Ugrás a tartalomhoz

Ghyczy Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ghyczy Kálmán
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1874. március 21. – 1875. március 2.
ElődSzlávy József
UtódSzéll Kálmán

Született1808. február 12.
Komárom
Elhunyt1888. február 28. (80 évesen)
Budapest
Párt

Foglalkozás
IskoláiGyőri Királyi Jogakadémia (–1825)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ghyczy Kálmán témájú médiaállományokat.
Emléktábla a szülői ház helyén, a komáromi Nádor-utcában

Ghiczi, assa- és ablanczkürthi Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. február 12.Budapest, 1888. február 28.) magyar konzervatív politikus, ügyvéd, pénzügyminiszter volt. Bátyja: Ghyczy Ignác.

Bár a Magyarország számára Ausztriától nagyobb függetlenséget követelő politikai erőkhöz tartozott, szerepet vállalt az 1867-es kiegyezés belpolitikai előkészítésében. Pénzügyminiszterként kulcsszerepe volt a magyar költségvetésben az 1870-es évek közepére fellépő válság megoldásában.

Pályája a szabadságharcig

[szerkesztés]

1843-ban, 1847-ben Komárom vármegye országgyűlési követe lett, 1848. július 6-tól országgyűlési képviselő. 1844-ben a vármegye első alispánja. Politikai karrierje mellett a szakmai ranglétrán is emelkedett: 1847-ben személynöki ítélőmester, később nádori ítélőmester lett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Habsburg császári udvarral szembeszegülő Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára volt, ugyanakkor vármegyéje országgyűlési követe.

A szabadságharc utáni belpolitikában

[szerkesztés]

A szabadságharc leverése után 1849-ben hűségnyilatkozattal felérő emlékiratot írt Pázmándy Dénessel együtt Windisch-Grätzhez, de ekkor nem folytatta a politikai pályát, visszavonult birtokára.

Később azonban visszatért a politikába és 1861-ben már a képviselőház elnöke volt, 1865-től pedig a magyar balközép vezére. A Határozati Párthoz tartozott, kezdetben megpróbált Tisza Kálmán és a Felirati Pártot vezető Deák Ferenc közt közvetíteni.

1873-ban saját politikai erőt alapított, a Középpártot. Kilépése a Tisza Kálmán vezette balközép pártból annak végét jelentette (igaz, hogy egy olyan későbbi szövetség részeként, amelynek miniszterelnöke Tisza lett). „Erkölcsi tekintély dolgában mindjárt Deák Ferenc mellett foglalt helyet” – írta Ghyczyről évtizedekkel később a Nyugatban Halász Imre.


Pénzügyminiszter

[szerkesztés]

Pártja véleményét ki sem kérve, az uralkodó hosszas rábeszélésre elvállalta a Bittó-kormány pénzügyminiszteri posztját. Ezt a pozíciót 1874. március 21. és 1875. március 2. közt töltötte be.

A pénzügyminiszterséget olyan időszakban vette át, amikor a költségvetés krónikus bajokkal küszködött. A kiegyezés utáni években gazdasági optimizmus lett úrrá az országon, sokan az adók csökkentését várták. A költségvetés valójában adóemelésre szorult, csak ezt senki nem merte kimondani. Ezt a szerepet és a népszerűtlenséget Ghyczy vállalta magára, utat törve utóda, Széll Kálmán adópolitikája számára.

„Az adófelemelések igazi apja Ghyczy volt. Széllnek már csak az adoptív-apa szerepe jutott. Ghyczy magára merte venni az adófelemelés indítványozásával járó szörnyű ódiumot s azután magával vitte ezt Igmándi magányába” – írta Halász Imre.

A Ghyczy előterjesztette 1875-ös költségvetés azt irányozta elő, hogy a költségvetés hiányából 13 millió forintot adóemelésekből fedezzenek. A költségvetés ellen azonban egykori szövetségese, Tisza kemény politikai hadjáratot indított és amikor 1875 februárjában pont Tisza vezetésével jött létre a „fúziós kabinet”, Ghyczy távozása elkerülhetetlenné vált. A fúziós egyezség szerint azonban utóda a Deák-párti Széll, az adóemelések híve lett.

Utolsó évei

[szerkesztés]

1875-től 1879-ig ismét képviselőház elnöke, nagy segítsége volt Tisza Kálmánnak a T. Ház kézbentartásában. 1885-től haláláig a főrendiház tagja.

Hivatalai időrendben

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

Komáromban 2003. október 31-én avatták újra elkészített emléktábláját (Ryšavý Boldizsár kőfaragó munkáját) a Nádor utcában álló szülőháza helyén levő épület falán. Az eredeti táblát, Istók János szobrászművész alkotását 1908-ban avatták, amikor azonban 1945-ben Komárom magyar fennhatóság alól másodszor is Csehszlovákiához került, a magyarellenes atrocitáshullám közepette az emléktáblát szétverték és csak a bronz dombormű menekült meg, amelyet Csütörtöki András restaurált.[2]

Érdekességek

[szerkesztés]

Erélyes házelnöki modora anekdoták tárgyává vált, amelyek közül Mikszáth Kálmán írt meg néhányat.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Pálmány Béla: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja (magyar nyelven). Országgyűlés, 2002. (Hozzáférés: 2024. július 14.)
  2. Palatinus. [2014. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  3. Miszkáth Kálmán: Cikkek és karcolatok. (Hozzáférés: 2014. június 2.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]


Elődje:
Szlávy József
Magyarország pénzügyminisztere
18741875
Utódja:
Széll Kálmán