Vörös Hadsereg (magyar)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Vörös Hadsereg a Magyarországi Tanácsköztársaság hadserege, az első magyar „munkás-paraszt” hadsereg volt. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 25-én rendelte el a Vörös Hadsereg megalakítását.

Mivel 1919. március 21-én az addigi Honvédelmi Minisztérium átalakult Honvédelmi Népbiztossággá, a honvédelmi népbiztos Pogány József, míg a népbiztos-helyettes Szántó Béla lett. 1919. március 26.: a 89/A. f. cs. bk. számú rendelet megváltoztatja az ügybeosztást:

A, Hadműveleti főcsoport
vezető: Szántó Béla
segítő: Steinbrück Ottó
vezérkari főnök: Tombor Jenő
5., 11., 61. hadosztályokból alakult
B, Szervezés főcsoport
vezetője: Pogány József
szakközeg: Stromfeld Aurél
I. Csapatszervezés: Czóbel Ernő
6., 7., 10., 31., 39., 46. hadosztály
II. Anyagi ellátás. Márk Nándor
28., 38., 42., 52., 56. hadosztály
III. Műszaki és tüzéranyag: Mellinger
14., 37., 45., 48., 50., 53. hadosztály

Március 22. és április 15. között a cseh-tót arcvonalon 7 és fél zászlóalj és 1 üteg állomásozik. A román arcvonalon 5 zászlóalj, 1 lovas és 1 műszaki század, míg a délszláv arcvonalon 2 zászlóalj és 2 üteg található. A március 26-án kelt 327/92. hdm. 5.sz. rendelete szabályozta a parancsnoklási viszonyokat. 7 körzetet határozott meg, amik a következők voltak:

  1. országhatártól az Ipoly torkolatáig: itt a 26. dandárcsoport parancsnoka a 4. hadosztály parancsnoka
  2. Ipoly torkolatától Feledig: ahol a 60. dandárcsoport parancsnoka a 3. hadosztály parancsnoka
  3. Feledtől az országhatár: a 10. és 65. dandárcsoport parancsnoka az 5. hadosztály parancsnoka
  4. országhatártól Gyékényesig: a 20. dandárcsoport
  5. dunántúli bácskai védőszakasz: a 44., 38. dandár parancsnoka a 2. hadosztály parancsnoka
  6. Maros menti: itt a 46. és a 101. dandárcsoport parancsnoka Rab Ákos
  7. erdélyi front: a székely különítmény és a 39. dandárcsoport parancsnoka Kratochwill

Többen is állítják[forrás?], hogy Pogány József nem volt alkalmas a hadügyek vezetésére. Több másik népbiztossal is összeveszett katonai kérdésekben. A Forradalmi Kormányzótanács, látva a kialakult helyzetet, március 24-én alapított egy háromtagú tanácsot (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab személyében) a kérdés eldöntésére. A tanács Pogány József pártját fogta: a szakszervezeteken keresztül, önkéntes hadsereget kell csinálni, s ily módon megtölteni a 200 000 megüresedett helyet. A toborzás megkezdése után napról napra nőtt a jelentkezők száma, de ebben közrejátszott a tény, hogy az ország elvesztheti a szuverenitását. A szervezési rendelet értelmében a mindhárom fegyvernemet magában foglaló hat hadosztályból, a székely különítményből (Székely Hadosztály) és a Dunaőrségből álló hadsereget írt elő. A toborzás a hadosztály-parancsnokságokon keresztül történt és a létszámot minden nap jelentették a Hadügyi Népbiztosságon. Április 1-jén az addig toborzottak létszáma összesen 20 640 fő volt, az alábbi részletezésben:

Hadosztály Létszám
budapesti 1. hadosztály 1655
budapesti 2. hadosztály 1661
budapesti 3. hadosztály 3275
győri 4. hadosztály 2362
nyíregyházi 5. hadosztály 2347
szegedi 6. hadosztály 1500
székely különítmény 7542
tengerészdandár 298

Április 7-én kelt 7575/eln. 6. számú rendelet a hadosztályok tüzérségének maradéktalan felállítását rendelte el. Április 8-án kelt 7848/eln. 37. számú rendelet a repülőcsapat átszervezését határozta el. Ezt követően azonban egy más és igen fontos rendelet született, amely meglepő is lehet egy központi irányítású diktatórikus állam ez az április 11-én kelt 407/66. hdm. számú rendelet, ami megtiltotta a direktóriumoknak, hogy beavatkozzanak a katonai kérdésekbe. A Vörös Hadseregben is felállt a forradalmi katonai törvényszékek intézménye, amit a 10618/912 számú körrendelet rendszeresített.

Április 13-án kelt 7701/eln. 6. számú rendelet megalakította a Felvidéki Vörös Ezredet az április 14-én kelt 7950/eln. 9. számú rendelet pedig a Ruszin Vörös Gárdahadosztályt.

Az április 21-én valamint az április 26-án keltezett rendeletek (8434/eln. 6.-8432/eln. 32.) 1-1 aknavető üteg és távbeszélő szakasz felállítását rendelte minden hadosztályok számára. A toborzottak száma is sokat változott április 9-én: 37 788 fő; április 12-ig: 48 196 fő. Ezzel kapcsolatban hozták azt a 9000/eln. 6. számú rendeletet, amely arról rendelkezett, hogy kormányzótanács és munkástanács fele valamint az összmunkásság fele kimegy a frontra harcolni. Ezért adták ki április 23-án a 8335/eln. 31. számú rendelkezést, ami a Vörös Hadseregbe való belépés kötelezettségére vonatkozott.

A toborzottak összlétszáma[szerkesztés]

Dátum Összlétszám
1919. április 3. 26449
1919. április 5. 29743
1919. április 10. 32832
1919. április 15. 53524

Magyarok mellett nagyszámban harcoltak internacionalista gondolkodású oroszok, szlovákok és németek.

A vezérkar[szerkesztés]

A hadügy vezetésében meglévő viták miatt április 4-étől öttagú hadügyi kollégium vette át a honvédelem irányítását: Kun Béla (KMP), Fiedler Rezső (KMP), Szántó Béla (MSZDP), Böhm Vilmos (MSZDP) és Haubrich József (MSZDP)

Hadműveletek[szerkesztés]

1919. április 21-én Stromfeld Aurélt (MSZDP) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a tiszántúli csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket.

Vörös Hadsereg által elfoglalt terület

A Vörös Hadsereg a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és északi hadjárata során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A Clemenceau-jegyzék elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök Julier Ferenc lett. július 20-án kezdődött az eleinte sikeres tiszai támadás, amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.

Források[szerkesztés]

  • Bánlaky József: A vörös háború története (A proletárdiktatura kikiáltásától a románok támadásáig)

Külső hivatkozás[szerkesztés]