James Bryce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Bryce
James Bryce ca 1907.jpg
Bryce 1907-ben
Született 1838. május 10.
 Egyesült Királyság
Elhunyt 1922. január 22. (83 évesen)
 Egyesült Királyság
Nemzetisége Egyesült Királyság Brit
Foglalkozása politikus
Iskolái Oxfordi Egyetem

James Bryce (1838. május 10.1922. január 22.) Bryce 1. vikomtja, angol politikus, jogász, történész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bryce 1838-ban született Észak-Írország fővárosában Belfastban. Alapfokú tanulmányait feltehetően szülővárosában végezte, majd a Belfasti Királyi Akadémián (Belfast Royal Academy) tanult. Később a High School of Glasgow-on (Szabad fordításban: Glasgowi Középiskola) majd a glasgowi és a heidelbergi egyetemen tanult.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1864-ben egy díjnyertes esszét írt A Szent Római Birodalom címmel. Később visszatért Oxfordba, ahova mint a jogi tanulmányok professzorát hívták meg. Az 1870-től kezdődően egészen 1893-ig professzorként tanított, és kollégájával, Lord Actonnal 1885-ben publikálták a The English Historical Review (Angol történelmik áttekintés) című munkájukat, amely mindkettőjüket egy csapásra elismertté tette. Tanítása alatt belépett a Liberális Pártba, majd 1880-tól 1907-ig a brit alsóház (The House of Commons) képviselője és tagja volt. Később külügyi államtitkár, a Lancesteri hercegség kormányzója, és kereskedelmi miniszter volt. 1894-ben az ő kezdeményezésére szervezték meg a brit oktatásügyi minisztériumot. Bryce a második búr háború (1899 - 1902) egyik nagy ellenzője volt. Ennek köszönhetően Sir Henry Campbell-Bannerman miniszterelnöksége alatt (aki szintén a háború egyik fő ellenzője volt) Írország főtitkára lett.

Műveltsége és népszerűsége miatt 1907-ben az Egyesült Királyság amerikai nagykövete lett. hivatali ideje alatt sokat tett az amerikai-kanadai kapcsolatok javításán. 1913 áprilisában vonult vissza, mint nagykövet. 1914. január 1-jén létrehozta a Bryce-i grófságot, amelynek első vikomtja lett. Még ebben az évben beválasztották a Hágai Nemzetközi Bíróságba, s az első világháborút követően részt vett a Német Birodalomra mért jóvátétel nagyságának meghatározásában. Támogatta a Népszövetség felállítását.

1922. január 22-én hunyt el, életének 84. évében.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Életrajza (angol nyelven). Britannica.com. (Hozzáférés: 2012. november 29.)