Drasche-Lázár Alfréd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drasche-Lázár Alfréd
Drasche-Lázár Alfréd közvetlenül a trianoni békeszerződés aláírási eseménye előtt, Nagy Trianon kastély, Versailles, Párizs, Franciaország, 1920. június 4.
Drasche-Lázár Alfréd közvetlenül a trianoni békeszerződés aláírási eseménye előtt, Nagy Trianon kastély, Versailles, Párizs, Franciaország, 1920. június 4.
Született 1875. június 15.
Dorog
Elhunyt 1949. augusztus 28. (74 évesen)
Foglalkozása
  • politikus
  • író
  • diplomata
Drasche-Lázár Alfréd 1917-ben

Drasche-Lázár Alfréd (Dorog, 1875. június 15.Meyerhofen, 1949. augusztus 28.) diplomata, politikus, író, a trianoni békeszerződés egyik aláírója magyar részről.

Élete és politikai karrierje[szerkesztés]

A flamand, nagyiparos családból származó thordai Drasche-Lázár Alfréd, Dorogon született 1875. június 15-én. 1900-tól, mint miniszterelnökségi fogalmazó dolgozott. 1904-ben gazdag nyelvtudása révén a Külügyminisztériumban diplomata-vizsgát tett. Több évnyi pénzügyminisztériumi, majd miniszterelnökségi munka után, 1913-tól, mint miniszteri tanácsos, megkapja a Miniszterelnökség elnöki osztályának vezetését, 1914-től pedig a sajtóirodát is hatáskörébe vonják, ami a korban egyet jelentettet a főcenzori tisztséggel.

1920 júniusában, a trianoni békeszerződés elfogadhatatlansága miatt lemondott békedelegáció helyett, Benárd Ágost társaságában őt jelölték ki, mint rendkívüli követet és megbízott minisztert az aláírásra. Június 3-án érkeztek meg versailles-i szállásukra és június 4-én, egy mindössze negyedórás ceremónia után, délután fél ötkor, Bénárd után – aki állva írt alá – másodikként az asztalhoz ülve látta el kézjegyével a dokumentumot.[1] Vállalva mindennek politikai felelősségét, egészen 1922-ig folytatta diplomáciai karrierjét. 1930-tól az IBUSZ elnöke, 1932-től a budapesti lapok szindikátusának igazgatója volt.[2]

Írói munkássága[szerkesztés]

Drasche-Lázár, mint író 1906-tól tárcáival több országos lapban is feltűnt (például Magyar Hírlap, Pester Lloyd stb.) és már 1917-ben nagyobb sikereket ért el Tűzpróba című regényével, ami a Lux-filmgyár kezdeményezésére 1918-ban filmvászonra is került. Több színművet is írt, amelyeket nagy sikerrel játszottak a budapesti és pozsonyi színházak. Egyebek mellett operettszöveget is írt Zágon István társaságában, Ángyán Béla zenéjére a Délibáb hercege címmel. Sokszor az irodalmi kritika kereszttüzébe került, anekdotikus és gyakran túlbonyolított cselekményű írásai nem nyerték meg sem a szakma, sem a szélesebb közönség tetszését. Amyr című regénye egyenesen lebőgés volt, Illés Endre, a Nyugat 1930-ban Apró bírálatok címmel írt korántsem hízelgő kritikát a regényről. A Tölgyes Ádám névre hallgató íróról szóló történet, Illés szerint „naiv bonyolultságában zavarosan átlátszó történet”, majd hozzáteszi: „semmi, semmi élet nincs ebben az Amyrban. S még ennél is kevesebb irodalom”. A regény hűvös fogadtatása miatt egyre ritkábban jelentkezett Drasche-Lázár műveivel. 1944-ben Meyerhofenbe (Ausztria) emigrál, ahol 1949. augusztus 28-án érte a halál.

Művei[szerkesztés]

  • Tűzpróba (Franklin Társulat, 1917)
  • Az az átkozott pénz (regény, Bp., 1917)
  • Boldogság (színmű, Bp., 1918)
  • Egymás közt (regény, Bp. 1918)
  • Éva kis keze (regény, Bp., 1920)
  • Tegnap és ma (regény, Bp., 1926)
  • 2222 (regény, Bp., Athenaeum, 1928.)
  • Amyr (regény, Bp. 1930)
  • Az egyenes út (regény, Bp., 1933)
  • A délibáb hercege (operettszöveg, társszerző Zágon István és Ángyán Béla)

Filmek[szerkesztés]

Tűzpróba (saját regényének adaptációja, Lux filmgyár, 1918)

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]