Pázmándy Dénes (1816–1856)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pázmándy Dénes
Ifj Pazmandy Denes.jpg
Született 1816. április 7.[1]
Kömlőd
Elhunyt 1856. január 24. (39 évesen)[1]
Baracska
Állampolgársága magyar
Gyermekei Pázmándy Dénes
SzüleiPázmándy Dénes
Foglalkozása politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Pázmándy Dénes témájú médiaállományokat.

Szomori és somodori ifj. Pázmándy Dénes (Kömlőd, 1816. április 7.Baracska, 1856. január 24.) földbirtokos, politikus, 1848. július 10.-től 1849. január 5.-ig a képviselőház elnöke.

Élete és politikai pályája[szerkesztés]

Komárom vármegyei család sarja. Apja id. Pázmándy Dénes, édesanyja Pély Nagy Judit. Egyik felmenője, Pál, volt Komárom vármegye első református alispánja 1810–1817 között.

Iskoláit előbb Kömlődön, majd a Pozsonyi Királyi Jogakadémián és a Pesti Királyi Tudományegyetemen végezte. Hosszabb utazásokat tett külföldön, több nyelven beszélt. Híres magyar szólótáncos volt. Az 1830-as reformnemzedék tagja lett. Joggyakornokként volt jelen az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésen, s az ifjú jurátusokból alakult Társalkodási Egyesület tagja lett Pulszky Ferenccel együtt. Ekkor a Törvényhatósági Tudósítások és a Pesti Hírlap munkatársa volt.

1838-ban feleségül vette a szintén Komárom megyei köznemesi családból származó domonkosi Domonkos Lídiát (*1816.–†Budapest, 1894. október 26.),[2] aki Jókai Mór Az arany ember című regénye "modelljének", a dúsgazdag kereskedő Domonkos János testvérének, Sándornak négy leánya közül az egyik volt. Felnőtt gyermekei: Vilma (Lónyai Ödön felesége), Szeréna (1841-1913) és Dénes (1848-1936), aki országgyűlési képviselő és publicista volt.

1839-től Komárom vármegye helyettes jegyzője, majd jegyzője, 1844. március 29-től másod-, ill. 1847-től első alispánja volt. 1843/44. évi országgyűlésre apja helyett országgyűlési követté választották, majd 1847. december 7-én a városok rendezésével foglalkozó, 1848. március 14-én pedig a választójogi bizottságba is beválasztották. Hamarosan az országgyűlés egyik legnépszerűbb ellenzéki követévé vált, s a mérsékelt liberális ellenzék egyik vezetője lett. 1848-ban Nagyigmánd képviselője lett. A Batthyány-kormány 1848. május 15-én, Szalay Lászlóval együtt Frankfurtba küldte megbízottként a német alkotmányozó gyűlésre tárgyalni, ahol július 10-én felszólalt. Június 19-én hazajött, mert hasznosabbnak látta, ha a magyar képviselőház kilátásba helyezett elnökségét vállalja el. 1848. június 20-án, közfelkiáltással a gesztesi választókerület képviselőjévé választotta, amelyet elfogadott. 1848. július 10-én elsöprő többséggel (a 307-ből 266 szavazattal) a képviselőház elnökévé választotta.

Házelnöki megbízatása alatti legjelentősebb törvények: (Az április törvényeket követően hozott új törvényeket az uralkodó nem szentesítette, de a szabadságharc bukásáig a magyar államban jogilag érvényesnek tekintették a magyar hatóságok.)

– 1848. XXXIII. tv. a magyar hadseregről

– 1848. évi XXXIV. tv. az ország 1848-iki, második félévi, és 1849-dik évi közszükségeinek fedezése végett kamatlan pénzjegyek kibocsátásáról

– 1848. évi XXXV. tv. a közigazgatásnak Erdélyre alkalmazásáról

Házelnöki megbízatása alatt történt legfontosabb események:

– Megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány

– A pákozdi csatában a magyar honvédsereg megállítja Jellačić horvát bán vezette császári seregeket

– A schwechati csatában vereséget szenved a magyar hadsereg

V. Ferdinánd magyar király lemond a trónról és I. Ferenc József lesz az uralkodó, amelyet a magyar országgyűlés nem ismer el

1848 szeptemberében sikertelen tárgyalásokat folytatott Bécsben, ám Batthyány szeptember 27-i távozása után és Kossuth Lajos második toborzóútja során fontos szerepet játszott a végrehajtó hatalom gyakorlásában, így például a dunántúli magyar tábor megerősítésében, illetve a hadműveletek további irányának meghatározásában.

1848. december 31-én határozatként kihirdette az országgyűlés Debrecenbe költözését, 1849. január 5-én azonban betegségre hivatkozva lemondott a házelnökségről, és megígérte, hogy csatlakozik egyszerű képviselőként az országgyűléshez. Mivel március 1-ig nem jelent meg Debrecenben, a Képviselőház március 24-én lemondottnak tekintette, és megfosztották mandátumától.

1849 januárjában Budán jelentkezett a császári hatóságoknál és egy ismerőse révén elérte, hogy az ellen lefolytatandó vizsgálat alatt szabadlábon védekezhessen, és birtokai zár alá vételét feloldják. Windisch-Grätz megbízta, hogy Ghyczy Kálmán volt igazságügyi államtitkárral készítsen egy tervezetet Magyarország újrarendezéséről. A megbízásnak eleget tett, s a tervezet január 29-i benyújtása után ejtették ellene a felségsértési vádat, és szabadon bocsátották.

1849 tavaszán a gazdasági élet felé fordult. Április 28-án azonban - miután a honvédseregek a győztes tavaszi hadjárat révén az ország egész területét visszafoglalták - Puky Miklós kormánybiztos elfogatta őt kömlődi birtokán. Guyon Richárd komáromi várparancsnok bitófát állíttatott neki, és hadbíróság elé állítva, azonnal ki akarta végezni, mint árulót. Puky Miklós azonban ragaszkodott a rendes vizsgálathoz, és fegyveresen Debrecenbe kísértette. A vád hazaárulás volt. Maga Kossuth fogalmazta meg a vádpontokat ellene, ám mivel konkrét bizonyítékokat nem tudtak ellene találni, ejtették a vádat.

Alig tartózkodott három hétig otthon, amikor 1849. július 5-én, az előrenyomuló császári csapatok újból letartóztatták. Győrött, Pozsonyban, majd Pesten tartották fogva. Számon akarták rajta kérni 1848. október 3-a, az országgyűlés feloszlatása utáni tevékenységét. A per elhúzódott, s végül - Vukovics Sebő közbenjárásával - ismét felmentették a vádak alól. A szabadságharc után visszavonult baracskai birtokára ahol gazdálkodva, olvasva, gyermekeit nevelve töltötte életét.[3]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Alakja (említés szintjén) felbukkan Jókai Mór És mégis mozog a föld című regényében.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Pázmándy, Dionys (1816–1856) (BLKÖ)
  2. Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Pázmándy Dénesné Domonkos Lidia
  3. Szigeti, István.szerk.: Pálmány Béla: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja.. Budapest, 2002: Magyar Országgyűlés, p. 660-665. o. 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000.
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Jónás Károly-Villám Judit: A magyar országgyűlés elnökei 1848-2002. Bp., Argumentum Kiadó, 2002.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Pálmány Béla: Az 1848-49. évi népképviselők névtára. = A magyar országgyűlés 1848/49-ben. Szerk. Szabad György. Bp., [1998].
  • Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.
  • ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. Első füzet, vagyis országgyülési emlény az 1843-44-iki országgyülés emlékezetére. Harmadik kiadat. Pest, 1861. Id. Poldini Ede és Noséda ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.