarassy László. In: Soproni Szemle, 1986. 4. szám, 320. old. [A válogatás az 1963-as kiadású Prónay-naplóban nem közölt vonatkozó részeket tartalmazza] A teljes napló lelőhelye: Politikatörténeti Intézet Levéltára. Fond és csoportszám: 973. 2. I. rész. I-III. köt. Ellenforradalmi naplójegyzeteim 1918–1921. tótprónai és blatniczai Prónay Pál alezredes naplójegyzetei az 1918–1921. évi forradalom-kommün és ellenforradalom idejéből
  • Somogyvári Gyula (Gyula diák): És mégis élünk (regény)
  • A Rongyos Gárda harcai (Magyar Ház kiadó)
  • Az erő útján - A Rongyos Gárda küzdelmei (Magyar Ház kiadó)
  • Dr. Héjjas Jenő - A nyugat-magyarországi felkelés (Magyar Ház kiadó)
  • Krug Lajos - Tüzek a végeken
  • Varga István: Adalékok a zsidóság fonyódi történetéhez (Veszprém, 2005) - Prónay 1919. augusztusi fonyódi tevékenységéhez kapcsolódó információk)
  • Ajánlott film: Imposztorok, 1969
  • Barotányi Zoltán: A többi kegyelem - A Prónay-ügy Magyar Narancs, 2005/41. (10. 13.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=1433
  2. Rehabilitálták Moszkvában a fehérterror egyik vezetőjét. Index.hu. 2005. október 4.
  3. Bp. IV. ker. állami házassági akv. 101/1921. folyószám

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dersi Tamás: Párbeszéd a vérebről. P. P. naplójáról (Új Írás, 1963. 6. sz.);
  • Andrássy Antal: A hóhér tollat fogott (Somogyi Néplap, 1963. 252. sz.) Imposztorok (film)