Ghyczy Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ghyczy Kálmán
Ghyczy Kálmán.jpg
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1874. március 21.1875. március 2.
Előd Szlávy József
Utód Széll Kálmán

Született 1808. február 12.
Komárom
Elhunyt 1888. február 28. (80 évesen)
Budapest
Párt

Foglalkozás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ghyczy Kálmán témájú médiaállományokat.
Emléktábla a szülői ház helyén, a komáromi Nádor-utcában

Ghiczi, assa- és ablanczkürthi Ghyczy Kálmán (Komárom, 1808. február 12.Budapest, 1888. február 28.) magyar konzervatív politikus, ügyvéd, pénzügyminiszter volt.

Bár a Magyarország számára Ausztriától nagyobb függetlenséget követelő politikai erőkhöz tartozott, szerepet vállalt az 1867-es kiegyezés belpolitikai előkészítésében. Pénzügyminiszterként kulcsszerepe volt a magyar költségvetésben az 1870-es évek közepére fellépő válság megoldásában.

Pályája a szabadságharcig[szerkesztés]

1843-ban Komárom vármegye országgyűlési képviselője ("követe") lett, 1844-ben a vármegye első alispánja. Politikai karrierje mellett a szakmai ranglétrán is emelkedett: 1847-ben személynöki ítélőmester, később nádori ítélőmester lett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Habsburg császári udvarral szembeszegülő Batthyány-kormány igazságügyi államtitkára volt, ugyanakkor vármegyéje országgyűlési követe.

A szabadságharc utáni belpolitikában[szerkesztés]

A szabadságharc leverése után 1849-ben hűségnyilatkozattal felérő emlékiratot írt Pázmándy Dénessel együtt Windisch-Grätzhez, de ekkor nem folytatta a politikai pályát, visszavonult birtokára.

Később azonban visszatért a politikába és 1861-ben már a képviselőház elnöke volt, 1865-től pedig a magyar balközép vezére. A Határozati Párthoz tartozott, kezdetben megpróbált Tisza Kálmán és a Felirati Pártot vezető Deák Ferenc közt közvetíteni.

1873-ban saját politikai erőt alapított, a Középpártot. Kilépése a Tisza Kálmán vezette balközép pártból annak végét jelentette (igaz, hogy egy olyan későbbi szövetség részeként, amelynek miniszterelnöke Tisza lett). „Erkölcsi tekintély dolgában mindjárt Deák Ferenc mellett foglalt helyet” – írta Ghyczyről évtizedekkel később a Nyugatban Halász Imre.

Pénzügyminiszter[szerkesztés]

Pártja véleményét ki sem kérve, az uralkodó hosszas rábeszélésre elvállalta a Bittó-kormány pénzügyminiszteri posztját. Ezt a pozíciót 1874. március 21. és 1875. március 2. közt töltötte be.

A pénzügyminiszterséget olyan időszakban vette át, amikor a költségvetés krónikus bajokkal küszködött. A kiegyezés utáni években gazdasági optimizmus lett úrrá az országon, sokan az adók csökkentését várták. A költségvetés valójában adóemelésre szorult, csak ezt senki nem merte kimondani. Ezt a szerepet és a népszerűtlenséget Ghyczy vállalta magára, utat törve utóda, Széll Kálmán adópolitikája számára.

„Az adófelemelések igazi apja Ghyczy volt. Széllnek már csak az adoptív-apa szerepe jutott. Ghyczy magára merte venni az adófelemelés indítványozásával járó szörnyű ódiumot s azután magával vitte ezt Igmándi magányába” – írta Halász Imre.

A Ghyczy előterjesztette 1875-ös költségvetés azt irányozta elő, hogy a költségvetés hiányából 13 millió forintot adóemelésekből fedezzenek. A költségvetés ellen azonban egykori szövetségese, Tisza kemény politikai hadjáratot indított és amikor 1875 februárjában pont Tisza vezetésével jött létre a „fúziós kabinet”, Ghyczy távozása elkerülhetetlenné vált. A fúziós egyezség szerint azonban utóda a Deák-párti Széll, az adóemelések híve lett.

Utolsó évei[szerkesztés]

Miután pénzügyminiszteri posztjáról lemondott, egy időre visszavonult, de később ismét a képviselőház elnöke lett (1879-ig). 1885-ben a főrendi ház tagja lett.

Hivatalai időrendben[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Komáromban 2003. október 31-én avatták újra elkészített emléktábláját (Ryšavý Boldizsár kőfaragó munkáját) a Nádor utcában álló szülőháza helyén levő épület falán. Az eredeti táblát, Istók János szobrászművész alkotását 1908-ban avatták, amikor azonban 1945-ben Komárom magyar fennhatóság alól másodszor is Csehszlovákiához került, a magyarellenes atrocitáshullám közepette az emléktáblát szétverték és csak a bronz dombormű menekült meg, amelyet Csütörtöki András restaurált.[1]

Érdekességek[szerkesztés]

Erélyes házelnöki modora anekdoták tárgyává vált, amelyek közül Mikszáth Kálmán írt meg néhányat.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Palatinus. (Hozzáférés: 2014. június 2.)
  2. Miszkáth Kálmán: Cikkek és karcolatok. (Hozzáférés: 2014. június 2.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Elődje:
Szlávy József
Magyarország pénzügyminisztere
18741875
Utódja:
Széll Kálmán