Ugrás a tartalomhoz

Polgári törvénykönyv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Polgári Törvénykönyv szócikkből átirányítva)

A Polgári törvénykönyv (Magyarországon bevett rövidítéssel: Ptk.) a magánjog központi kódexe. A magyar jogban a Ptk. a polgári jog alaptörvénye: a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.[1] Ide tartoznak többek között az ember és a jogi személy jogalanyiságának, a személyiségi jogok védelmének, a családi jogállásnak, a tulajdonnak és birtoknak, a szerződéseknek, a kártérítésnek és az öröklésnek az alapvető szabályai.

A Ptk. gyakorlati értelemben azoknak a magánjogi helyzeteknek az általános szabályrendszere, amelyekben emberek, vállalkozások vagy más szervezetek egymással nem hatósági alá-fölérendeltségben, hanem polgári jogi jogalanyként kerülnek kapcsolatba. A törvénykönyv szabályai irányadóak lehetnek például adásvételnél, bérletnél, ajándékozásnál, kölcsönnél, vállalkozási vagy megbízási szerződésnél, házassági vagyonjogi kérdésben, szomszédjogi vitában, személyiségi jog megsértésekor vagy hagyatéki ügyben. Nem a közjogi jogviszonyokat szabályozza, és nem is minden magánjogi részletet tartalmaz: számos területet külön törvények rendeznek, a Ptk. azonban ezekhez képest is rendszerképző és háttérjogi jelentőségű.

Magyarország hatályos polgári törvénykönyve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény. A törvényt az Országgyűlés 2013. február 11-én fogadta el, 2013. február 26-án hirdették ki, és 2014. március 15-én lépett hatályba.[1][2] A kódex az 1959. évi IV. törvényt váltotta fel, amely 1960. május 1-jétől 2014. március 15-éig volt a magyar polgári jog alaptörvénye.[3]

A hatályos Ptk. nyolc könyvből áll. Nem tartalmaz önálló, német mintájú általános részt, hanem rövid bevezető rendelkezések után külön könyvekben szabályozza az ember mint jogalany, a jogi személy, a családjog, a dologi jog, a kötelmi jog és az öröklési jog főbb intézményeit; a kódex végén értelmező és záró rendelkezések találhatók.[4] A 2013-as törvény jelentős újdonsága volt, hogy több addig külön törvényben szabályozott magánjogi területet — különösen a családjogot és a gazdasági társaságok alapvető magánjogi szabályait — beépített a kódexbe.[5]

Fogalma és jogrendszeri szerepe

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgári törvénykönyv a kontinentális jogrendszerekben rendszerint a magánjog legfontosabb, általános jellegű kódexe. Feladata nem az összes magánjogi szabály kimerítő összegyűjtése, hanem azoknak az alapvető jogintézményeknek a rendszerezett szabályozása, amelyek a személyek egymás közötti, mellérendeltségen alapuló kapcsolataiban visszatérően megjelennek. Ilyenek a jogalanyiság, a tulajdon, a birtok, a szerződés, a kártérítés, a családi jogállás és az öröklés szabályai.

A Ptk. a közjogtól eltérő logikát követ. A közjogban gyakori az állam vagy más közhatalmi szerv alá-fölérendelt viszonya az állampolgárral vagy szervezettel. A polgári jog ezzel szemben főszabály szerint olyan felek kapcsolatát rendezi, akik jogilag mellérendelt helyzetben állnak. A kódex ennek megfelelően a magánautonómia, a tulajdonosi rendelkezés, a szerződési szabadság és a személyiségvédelem kereteit határozza meg.

A Ptk. ugyanakkor nem kizárólag megengedő szabályokból áll. Egyes rendelkezései kógensek, vagyis eltérést nem engednek; ilyenek például a személyek jogképességét vagy egyes családjogi státuszkérdéseket érintő alapvető szabályok. Más rendelkezései diszpozitívak: ezek akkor irányadók, ha a felek nem állapodtak meg másként, vagy a törvény nem tiltja az eltérést. A kódex több helyen generálklauzulákat is használ. Ezek általánosan megfogalmazott, nyitott normák, amelyek lehetővé teszik, hogy a bíróság az ügy konkrét körülményeit mérlegelje, például a jóhiszeműség, a tisztesség vagy az adott helyzetben általában elvárható magatartás értékelésekor.[4]

A magyar Ptk. nem zárja ki, hogy egyes magánjogi területeket külön törvények szabályozzanak. Külön jogszabályok tartalmazzák például a szerzői jog, az iparjogvédelem, a cégeljárás, a fogyasztóvédelem, a munkajog, a nemzetközi magánjog, a pénzügyi piacok és az ingatlan-nyilvántartási eljárás számos részletszabályát. A Ptk. ezekhez képest gyakran háttérjogi vagy fogalmi alapot ad: a külön törvények sok esetben a Ptk. fogalmait, alapelveit és jogintézményeit használják.

Gyakorlati jelentősége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. jelentősége nem korlátozódik a bírósági perekre vagy a jogászi munkára. Szabályai a hétköznapi vagyoni és személyi viszonyok jelentős részének jogi hátterét adják. A kódex alapján értelmezhető például, hogy mikor jön létre szerződés, milyen következménye van a hibás teljesítésnek, hogyan lehet a személyiségi jogokat érvényesíteni, mikor kérhető kártérítés, vagy hogyan alakul az öröklés rendje végrendelet hiányában.

A mindennapi életben a Ptk. különösen az alábbi területeken jelenik meg:

  • Szerződéskötés és teljesítés. Adásvétel, bérlet, vállalkozás, megbízás, kölcsön, ajándékozás, biztosítás vagy kezesség esetén a Ptk. határozza meg a szerződés létrejöttének, érvényességének, teljesítésének és megszegésének főbb következményeit. Webshopos vásárlásnál a fogyasztóvédelmi különszabályok mellett a Ptk. szerződési jogi fogalmai is fontosak.
  • Lakhatás és vagyoni használat. Lakásbérletnél, közös tulajdonnál, szomszédjogi vitánál, birtokháborításnál vagy haszonélvezetnél a dologi jogi és kötelmi jogi szabályok határozzák meg a felek jogait és kötelezettségeit.
  • Családi vagyoni viszonyok. A házassági vagyonjog, a házastársi tartás, a szülői felügyelet és a rokontartás alapvető magánjogi szabályai a Családjogi Könyvben találhatók. Az élettársi kapcsolat vagyonjogi szabályai főként a kötelmi jog körében, egyes családjogi hatásai pedig a Családjogi Könyvben jelennek meg.
  • Személyiségi jogok védelme. Jó hírnév, becsület, képmás, hangfelvétel, magántitok vagy személyes adatok megsértése esetén a Ptk. személyiségi jogi szankciókat biztosít. Online környezetben — például közösségi médiában közzétett sértő állítás, engedély nélküli képfelhasználás vagy manipulált képi tartalom esetén — ugyanezek az alapelvek alkalmazhatók, a vonatkozó külön jogszabályokkal együtt.
  • Kártérítés és sérelemdíj. A Ptk. különbséget tesz a vagyonban okozott kár megtérítése és a személyiségi jog megsértése miatt követelhető sérelemdíj között. Előbbi a vagyoni hátrány kompenzálását, utóbbi a személyiségi jogi sérelem magánjogi szankcionálását szolgálja.
  • Öröklés. Végrendelet, öröklési szerződés, kötelesrész, törvényes öröklés, hagyomány vagy ági öröklés esetén a Ptk. határozza meg a magánjogi kereteket. A hagyatéki eljárás eljárási részletszabályait külön jogszabályok rendezik.
  • Szervezetek és gazdasági társaságok. Egyesület, alapítvány, kft. vagy részvénytársaság alapvető magánjogi szabályai a Ptk.-ban találhatók. A cégeljárás és a nyilvántartás részletei külön törvényekben szerepelnek.

A munkaszerződés szabályozása elsősorban nem a Ptk.-ban, hanem a munka törvénykönyvében található. A Ptk. mégis befolyásolhatja a munkajogi gondolkodást háttérjogi fogalmain, például a jognyilatkozat, a képviselet, a jóhiszeműség vagy a kártérítési felelősség általános magánjogi fogalmain keresztül, ha a munkajogi szabályozás erre teret enged.

A hatályos magyar Polgári Törvénykönyv

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatálya és szabályozási módszere

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2013. évi V. törvény 1:1. §-a szerint a kódex a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.[1] Ez a meghatározás egyszerre jelöli ki a Ptk. tárgyi hatályát és módszertani alapját. A kódex középpontjában a magánjogi jogalanyok állnak: az ember, a jogi személy és azok a szervezeti, családi vagy vagyoni viszonyok, amelyekben e jogalanyok egymással kapcsolatba kerülnek.

A Ptk. hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti szabályokat nem maga a kódex részletezi, hanem külön törvény, a 2013. évi CLXXVII. törvény, röviden Ptké. állapítja meg.[2] Az átmeneti szabályozás jelentősége abban áll, hogy a 2014. március 15-e előtt keletkezett jogviszonyokra nem minden esetben alkalmazható automatikusan az új kódex. A Ptké. főszabálya szerint — ha maga a törvény eltérően nem rendelkezik — a Ptk.-t a hatálybalépése után keletkezett tényekre, jogviszonyokra és megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni.[2] Ez a megoldás a jogbiztonságot szolgálja, különösen a régi Ptk. hatálya alatt kötött szerződések, dologi jogi helyzetek, családjogi viszonyok és öröklési ügyek esetében.

A Ptk. bevezető rendelkezései nem pusztán programtételek. Az alapelvek a kódex egészére kiható értelmezési és alkalmazási szempontokat adnak, több rendelkezésük pedig közvetlenül is alkalmazható norma.

Az értelmezési alapelv szerint a Ptk. rendelkezéseit Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. Ha polgári jogi viszonyra más jogszabályt kell alkalmazni, azt a Ptk.-val összhangban kell értelmezni, kivéve, ha a jogszabály eltérően rendelkezik.[1]

A jóhiszeműség és tisztesség elve a polgári jog egyik legáltalánosabb követelménye. A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleknek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kell eljárniuk. A törvény külön is kimondja, hogy e követelményt sérti az, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott; ezt a jogirodalom a venire contra factum proprium tilalmaként is leírja.[1][4] A szabály lényege, hogy a polgári jog nem támogatja az olyan magatartást, amely a másik fél jogos bizalmát indokolatlanul meghiúsítja. Ha például egy hosszabb ideje fennálló szerződéses gyakorlat alapján az egyik fél okkal bízhatott abban, hogy a másik fél elfogadott egy teljesítési módot, később ezt nem lehet pusztán taktikai előnyszerzés céljából figyelmen kívül hagyni.

Az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelménye azt fejezi ki, hogy a polgári jogi viszonyokban mindenki köteles úgy eljárni, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. A mérce nem az adott személy saját belátásától függ, hanem az ügy körülményeihez igazított objektivált követelmény. Aki saját felróható magatartására előnyök szerzése végett hivatkozna, erre nem jogosult. A másik fél felróható magatartására ugyanakkor az is hivatkozhat, aki maga is felróhatóan járt el.[1]

A joggal való visszaélés tilalma a joggyakorlás tartalmi korlátja. A törvény tiltja a joggal való visszaélést, és külön szabályozza azt az esetet is, amikor a visszaélés jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll. Ilyenkor, ha a megtagadás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, és az érdeksérelem másképpen nem hárítható el, a bíróság ítéletével pótolhatja a hiányzó jognyilatkozatot.[1] A joggal való visszaélés nem azt jelenti, hogy valaki jogot gyakorol; a tilalom azokra a helyzetekre vonatkozik, amikor a joggyakorlás célja vagy módja összeegyeztethetetlen a jog rendeltetésével.

A bírói út elve alapján a Ptk.-ban biztosított jogok érvényesítése főszabály szerint bírósági útra tartozik.[1] Ez nem zárja ki, hogy egyes ügyekben közjegyzői, hatósági, választottbírósági vagy más eljárások is szerepet kapjanak, ha ezt külön jogszabály lehetővé teszi vagy előírja.

A hivatkozási rendszer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. szakaszszámozása a könyv sorszámát is tartalmazza. A 6:142. § például a Hatodik Könyv 142. §-át jelenti, nem pedig a teljes törvény 6142. paragrafusát. Ez a megoldás áttekinthetővé teszi, hogy az adott rendelkezés a kódex melyik részterületéhez tartozik: a 2: kezdetű szakaszok az ember mint jogalany könyvében, a 3: kezdetűek a jogi személyeknél, a 4: kezdetűek a családjognál, az 5: kezdetűek a dologi jognál, a 6: kezdetűek a kötelmi jognál, a 7: kezdetűek az öröklési jognál találhatók.

A Ptk. olvasásakor a törvényszöveget rendszerint együtt kell értelmezni a kapcsolódó külön törvényekkel és az átmeneti szabályokkal. Egy öröklési kérdésnél például a Ptk. anyagi jogi szabályai mellett a hagyatéki eljárás eljárási szabályai is fontosak lehetnek. Egy cégalapítási kérdésnél a Ptk. jogi személyekre vonatkozó szabályai mellett a cégnyilvánosságról és a cégeljárásról szóló törvény is irányadó. A hatályos szöveg megállapításánál ezért a Nemzeti Jogszabálytár egységes szerkezetű szövege a kiindulópont.[1]

A hatályos Ptk. nyolc könyvre tagolódik. A könyveken belül a részek, címek és fejezetek számozása újrakezdődik. A szerkezet a kódex dogmatikai felépítését is tükrözi: előbb a jogalanyok, majd a családi és vagyoni viszonyok, végül az öröklés és a záró szabályok jelennek meg.

Könyv Cím Főbb tárgykörök Gyakorlati jelentőség
Első Könyv Bevezető rendelkezések A törvény hatálya, értelmezési alapelvek, jóhiszeműség és tisztesség, elvárható magatartás, joggal való visszaélés, bírói út. A kódex egészének értelmezési keretét adja; ezekre a szabályokra szerződéses, családjogi, dologi vagy öröklési vitákban is lehet hivatkozni.
Második Könyv Az ember mint jogalany Jogképesség, cselekvőképesség, gondnokság, támogatott döntéshozatalhoz kapcsolódó magánjogi kérdések, személyiségi jogok. Meghatározza, hogy ki tehet érvényes jognyilatkozatot, és milyen magánjogi eszközökkel védhető a név, képmás, jó hírnév, magántitok vagy más személyiségi érdek.
Harmadik Könyv A jogi személy A jogi személyek általános szabályai, egyesület, gazdasági társaság, szövetkezet, egyesülés, alapítvány, valamint egyes szervezeti és felelősségi kérdések. Cégalapításnál, egyesület vagy alapítvány működtetésénél, vezető tisztségviselői felelősségnél és tagi jogviszonyoknál alapvető.
Negyedik Könyv Családjog Házasság, házassági vagyonjog, házasság megszűnése, élettársi kapcsolat egyes családjogi hatásai, rokonság, örökbefogadás, szülői felügyelet, rokontartás, gyámság. Házassági vagyonjogi, válási, gyermekelhelyezési, tartási és szülői felügyeleti kérdésekben meghatározó.
Ötödik Könyv Dologi jog Birtok, birtokvédelem, tulajdonjog, közös tulajdon, használati jogok, haszonélvezet, telki szolgalom, zálogjog, ingatlan-nyilvántartás magánjogi hatásai. Ingatlanokkal, birtokvitákkal, szomszédjogi ügyekkel, közös tulajdonnal és biztosítékokkal kapcsolatos viták alapja.
Hatodik Könyv Kötelmi jog Jognyilatkozatok, képviselet, elévülés, teljesítés, szerződések általános szabályai, egyes szerződéstípusok, szerződésszegés, szerződésen kívüli károkozás, jogalap nélküli gazdagodás. A legtöbb mindennapi vagy üzleti szerződés, kárigény és követelés magánjogi hátterét adja.
Hetedik Könyv Öröklési jog Végrendelet, öröklési szerződés, törvényes öröklés, kötelesrész, hagyomány, meghagyás, hagyatéki tartozások, ági öröklés. Hagyatéki ügyeknél, végrendelet készítésénél és családi vagyontervezésnél alapvető.
Nyolcadik Könyv Záró rendelkezések Értelmező rendelkezések, határidő-számítás, hatálybalépésre és átmeneti szabályokra utaló rendelkezések, jogharmonizációs záradék. Meghatározza több fontos fogalom — például közeli hozzátartozó, hozzátartozó, fogyasztó, vállalkozás — Ptk.-beli jelentését.

Könyvei és főbb szabályozási területei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevezető rendelkezések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Első Könyv a Ptk. rövid általános részének tekinthető. Nem tartalmazza a német típusú kódexekre jellemző teljes általános részt, de megadja a törvény hatályát és azokat az alapelveket, amelyek a kódex egészének értelmezésére kihatnak. A jóhiszeműség és tisztesség, az elvárható magatartás és a joggal való visszaélés tilalma olyan nyitott normák, amelyek a konkrét ügyekben a bírósági mérlegelés fontos eszközei.

Az ember mint jogalany

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Második Könyv az ember jogalanyiságát, cselekvőképességét és személyiségi jogait szabályozza. A Ptk. szerint minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek.[1] A jogképesség általános és egyenlő; a törvény az élve születés feltételével a fogamzás időpontjától védi a magzat jogképességét is. A jogképesség a halállal szűnik meg.

A cselekvőképesség azt fejezi ki, hogy valaki maga tehet-e érvényes jognyilatkozatot. A Ptk. főszabálya szerint minden ember cselekvőképes, akinek cselekvőképességét a törvény vagy bírósági ítélet nem korlátozza.[1] A kiskorúak, valamint a belátási képességükben tartósan vagy időszakosan érintett nagykorúak esetében a törvény részletes védelmi szabályokat állapít meg. A gondnokság alá helyezés nem általános büntető vagy fegyelmi jellegű intézkedés, hanem a cselekvőképességet érintő, bírósági döntésen alapuló magánjogi védelmi forma.

A személyiségi jogok szabályai az ember személyiségének magánjogi védelmét biztosítják. A Ptk. példálózó felsorolással nevesíti többek között az élet, testi épség és egészség, a személyes szabadság, a magánélet, a becsület, a jó hírnév, a magántitok, a képmás és hangfelvétel, valamint a névviselés védelmét. A jogsértés szankciói között szerepelhet például a jogsértés megállapítása, a jogsértés abbahagyása, elégtétel adása, a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése, sérelemdíj és kártérítés.[1]

A sérelemdíj a Ptk. egyik legismertebb újítása az 1959-es kódexhez képest. A korábbi nem vagyoni kártérítés helyébe olyan személyiségi jogi szankció lépett, amelynél a jogsértés ténye önmagában megalapozhatja a sérelemdíj iránti igényt; a bíróság az összeg meghatározásakor a jogsértés súlyát, ismétlődését, felróhatóságát, a sértettre és környezetére gyakorolt hatását és az ügy egyéb körülményeit mérlegeli.[4]

A Harmadik Könyv a jogi személyek általános és különös szabályait foglalja össze. A jogi személy jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek, jogképessége pedig minden olyan jogra és kötelezettségre kiterjed, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet.[1] A jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól vagy alapítójától elkülönített vagyonnal és ügyvezetését, képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie.

A 2013-as Ptk. a jogi személyek körében egységesebb szabályozást alakított ki, és a gazdasági társaságok alapvető magánjogi szabályait is beemelte a kódexbe. Ezzel megszűnt az a korábbi rendszer, amelyben a gazdasági társaságokról külön társasági törvény rendelkezett. A Harmadik Könyv szabályozza többek között az egyesületet, a gazdasági társaságokat, a szövetkezetet, az egyesülést és az alapítványt.

A jogi személyek szabályozásában fontos kérdés a tagok, alapítók és a jogi személy elkülönülése. A jogi személy saját vagyonnal rendelkezik, ezért főszabály szerint saját kötelezettségeiért maga felel. A tag vagy alapító felelőssége csak a törvényben meghatározott esetekben áll fenn. A vezető tisztségviselő a jogi személy ügyvezetését látja el, és tevékenységéért a Ptk. külön felelősségi szabályokat állapít meg.

A Ptk. a jogi személyek belső viszonyaiban főszabály szerint nagyobb szervezetalakítási szabadságot biztosít, mint a korábbi társasági jogi szabályozás. Ez azonban nem korlátlan: nem lehet eltérni olyan rendelkezéstől, amely az eltérést tiltja, a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak vagy kisebbségi tagjainak jogait nyilvánvalóan sértené, vagy a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozná.[1]

A Negyedik Könyv a családjogot tartalmazza. A családjog korábban önálló törvényben, az 1952. évi IV. törvényben szerepelt; a 2013-as Ptk. ezt a területet beépítette a magánjogi kódexbe.[6] A beépítés dogmatikai jelentősége abban áll, hogy a családi viszonyok személyi és vagyoni elemei a magánjogi rendszer részeként jelennek meg, miközben a családjog sajátos alapelvei és védelmi szempontjai továbbra is érvényesülnek.

A Családjogi Könyv szabályozza a házasság létrejöttét, érvénytelenségét és megszűnését, a házassági vagyonjogot, a házastársi tartást és lakáshasználatot, a rokonságot, az apaság és anyaság kérdéseit, az örökbefogadást, a szülői felügyeletet, a rokontartást és a gyámságot. A Ptk. a házasságot férfi és nő között létrejövő életközösségként szabályozza, összhangban az Alaptörvény családra és házasságra vonatkozó rendelkezéseivel.[1]

Az élettársi kapcsolat szabályai megosztva jelennek meg a kódexben. Az élettársak vagyoni viszonyainak alapvető szabályai a kötelmi jogban találhatók, míg az élettársi kapcsolat egyes családjogi hatásai — például meghatározott feltételek mellett a tartás és a lakáshasználat — a Családjogi Könyvben szerepelnek.[6] Ez a megoldás azt fejezi ki, hogy az élettársi kapcsolat a magyar magánjogban nem azonos a házassággal, de bizonyos tartós életközösségekhez a törvény családjogi következményeket is kapcsol.

A gyermekek jogait érintő családjogi szabályokban központi szempont a gyermek érdeke. A szülői felügyeletre, kapcsolattartásra, tartásra és gyámságra vonatkozó rendelkezések célja, hogy a gyermek személyi és vagyoni érdekei jogilag védett módon érvényesüljenek.

Az Ötödik Könyv a dologi jog szabályait tartalmazza. A dologi jog a vagyonjog azon része, amely a személyeknek dolgokhoz fűződő, főszabály szerint mindenkivel szemben érvényesülő jogait rendezi. Központi intézménye a tulajdonjog, de ide tartozik a birtokvédelem, a közös tulajdon, a használati jogok, a telki szolgalom, a haszonélvezet, a zálogjog és az ingatlan-nyilvántartás magánjogi hatásainak szabályozása is.[7]

A birtok és a tulajdon nem azonos fogalmak. A birtok tényleges hatalmat jelent valamely dolog felett, míg a tulajdonjog a dolog feletti legteljesebb jogi uralmat fejezi ki. Lehetséges, hogy valaki birtokos, de nem tulajdonos — például bérlőként használ egy lakást —, és az is, hogy a tulajdonos átmenetileg nincs a dolog birtokában. A Ptk. ezért a birtokvédelmet önállóan is szabályozza, mert a békés birtokállapot védelme a tulajdonjogtól függetlenül is forgalmi és társadalmi érdek.

A dologi jog dogmatikájában különös szerepet kap a dologi jogok zártkörűsége vagy latin kifejezéssel numerus clausus. Ez azt jelenti, hogy abszolút hatályú dologi jogot csak törvény hozhat létre. Ehhez kapcsolódik a típuskényszer és a tartalmi kötöttség elve: a felek nem alkothatnak tetszés szerinti új dologi jogokat, és a törvény által meghatározott dologi jogok tartalma sem alakítható korlátlanul. A nyilvánosság elve különösen az ingatlan-nyilvántartásnál fontos, mert a forgalombiztonságot szolgálja, hogy az ingatlanokhoz kapcsolódó jogok és tények közhiteles nyilvántartásból megismerhetők legyenek.[7]

A zálogjog a hitelezői biztosítékok egyik legfontosabb dologi jogi formája. Lényege, hogy a jogosult követelése biztosítására meghatározott vagyontárgyból vagy jogból kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. A 2013-as Ptk. a zálogjog rendszerét átalakította, majd a 2016. évi LXXVII. törvény a zálogjog, az önálló zálogjog és egyes biztosítéki megoldások körében további jelentős változásokat hozott.[8]

A Hatodik Könyv a kódex legterjedelmesebb része. A kötelmi jog olyan relatív szerkezetű jogviszonyokat szabályoz, amelyekben meghatározott jogosult áll szemben meghatározott kötelezettel. A kötelmek legfontosabb forrásai a szerződések, de kötelmet keletkeztethet szerződésen kívüli károkozás, jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel, díjkitűzés vagy más törvényi tényállás is.[9]

A Ptk. a kötelmi jogon belül először a kötelmek közös szabályait rendezi. Ide tartoznak többek között a jognyilatkozatokra, képviseletre, elévülésre, jogvesztő határidőkre, többalanyú kötelmekre és a teljesítésre vonatkozó általános normák. Ezt követik a szerződések általános szabályai, majd az egyes nevesített szerződéstípusok, például az adásvétel, a csere, az ajándékozás, a vállalkozás, a megbízás, a bérlet, a haszonbérlet, a letét, a hitel- és számlaszerződések, a kezesség, a garancia és a biztosítás szabályai.[1]

A szerződési szabadság alapján a felek főszabály szerint szabadon dönthetnek arról, hogy kötnek-e szerződést, kivel szerződnek, milyen tartalommal és milyen típusú szerződést választanak. Ez a szabadság azonban nem korlátlan. A szerződés nem ütközhet jogszabályba, nem lehet nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, és a fogyasztók, gyengébb felek, harmadik személyek vagy közérdek védelmét szolgáló kógens szabályoktól nem lehet eltérni.

A 2013-as kódex számos olyan szerződéstípust is nevesített vagy részletesebben szabályozott, amelyek a modern gazdasági forgalomban különösen fontossá váltak. Ilyen a faktoring, a pénzügyi lízing, a forgalmazási szerződés, a jogbérleti szerződésként szabályozott franchise, valamint a bizalmi vagyonkezelési szerződés.[5]

A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség a Ptk. egyik legfontosabb dogmatikai újítása. A kódex elválasztja a szerződésszegési, vagyis kontraktuális felelősséget a szerződésen kívüli, vagyis deliktuális felelősségtől. A kontraktuális felelősség szigorúbb, objektív alapú kimentési rendszert alkalmaz: a szerződésszegő fél akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötéskor előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.[1][4] A megtérítendő következménykárok és az elmaradt haszon körében a törvény az előreláthatóságot is figyelembe veszi.

A szerződésen kívüli kártérítési jogban a kódex részben korábbi külön törvényi szabályokat integrált, részben bírói gyakorlatban kialakult tételeket emelt törvényi szintre. A Ptk. általános deliktuális szabálya szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, ha nem bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.[1] A sérelemdíj személyiségi jogi szankcióként való elhelyezése ezzel párhuzamosan világosabban elválasztotta a személyiségi jogi sérelmeket a vagyoni károk megtérítésétől.

A Hetedik Könyv az öröklési jog szabályait tartalmazza. A magyar öröklési jog kiindulópontja az ipso iure öröklés: az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre.[10] Az ipso iure kifejezés azt jelenti, hogy az öröklés a törvény erejénél fogva, az örökhagyó halálának pillanatában következik be; az örökösnek az örökléshez főszabály szerint nem kell külön elfogadó nyilatkozatot tennie. A hagyatéki eljárás ennek ellenére fontos, mert tanúsítja és rendezi, hogy ki milyen jogcímen és milyen arányban örököl.

Az öröklés egyetemes jogutódlás: az örökös nem csupán egyes vagyontárgyakat szerezhet meg, hanem a hagyatékhoz tartozó jogok és kötelezettségek meghatározott összességébe lép. Ezért az öröklés nem egyszerűen vagyonátszállás, hanem az elhunyt személy magánjogi vagyoni helyzetének halál esetére szóló jogutódlása.

A Ptk. megkülönbözteti a végintézkedésen alapuló és a törvényes öröklést. A végrendelkezési szabadság lehetővé teszi, hogy az örökhagyó halála esetére maga határozza meg vagyonának sorsát, de ezt a szabadságot korlátozzák például a kötelesrészre vonatkozó szabályok. Végintézkedés hiányában vagy annak részleges hatálytalansága esetén a törvényes öröklés rendje érvényesül. Ha más örökös nincs, az állam szükségképpeni törvényes örökösként örököl.

A 2013-as Ptk. az öröklési jogban is több ponton eltért az 1959-es kódex megoldásaitól. Változott például a túlélő házastárs törvényes öröklési helyzete, a kötelesrész mértéke, valamint egyes végintézkedési és ági öröklési szabályok rendszere.[10] A későbbi módosítások közül a 2025. évi CXVII. törvény az öröklési jog egyes rendelkezéseit — így a kiesési okokat, a közjegyzőnél letett írásbeli magánvégrendelet érvényességét, az öröklési szerződés megszűnését és az ági öröklést — pontosította.[11]

A Nyolcadik Könyv értelmező rendelkezéseket, határidő-számítási szabályokat, a hatálybalépésre és az átmeneti rendelkezésekre vonatkozó utalást, valamint jogharmonizációs záradékot tartalmaz. Az értelmező rendelkezések a kódex alkalmazása szempontjából lényeges fogalmakat határoznak meg, így például a közeli hozzátartozó, a hozzátartozó, a fogyasztó, a vállalkozás vagy a többségi befolyás fogalmát.[1][12]

Kodifikáció- és intézménytörténet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendi magánjog és a Hármaskönyv

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern értelemben vett magyar polgári törvénykönyv létrejötte hosszú kodifikációs folyamat eredménye. A rendi Magyarország magánjoga hosszú ideig nem egységes törvénykönyvi szerkezetben jelent meg, hanem szokásjogi, törvényi, városi jogi, bírói és rendi források együttese alkotta. E hagyomány legfontosabb összefoglalása Werbőczy István Tripartituma, magyar nevén a Hármaskönyv volt, amely 1514-ben készült el. A Hármaskönyvet az országgyűlés ugyan megtárgyalta, és a király megerősítette, de a kihirdetés elmaradása miatt nem emelkedett törvényerőre. Werbőczy 1517-ben magánúton kinyomtatta és szétküldte a megyéknek; a bírósági gyakorlat útján így szokásjogi tekintélyre tett szert, és évszázadokon át a magyar rendi jog egyik alapvető hivatkozási pontja maradt.[13][14]

A Hármaskönyv nem volt polgári törvénykönyv a modern értelemben. Rendi társadalmi és vagyoni viszonyokat tükrözött, és jogképességi, tulajdoni, családi, öröklési és perjogi kérdéseket a kor rendi szerkezetének megfelelően foglalt össze. Történeti jelentősége mégis nagy, mert a magyar jog hosszú időn át szokásjogi alapműként kezelte.

A polgári átalakulás és az osztrák polgári törvénykönyv

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgári magánjogi kodifikáció gondolata Magyarországon az 1848-as átalakulással vált sürgetővé. Az áprilisi törvények között az 1848. évi XV. törvénycikk az ősiség eltörlésének alapján polgári törvénykönyv készítését rendelte el.[4] A szabadságharc leverése és az alkotmányos viszonyok megszakadása miatt ez a kodifikáció nem valósult meg.

Az osztrák polgári törvénykönyvet (ABGB, magyarul gyakran Optk.) a neoabszolutizmus időszakában Magyarországon is hatályba léptették. Az 1861-es Országbírói Értekezlet után az osztrák polgári törvénykönyv általános magyarországi hatálya megszűnt, de egyes területeken és jogintézményekben továbbra is hatást gyakorolt. A magyar magánjog ezt követően hosszú ideig részben törvényi, részben szokásjogi és bírói gyakorlaton alapuló rendszer maradt.[14]

A dualizmus és a magánjogi törvénykönyv tervezetei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiegyezés után új lendületet kapott a magyar magánjogi kodifikáció. 1871 és 1892 között több résztervezet készült az általános rész, a dologi jog, a kötelmi jog, az öröklési jog, a házassági jog, a családjog, a gyámság és a gondnokság körében. Az igazságügyi kormányzat 1895-ben állandó bizottságot hozott létre az egységes polgári törvénykönyv előkészítésére.[4]

Az első teljes szöveg, A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete. Első szöveg 1900-ban jelent meg, indokolása 1901–1902-ben látott napvilágot. A tervezetet további bizottsági munka követte, majd 1913-ban az igazságügyminiszter törvényjavaslatként terjesztette a képviselőház elé. A törvényjavaslat bizottsági átdolgozás után 1915-ben újabb szöveget kapott, de az első világháború és az azt követő politikai átalakulások megakadályozták az elfogadását.[4]

A két világháború közötti kodifikáció legfontosabb eredménye az 1928-ban előterjesztett Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Javaslata (röviden: Mtj.) volt. Az Mtj. törvényerőre nem emelkedett, de szakmai színvonala miatt a bírói gyakorlat és a jogirodalom jelentős hivatkozási alapként kezelte. Bevezető szabályai között már megjelent a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, valamint a joggal való visszaélés tilalma.[15] A javaslat számos intézménye később közvetve hatott a magyar magánjogi gondolkodásra és a 2013-as kodifikáció előkészítésére is.[4]

Az első hatályba lépett magyar polgári törvénykönyv az 1959. évi IV. törvény volt. A törvény 1960. május 1-jén lépett hatályba.[3] Megalkotásának társadalmi és gazdasági környezete lényegesen eltért a klasszikus polgári magánjog feltételeitől, mivel a szocialista államszervezetben a magántulajdon és a piaci forgalom szerepe korlátozott volt. Ennek ellenére az 1959-es Ptk. szakmai színvonalát a jogirodalom rendszerint elismeri; absztrakt magánjogi normái részben alkalmasak voltak arra, hogy túléljék a gazdasági és társadalmi környezet későbbi átalakulását.[4][9]

A rendszerváltás után az 1959-es Ptk.-t számos alkalommal módosították. A magántulajdonon és piacgazdaságon alapuló viszonyok, a társasági jog, a fogyasztóvédelem, a pénzügyi szolgáltatások, a személyiségi jogok és az európai jogi hatások olyan mértékű változást jelentettek, hogy a kódex folyamatos módosítása hosszabb távon nem volt elegendő. A jogirodalom és a jogalkotó ezért átfogó reformot és új polgári törvénykönyvet tartott szükségesnek.[9]

A 2009-es, hatályba nem lépett kódex

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új polgári törvénykönyv előkészítését a Kormány 1998-ban rendelte el. A kodifikációs munkát szakmai testületek, szerkesztőbizottságok és munkacsoportok végezték, a folyamatban jelentős szerepet játszott Vékás Lajos és a polgári jogi kodifikációban részt vevő több jogtudós és gyakorló jogász.[4] A munka egyik eredménye a 2009. évi CXX. törvény volt, amely új polgári törvénykönyvként kihirdetésre került, de végül nem lépett hatályba.

A 2009-es kódex körül alkotmányossági, politikai és szakmai viták alakultak ki. A törvény hatálybalépését az Alkotmánybíróság több rendelkezés tekintetében érintette, majd az újabb jogalkotási folyamat eredményeként a 2013. évi V. törvény vált hatályos Ptk.-vá.[5]

A 2013-as Ptk. megalkotása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2013-as Ptk. elfogadásának célja az volt, hogy a magyar magánjog egységes, korszerű, piacgazdasági és alkotmányos viszonyokhoz illeszkedő kódexet kapjon. A törvény indokolása szerint a rendszerváltozás után az 1959-es Ptk. több mint másfélszáz módosításának jelentős része a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyokra reagált; ezek a változások átfogó reformot indokoltak.[9]

A törvény társadalmi modellje a magánautonómián, a magántulajdon elismerésén, a szerződési szabadságon és az egyesülési szabadságon alapul, ugyanakkor a személyiség, a családi viszonyok, a gyengébb felek és a forgalombiztonság védelmére is törekszik.[9] A kódex a magyar magánjogi hagyományokra, a bírói gyakorlatra, a jogirodalom eredményeire és a külföldi kodifikációs tapasztalatokra egyaránt épített.

Jelentősebb változások az 1959-es Ptk.-hoz képest

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2013-as Ptk. nem egyszerűen az 1959-es törvény átszámozott változata volt. A korábbi szabályok egy részét megtartotta, más részeit módosította, és számos új intézményt vezetett be vagy helyezett új dogmatikai összefüggésbe.[5]

A legfontosabb változások közé tartozott:

  • A családjog beépítése a kódexbe. A korábban önálló családjogi törvény anyaga a Ptk. Negyedik Könyvébe került. Ez erősítette a családjog magánjogi rendszerbe illeszkedését, miközben a családjog sajátos alapelvei megmaradtak.
  • A társasági jog beépítése. A gazdasági társaságok alapvető magánjogi szabályai a Harmadik Könyvbe kerültek. A korábbi külön társasági törvény szerepét részben a Ptk. vette át, míg a cégeljárási és nyilvántartási kérdések külön törvényekben maradtak.
  • A jogi személyek egységesebb szabályozása. A Ptk. általános jogi személyi szabályokat alkotott, amelyek több szervezettípusra is irányadóak.
  • A személyiségi jogok és a sérelemdíj új rendszere. A nem vagyoni kártérítés helyébe a sérelemdíj lépett, amely a személyiségi jogi jogsértések önálló magánjogi szankciója.
  • A szerződésszegési és deliktuális felelősség elválasztása. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség kimentési rendszere elkülönült a szerződésen kívüli károkozás általános szabályától.
  • Új és korszerűsített szerződéstípusok. A kódex nevesítette vagy részletesebben szabályozta több modern gazdasági szerződés típusát, például a faktoringot, a pénzügyi lízinget, a franchise-t és a bizalmi vagyonkezelést.
  • A dologi jog és a zálogjog átalakítása. A kódex korszerűsítette a biztosítéki jogi szabályokat, amelyeket a későbbi módosítások tovább pontosítottak.
  • Az öröklési jog módosítása. Változtak a túlélő házastárs, a kötelesrész és egyes végintézkedési szabályok megoldásai.

A változások közös iránya az volt, hogy a Ptk. a korábbinál egységesebb magánjogi kódexként működjön. A mindennapi gyakorlatban ez nem azt jelenti, hogy minden kérdésre közvetlenül a Ptk. ad választ, hanem azt, hogy a polgári jog alapfogalmai és alapintézményei egyetlen központi törvénykönyvben jelennek meg.

Módosítások a hatálybalépés után

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. hatálybalépése óta több alkalommal módosult. Egy részük technikai, jogharmonizációs vagy más törvényekhez kapcsolódó módosítás volt, más részük érdemi dogmatikai és gyakorlati változást eredményezett. A 2016. évi LXXVII. törvény többek között a zálogjog, az értékpapírok, a szülőtartás és a vezető tisztségviselői felelősség egyes kérdéseit érintette.[8]

A személyiségi jogokhoz kapcsolódó szabályozásban változást hozott az üzleti titok védelméről szóló külön törvény megalkotása is. Az üzleti titok védelmének részletes szabályozása a 2018. évi LIV. törvénybe került, ami a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek módosításával járt.[16]

A 2025. évi CXVII. törvény a Ptk. több területét és egyes kapcsolódó törvényeket módosított. A törvényt az Országgyűlés 2025. december 10-én fogadta el, és 2025. december 22-én hirdették ki; rendelkezéseinek többsége 2026. március 1-jén lépett hatályba, míg az ügyvédi letéti szabályozás egyes részei 2026. július 1-jén lépnek hatályba.[11] A módosítás indoka a Ptk. több mint tízéves alkalmazása során felmerült jogalkalmazási tapasztalatok kezelése volt. A törvény többek között pontosította a gondnok által tehető jognyilatkozatok korlátait, a tényleges vállalatcsoportra vonatkozó szabályok egyes kérdéseit, a követelés- és jogátruházás, valamint az engedményezés szabályait, továbbá az öröklési jog egyes rendelkezéseit.[11]

A Ptk. hatályos szövegének megállapításánál ezért mindig a jogszabály aktuális, egységes szerkezetű állapota irányadó. A módosító törvények önmagukban rendszerint csak azt mutatják meg, hogy egy adott időpontban milyen szövegváltozások történtek; a ténylegesen alkalmazandó normaszöveget az adott ügy időállapota szerint kell meghatározni.

Jogdogmatikai jellemzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. a magánautonómia kódexe, de nem korlátlan individualista szabályozás. A szerződési szabadság, a tulajdon védelme és az egyesülési szabadság mellett több olyan korrekciós mechanizmust is alkalmaz, amely a gyengébb fél, harmadik személyek, családi érdekek, a forgalombiztonság vagy a közérdek védelmét szolgálja. Ilyenek a fogyasztói szerződésekre vonatkozó speciális rendelkezések, a jóhiszeműség és tisztesség generálklauzulája, a tisztességtelen általános szerződési feltételek kontrollja, a hitelezővédelmi és kisebbségvédelmi társasági szabályok, valamint a dologi jogi nyilvánosság és közhitelesség követelménye.

A kódex több területen a korábbi bírói gyakorlatot kodifikálta. Ez különösen a szerződések, a személyiségi jogok, a családjog és a kártérítési jog területén figyelhető meg. A Ptk. ugyanakkor több helyen tudatosan új dogmatikai megoldást választott. Ilyen a kontraktuális és deliktuális kártérítési felelősség élesebb elválasztása, a sérelemdíj személyiségi jogi szankcióként való elhelyezése, a jogi személyek szabályainak diszpozitívabb szerkezete, valamint a modern gazdasági szerződéstípusok kódexbeli megjelenítése.[4][5]

A magyar Ptk. a kontinentális kodifikációs hagyományba illeszkedik, de nem másolja mechanikusan sem a francia, sem az osztrák, sem a német, sem a svájci magánjogi kódexet. A német BGB-vel szemben nem tartalmaz általános részt; a szerződés, a jognyilatkozat, a dologi jog, a családjog és az öröklési jog szabályait a magyar kodifikációs hagyományoknak megfelelően az adott könyvekben helyezi el.[4] A kódex emellett figyelembe veszi az európai uniós jog fogyasztóvédelmi, társasági jogi, szellemi tulajdoni és pénzügyi jogi követelményeit is.

Gyakorlati értelmezési kérdések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. alkalmazása során gyakori kérdés, hogy egy jogvita valóban polgári jogi jellegű-e. Egy pénzkövetelés, szerződésszegés, birtokvita vagy személyiségi jogi sérelem rendszerint polgári jogi természetű. Egy szabálysértés, bűncselekmény, adóügy, építésügyi hatósági ügy vagy közbeszerzési jogvita viszont elsődlegesen más jogágba tartozik, még akkor is, ha polgári jogi következményei is lehetnek.

A Ptk. és a külön törvények viszonya szintén lényeges. Fogyasztói szerződésnél például a Ptk. szerződési jogi szabályai mellett fogyasztóvédelmi, elektronikus kereskedelmi vagy termékszavatossági különszabályok is alkalmazandók lehetnek. Ingatlannal kapcsolatos ügyben a Ptk. dologi jogi szabályait az ingatlan-nyilvántartási eljárás szabályaival együtt kell értelmezni. Cégügyben a Ptk. mellett a cégeljárási és számviteli szabályok is szerepet kapnak.

A Ptk. nem azonos a bírósági gyakorlat egészével. A törvényszöveg általános normákat tartalmaz, a konkrét ügyekben azonban jelentősége lehet a Kúria jogegységi és joggyakorlat-elemző tevékenységének, a bírósági határozatoknak, valamint a jogirodalmi értelmezésnek is. Ez különösen a generálklauzulák, a kártérítési felelősség, a szerződések érvénytelensége, a személyiségi jogok és a társasági jog egyes kérdései esetében fontos.

  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről. Nemzeti Jogszabálytár. Hozzáférés: 2026. június 2.
  2. 1 2 3 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről. Nemzeti Jogszabálytár. Hozzáférés: 2026. június 2.
  3. 1 2 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről. Nemzeti Jogszabálytár. Hozzáférés: 2026. június 2.
  4. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Budapest: Wolters Kluwer, 2020.
  5. 1 2 3 4 5 Vékás Lajos – Vörös Imre (szerk.): Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz. Budapest: CompLex, 2014.
  6. 1 2 A 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. Negyedik könyv: Családjog. Budapest: Wolters Kluwer, 2014.
  7. 1 2 A 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. Ötödik könyv: Dologi jog. Budapest: Wolters Kluwer, 2014.
  8. 1 2 2016. évi LXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról. Nemzeti Jogszabálytár. Hozzáférés: 2026. június 2.
  9. 1 2 3 4 5 2013. évi V. törvény indokolása a Polgári Törvénykönyvről, Általános indokolás.
  10. 1 2 A 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. Hetedik könyv: Öröklési jog. Budapest: Wolters Kluwer, 2014.
  11. 1 2 3 2025. évi CXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról. Nemzeti Jogszabálytár. Hozzáférés: 2026. június 2.
  12. ↑ A 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. Nyolcadik könyv: Záró rendelkezések. Budapest: Wolters Kluwer, 2014.
  13. ↑ Werbőczy István: Tripartitum. Hármaskönyv. 1514; lásd még: Corpus Juris Hungarici – Tripartitum – Hármaskönyv (1514).
  14. 1 2 Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet. 4., átdolgozott kiadás. Budapest: Osiris, 2007.
  15. ↑ Magyarország Magánjogi Törvénykönyve. Törvényjavaslat. Budapest, 1928.
  16. ↑ 2018. évi LIV. törvény az üzleti titok védelméről. Nemzeti Jogszabálytár. Hozzáférés: 2026. június 2.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]