Ugrás a tartalomhoz

Zágon István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zágon István
Született1893. október 30.
Tiszaszőlős
Elhunyt1975. január 10. (81 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
HázastársaVerő Márta[2]
GyermekeiZágon Iván
Foglalkozása
SírhelyeFiumei úti sírkert (50/1-1-21)[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Zágon István témájú médiaállományokat.

Zágon István, született Fleischl[4] (Tiszaszőlős, 1893. október 30.[5] – Budapest, 1975. január 10.)[6][7][8] magyar színműíró, újságíró, dramaturg, műfordító, humorista.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zágon (Fleischl) Sándor Dezső (1867–1959) gazdálkodó és Baruch Irma (1870–?) gyermekeként született izraelita családban, de később áttért a római katolikus hitre.[9] Középiskoláit Zentán végezte, majd a Budapesti Műegyetemen szerzett mérnöki oklevelet. 1920–21-ben mérnöki gyakorlatot folytatott. 1921 és 1923 között az Andrássy úti Színház művészeti vezetője és dramaturgja volt. Ekkor több egyfelvonásos darabját és kupléját is színre vitte. Ezután a Belvárosi Színház és a Vígszínház dramaturgja lett. Emellett 1928 és 1933 között először a Nemzeti Újság, később a Pesti Hírlap belső munkatársa volt. Első nagy sikerű színművét, a Marikát 1925-ben mutatták be a Renaissance Színházban. A darab sikerét mutatja, hogy később a bécsi Burgtheaterben és több európai országban is játszották.

Nagy népszerűségnek örvendtek humoreszkjei, tárcái, kabarétréfái, zenei és prózai vígjátékai, valamint rádiófelolvasásai és dalszövegei. A Hippolyt, a lakáj című színdarabjából Nóti Károly 1931-ben filmszöveget írt, s még abban az évben bemutatták azonos címmel Székely István rendezésében, mint a második magyar hangosfilmet. A Budai cukrászda című regényéből Gaál Béla készített filmet 1935-ben. Népszerűek voltak tárcái is. Utolsó írásai Egy kis öreg naplójából címmel a Ludas Matyi című szatirikus hetilapban jelentek meg. Kedves humorral mutatta be és figurázta ki műveiben a mindennapi élet kisebb-nagyobb visszásságait.

A Farkasréti temetőben búcsúztatták,[10] első sírhelye itt, a „CC fülkecsoportban” volt, majd apósa, Verő György sírjába temették át a Fiumei úti sírkertbe,[11] a síron neve nincs jelezve, csupán a Buda ostromakor 18 évesen elhunyt fia, Zágon György emléke van megörökítve.

Sírja a Fiumei úti sírkertben

Családja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házastársa Hauer Márta Irma, Bp., 1898. január 19. – Bp., 1983. február 4.) volt.[12] Felesége szülei Hauer Hugó (Verő György néven zeneszerző és színműíró) és Morgenstern Célia Ludovika (Margó Célia néven operett-énekesnő) voltak. 1921. szeptember 24-én a Józsefvárosban kötöttek házasságot.[13] Felesége Verő Márta néven színésznő és festőművésznő volt, de házasságkötésüket követően visszavonult a színpadtól.[14] Fiaik: Zágon György (meghalt 1945) és Zágon Iván (1922–1995) jazz-zongorista. Menyük: Olajos Mária. Unokáik: Zágon András (1955) agrármérnök és Zágon Eszter.

Művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Humoreszkjei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Tavasz meg egyéb emberi dolgok (kabaréjelenetek, Budapest, 1923)
  • Mindenkivel megtörténhetik (Budapest, 1932)
  • Paprika Jancsi mulatságos kalandjai itthon és idegenben (Budapest, 1936)
  • Napos oldal (Budapest, 1945)
  • Minden másképp van (Budapest, 1966)

Regényei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Rózsakirálynő (Budapest, 1930)
  • Tímár Böske hozománya
  • Budai cukrászda

Vígjátékai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Szegény lányt nem lehet elvenni (Belvárosi Színház, 1928)
  • Dzsimbi (Magyar Színház, 1933)
  • Az ígéret földje (Nemzeti Színház, 1933)
  • Feltételes megállóhely (Nemzeti Színház, 1936)
  • Tavaszi szél (Vígszínház, 1938)
  • Sakk-matt (Budapest, 1941)
  • Az asszony és a szellem (Pesti Színház, 1946)

Zenés vígjátékai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordításai, illetve átdolgozásai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Maugham: Színház (Vígszínház, 1941)
  • Hervé: Nebántsvirág (Vígszínház, 1946)
  • Conners: Fruska (1930)
  • Coward: A márkiné (1939)
  • Molnár Ferenc: A császár (1946)

Ismert dalszövegei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Fekete Péter, öcsém
  • Holdvilágos éjszakán
  • Domboldalon áll egy öreg nyárfa

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "PIM-névtér-azonosító". Hozzáférés: 2020. július 5.
  2. ↑ "Országos Széchényi Könyvtár". Országos Széchényi Könyvtár.
  3. ↑ "library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_bn_25_07_1999_3_2/?pg=294&layout=s".
  4. ↑ Névváltoztatása. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 178994/1922 Forrás: MNL-OL 30809. mikrofilm 770. kép 2. karton
  5. ↑ "Születési bejegyzése a tiszafüredi izraelita hitközség születési akv. 64/1893. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2020. január 6.
  6. ↑ "Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári halotti akv. 115/1975. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2020. január 6.
  7. ↑ Elhunyt Zágon István (1975. január 11.) Magyar Hírlap, 8. évfolyam, 11. szám, 8. o.
  8. ↑ "Zágon István gyászjelentése (1975)". Hozzáférés: 2020. január 6.
  9. ↑ "Szülei házasságkötési bejegyzése a nyíregyházi izraelita hitközség házassági akv. 99/1893. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2020. január 6.
  10. ↑ Végső búcsú Zágon Istvántól (1975. február 9.) Magyar Nemzet, 31. évfolyam, 34. szám, 3. o.
  11. ↑ Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018, 331. o.
  12. ↑ özv. Zágon Istvánné Verő Márta halálhíre (1983. február 20.) Magyar Nemzet, 46. évfolyam, 43. szám, 4. o. Online
  13. ↑ "Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 1318/1921. folyószáma alatt". Hozzáférés: 2020. január 6.
  14. ↑ Verő Márta Magyar színművészeti lexikon

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zágon_István&oldid=27942746”