Közjegyző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Közjegyzői iroda bejárata, Vigo, Spanyolország

A közjegyző olyan hivatalos személy, akit a törvény közhitelességgel ruház fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Nem tévesztendő össze a jegyzővel.

Közjegyzők Magyarországon[szerkesztés]

Jogállásukat, feladat- és hatáskörüket ma Magyarországon a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény szabályozza, végrehajtásáról a 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet gondoskodik. A közjegyző nem utasítható, csak a törvénynek van alárendelve.

A FEOR-08-ban a közjegyző 2614 alá van besorolva.[1]

Az intézmény története[szerkesztés]

A közjegyzők szerepét a feudális Magyarországon a hiteleshelyek töltötték be. A közjegyzői intézmény a 19. század második felétől létezik hazánkban. Az első pesti közjegyző Szekrényessy József volt.

A Pallas nagy lexikonában[szerkesztés]

Közjegyző:

„jogcselekmények felvételére s hitelesítésére államilag megbizott hiteles személy. Hazánkban a K.-i intézményt az 1874. XXXV. t.-c. léptette életbe, melynek több tekintetben lényeges módosítását az 1886. VII. t.-cikk tartalmazza. A K. hatásköre kiterjed: közokiratok és végrendelkezések felvételére; tanusítványok kiállítására, okiratok és értéknemüek őrizetére; hagyatéki ügyek körüli eljárásra; birói és gyámhatósági megbizatások teljesítésére. Bizonyos esetekben a jogügylet érvényességéhez K.-i okirat szükséges; bizonyos más esetekben okirat által való bizonyítás csak K.-i okirattal történhetik. Ide tartoznak főleg a házastársak s jegyesek között létrejött szerződések; házastársak v. jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak; vakok, siketnémák, siketek és némák által kiállított okiratok. Ezek a megszorító intézkedések váltókra ki nem terjednek, de a vakok által kiállított váltónyilatkozatok váltójogi hatályához az aláírásnak K.-i hitelesítése szükséges. Az okiratok s végrendeletek felvétele körül követendő eljárást a törvény szabályozza. Tanusítványok - közokirat erejével - csak a törvény által meghatározott tényekről és körülményekről állíthatók ki. A törvénynek megfelelően kiállított K.-i okirat alapján egyenesen kielégítési végrehajtásnak van helye. A K.-t az igazságügyminiszter nevezi ki. Képesítési kellékek: teljes kor, magyar állampolgárság, az állam hivatalos nyelvének (a magyar nyelv) teljes birása, ügyvédi v. birói gyakorlati vizsga letétele s 3 évi közjegyzői gyakorlat v. 4 évi birói, ügyészi, ügyvédi működés. Nem nevezhető ki, aki csőd v. gondnokság alatt áll, bűntett vagy vétség miatt vád alá van helyezve, aki szabadságvesztés-büntetés alatt van; nyereségvágyból eredő bűntett v. vétség miatt elitélve volt; hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt áll; erkölcsi tekintetben kifogás alá eshetik. A K. nem lehet egyszersmind országgyülési képviselő, gyakorló ügyvéd, nyilvános tanár; nem viselhet más közhivatalt vagy szolgálatot s nem űzhet semmi más oly foglalkozást, mely állásával össze nem fér. A K. biztosítékot tartozik letenni és pedig Budapesten 7000 forintot; 20,000 lakossal biró városban 4000 más helyeken 2000 frtot. A K.-i állás megszünésének a halál esetén kivül rendes módja a lemondás. Egyéb eseteket a törvény határoz meg, mely egyúttal a K.-nek függetlensége érdekében elmozdíthatalanságot biztosít. K.-i jelölt csak az, aki mint ilyen a K.-i kamaránál bejegyezve van. A bejegyzésnek feltételeit s a K.-i jelöltnek hatáskörét a törvény határozza meg. A K.-k felett gyakorlandó felügyeletre szolgálnak a K.-i kamarák, melyeknek számát és székhelyeit az igazságügyminiszter határozza meg. A K. fegyelmi birósága a helybeli királyi törvényszék elnökének elnöklete alatt a törvényszék két birájából s a K.-i kamara két tagjából áll. Fegyelmi büntetések K.-nél: irásbeli feddés, pénzbirság 50-1000 frtig és elmozdítás. - A K. e minőségben teljesített működéséért munkadíjat, irásdíjat s a megfelelő esetekben távozási és utazási költséget számíthat fel.[2]

A kinevezés előfeltételei[szerkesztés]

Közjegyzői iroda táblája Makón
  • A közjegyzőket – területi elv figyelembe vételével – az igazságügyi miniszter nevezi ki a megfelelő személyek közül, határozatlan időre. Végső soron a közjegyzők számát is az igazságügyminiszter határozza meg.

A törvény szerint Magyarországon közjegyzővé az nevezhető ki, aki

  • magyar állampolgár,
  • büntetlen előéletű,
  • állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik,
  • a jogi szakvizsgát letette,
  • legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi, bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői gyakorlatot igazol.

A közjegyző feladatai[szerkesztés]

  • közjegyzői okiratok készítése: a közjegyző egyik fő feladata bármely szerződés (pl. kölcsön, öröklési, tartási, házassági, ajándékozási, adásvételi, társasági szerződés stb.) és jognyilatkozat (pl. végrendelet, befogadó- és tartozáselismerő nyilatkozat, meghatalmazás) közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyző az okiratok eredeti példányát megőrzi, arról hiteles kiadványt és másolatot ad ki. A közjegyzői okirat nem selejtezhető, nem veszhet el. Az őrzés folyamatosságát a közjegyző személyétől függetlenül a közjegyzői irattárak is biztosítják. A közjegyzői okiratnak különleges bizonyító ereje van, arra nézve, hogy a nyilatkozatot az okiratban szereplő személy megtette, mégpedig akkor, ott és olyan módon, ahogyan az a közokiratban szerepel. A közjegyzői okirat alapján közvetlen bírósági végrehajtásnak van helye, azaz megelőző bírósági eljárás nélkül bírósági végrehajtás kérhető.
  • magánokiratokon az aláíró személyének tanúsítása;
  • hiteles másolatok készítése: a hitelesítés alkalmával a közjegyző aláírást és másolatot hitelesít, vagy más jelentős tényt különös bizonyító erővel tanúsít. A hitelesítések körébe tartozik továbbá a közhitelű nyilvántartások például: cég-, ingatlan-, zálogjogi nyilvántartás adatairól kiállított igazolás.
  • letétek megőrzése;
  • hagyatéki eljárás: a hagyatéki eljárás a meghalt személy vagyonában történő jogutódlást állapítja meg, és igazolja. Az eljárás célja, hogy az örökléssel kapcsolatos valamennyi kérdés jogvita nélkül rendeződjék, és ehhez az érdekeltek a kellő jogi tájékoztatást megkapják. A hagyatéki ügyek lefolytatására az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti, a halál időpontja által behatárolt közjegyző jogosult. A hagyatéki eljárásban megállapításra kerül az örökhagyó ingatlan és ingó vagyona, a vagyont terhelő tartozások mértéke, továbbá az, hogy a vagyont mely örökösök, milyen arányban és milyen jogcímen öröklik meg. Mindezekről a közjegyző hagyatéki végzést bocsát ki. Hagyatéki vagyon hiányában, ha az örökösöknek kizárólag az örökösi minőségük igazolására van szükségük, a közjegyző öröklési bizonyítványt ad ki.
  • fizetési meghagyásos eljárás, amely 2010. június 1-jétől, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény értelmében, a bíróságoktól a közjegyzők hatáskörébe került.
  • egyéb nemperes eljárások lefolytatása;
  • jogszolgáltató hatósági tevékenység.

A közjegyző működésének felügyelete[szerkesztés]

A közjegyző tevékenységét az igazságügyi szervek és a közjegyzői kamarák ellenőrzik.

A közjegyzők önkormányzati szervei: a területi közjegyzői kamara, a területi kamara elnöksége, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara.

Az önkormányzati szervek jogi személyek, jogosultak az állami címer használatára.

A közjegyző a kinevezésével a területi kamara tagjává válik. A közjegyzőjelölt és a közjegyzőhelyettes a kamarai névjegyzékbe történő bejegyzésével válik a területi kamara tagjává. A közjegyzői önkormányzat képviseli, és védi a közjegyzői kar érdekét és tekintélyét, közreműködik a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok előkészítésében.

A területi közjegyzői kamara köztestület, amelyet az ugyanazon területi kamara illetékességi területére kinevezett közjegyzők, illetve a kamarai névjegyzékbe bejegyzett közjegyzőhelyettesek és -jelöltek alkotnak.

Magyarország területén öt területi kamara működik.

A közjegyzői iroda[szerkesztés]

A közjegyző 2018. december 31-e előtt Magyarországon egyénileg vagy közjegyzői iroda keretében folytathatta tevékenységét. A 2018. december 31. napját követően kinevezett közjegyző kizárólag közjegyzői iroda keretében folytathatja tevékenységét.

A közjegyzői iroda a közjegyzői tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet. Alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, a megszűnésére és tagjainak felelősségére, továbbá e törvény szerinti átalakulására, egyesülésére és szétválására – a 1991. évi XLI. törvényben foglalt eltérésekkel – a Polgári Törvénykönyvnek a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.[3]

A közjegyzői díj[szerkesztés]

A közjegyzői díj az az összeg, amit a közjegyzőnek kell kifizetni az általa nyújtott szolgáltatásért. Mértékét a 14/1991.(!) (XI. 26.) IM rendelet állapítja meg.[4]

Közjegyzői okirat[szerkesztés]

Olyan okirat, amely közjegyző által aláírtan tanúsítja az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét, annak helyét, idejét és módját, illetve, hogy az okirattal tanúsított adatok és tények a valóságnak megfelelnek.

Közjegyzők más országokban[szerkesztés]

A közjegyzők országonként más és más feladatokat látnak el. Az angolszász jogrend országaiban a közjegyzők nem feltétlenül jogászok, míg a kontinentális jogrend országaiban kötelező a jogi végzettség. A világ országainak többségében a kontinentális jogrend szerinti közjegyzőség működik.

Az eltérés oka a bizonyítási rendszerek közötti különbségben gyökeredzik. A kontinentális jogrendben széles körben elterjedt a közokirat, amely bizonyítási előnyhöz juttatja az azt felhasználó személyt. Közokiratot csak állami hatóság, bíróság vagy közjegyző mint hatóság állíthat ki.

A közjegyzők Ausztriában képviseletet is vállalhatnak, Franciaországban az ingatlanközvetítésben van monopóliumuk.

Közép-Európában a közjegyzőség német eredetű, és a volt Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban többnyire azonos (okiratszerkesztő, tanúsító, egyes nemperes eljárásokban eljáró) hatáskörökben jár el.

Az EU-s polgárok határon átnyúló hagyatéki ügyeiben a saját országuk közjegyzője csak a kinti ingóságokról rendelkezhet, az ingatlan tulajdonjogának megállapítása marad az annak fekvési helye szerint illetékes bíróságnál, az szignálja ki a helyi közjegyzőnek.

Az angol–amerikai jog közjegyzője csak aláírásokat hitelesít. Jelentősége – minthogy a közokirat sem általánosan elismert –, meg sem közelíti a kontinentális közjegyző szerepét.

A közjegyző intézményének kialakulása[szerkesztés]

Már az ókorban megjelent az igény arra, hogy mások szerződéseit harmadik, pártatlan személy is megerősítse, illetve a felek között pártatlanul eljárva tényeket vagy ezek hiányát hitelesen megállapítsa.

A közjegyzői foglalkozás kialakulása, a történelem tanúsága szerint, a több ezer éves írnoki mesterségből, az írástudó, feljegyző foglalkozásból származtatható. Ilyen írnokszobor-ábrázolások már Mezopotámiában is készültek.

Érdekes, hogy a jogilag képzett (civil law alapján működő) és a „laikus” (common law alapján működő) közjegyző is ugyanazt a római „őst” vallja magáénak, a notariust. De a jogi végzettségű közjegyző ma alig hasonlít római elődjére. Azok ugyanis egyszerű gyorsírók voltak, akik nagyurakat szolgáltak, és kinevezésüket a helyi kormányzat bíróságának és hivatalainak a jegyzőjétől kapták. A rómaiaknál volt ugyanis egy magántisztviselői foglalkozás is, a tabellio. A tabellionesnek a fórumokon vagy a piactereken volt „irodája” és a polgárok tőle kértek tanácsot és jogi segítséget. Ő készített jogi okiratokat. Később a magánjogászok kapták meg a tabellio (v. ö. magyar tábla-) címet, és ők alkalmazták a notariusokat mint írnokokat/jegyzőket.

A középkorban a nótárius hivatala kibővült, ő lett a bírósági hivatalvezető, és ő hitelesítette a bírósági iratokat. A reneszánsz korra bíróságtól független határozatokat saját maguk is hitelesíthettek.

Az Amerikai Egyesült Államokban az alkotmány az államokra bízza a közjegyzői rendszert. A legtöbb helyen a közjegyzők az ingatlanok adásvételével és nyilvántartásával voltak és vannak elfoglalva. Feladatuk azonosítani a szerződő feleket, tanúsítani az aláírás aktusát, a felektől megtudni, hogy a szerződés valóban az ő szándékaik szerint készült-e. Ők vették át az ingatlanra vonatkozó egyéb okmányokat, megterhelésről, jelzálogról stb., és végül ők bélyegezték le, hitelesítették az iratokat.

Ezeket a feladatokat később az állami nyilvántartással foglalkozó közhivatalok átvették (nálunk például a Földhivatalok), az ügyvédek pedig a birtokba adás és az okiratkészítés feladatait. Ennek ellenére fontos maradt a közjegyzői funkció, mert a szakképzés nem jellemformálás, és az egyéb jogi foglalkozások óhatatlanul összekapcsolódnak bűnözőkkel, hol az üldözés, hol a pártfogás oldalán.

Az angol meghatározás szerint a közjegyző (l. „rendes ember”) „a citizen of high moral character and integrity and an impartial witness appointed to perform notarial acts of a non-legal or ministerial nature.”

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.ksh.hu/docs/szolgaltatasok/hun/feor08/2/2614.html
  2. http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/060/pc006081.html#8
  3. 1991. évi XLI. törvény 31/A. § (1), (1a), (2) és (3) bek.
  4. Közjegyzői díj. BankRáció.hu. [2011. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]