James Bryce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Bryce
Bryce 1902-ben
Bryce 1902-ben
Született 1838. május 10.
 Egyesült Királyság
Elhunyt 1922. január 22. (83 évesen)
 Egyesült Királyság
Nemzetisége Egyesült Királyság Brit
Foglalkozása egyetemi tanár
politikus
diplomata
történész
Iskolái Glasgow-i Egyetem
Oxfordi Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz James Bryce témájú médiaállományokat.

James Bryce (1838. május 10.1922. január 22.) Bryce 1. vikomtja, angol politikus, jogász, történész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bryce 1838-ban született Észak-Írország fővárosában Belfastban. Alapfokú tanulmányait feltehetően szülővárosában végezte, majd a Belfasti Királyi Akadémián (Belfast Royal Academy) tanult. Később a High School of Glasgow-on (Szabad fordításban: Glasgowi Középiskola) majd a glasgowi és a heidelbergi egyetemen tanult.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1864-ben egy díjnyertes esszét írt A Szent Római Birodalom címmel. Később visszatért Oxfordba, ahova mint a jogi tanulmányok professzorát hívták meg. Az 1870-től kezdődően egészen 1893-ig professzorként tanított, és kollégájával, Lord Actonnal 1885-ben publikálták a The English Historical Review (Angol történelmik áttekintés) című munkájukat, amely mindkettőjüket egy csapásra elismertté tette. Tanítása alatt belépett a Liberális Pártba, majd 1880-tól 1907-ig a brit alsóház (The House of Commons) képviselője és tagja volt. Később külügyi államtitkár, a Lancesteri hercegség kormányzója, és kereskedelmi miniszter volt. 1894-ben az ő kezdeményezésére szervezték meg a brit oktatásügyi minisztériumot. Bryce a második búr háború (1899 - 1902) egyik nagy ellenzője volt. Ennek köszönhetően Sir Henry Campbell-Bannerman miniszterelnöksége alatt (aki szintén a háború egyik fő ellenzője volt) Írország főtitkára lett.

Műveltsége és népszerűsége miatt 1907-ben az Egyesült Királyság amerikai nagykövete lett. hivatali ideje alatt sokat tett az amerikai-kanadai kapcsolatok javításán. 1913 áprilisában vonult vissza, mint nagykövet. 1914. január 1-jén létrehozta a Bryce-i grófságot, amelynek első vikomtja lett. Még ebben az évben beválasztották a Hágai Nemzetközi Bíróságba, s az első világháborút követően részt vett a Német Birodalomra mért jóvátétel nagyságának meghatározásában. Támogatta a Népszövetség felállítását.

1922. január 22-én hunyt el, életének 84. évében.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza (angol nyelven). Britannica.com. (Hozzáférés: 2012. november 29.)