Polgári törvénykönyv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Polgári törvénykönyv (Magyarországon a rövidítése: Ptk.) egy polgári jogi kódex, amely a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait. Hazánkban jelenleg az 1959. évi IV. törvény van hatályban, ez tartalmazza a törvénykönyv szövegét, az ennek felváltására született új norma szövegét pedig a 2013. február 11-én elfogadott új Ptk. tartalmazza. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én lép hatályba.

Intézménytörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon az első, magánjogi kérdéseket is szabályozó kódex a Tripartitum (Hármaskönyv) volt, mely 1514-ben íródott, és szokásjogi ereje volt, lévén sohasem iktatták törvénybe. Hosszú évszázadokig tekintettek rá hivatkozási alapként, míg 1848-ban a forradalmi törvénykezés nem nyilvánította végleg elavultnak. Ezt követően 1852-ben hatályba léptették az osztrák polgári törvénykönyvet (Optk.), mely aztán az idők folyamán több korszerűsítésen ment át. Folyamatban volt egy új, magyar törvény megalkotása is, de 1900-tól 1928-ig csak a tervezetek készültek el. 1928-ban készült el az V. tervezet, az úgynevezett "Magánjogi törvényjavaslat", amely ugyan szintén nem lett törvényerejű, mégis sokáig hivatkozási alap volt. Erre csak 1959-ben került sor, amikor elfogadták az első magyar polgári törvénykönyvet, mely számtalan módosításon ment át. Átfogó korszerűsítése azonban folyamatosan napirenden volt, és a 2000-es években megkezdődött az újabb kodifikáció. Ennek első kézzelfogható eredménye a 2009. évi CXX. törvény (az ún. "Vékás-kódex") volt, mely azonban, bár kihirdetésre került, végül soha nem lépett hatályba. Újraindult a jogalkotási folyamat, főként elvi kérdések mentén, és ennek eredménye lett az új Ptk., amely 2014-ben lép majd hatályba.

Alapelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az autonóm mozgástér védelmének elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. kimondja, hogy a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Ez egy mozgásteret biztosít a személyek részére, melyet az állam biztosít, azzal, hogy az érdekérvényesítést a kényszer űtján is végrehajthatja. A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másként nem rendelkezik - kizárólag bírósági útra tartozik. Az új Ptk. a törvény céljában definiálja ezt az alapelvet: a Ptk. a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait.

A jogfejlesztő értelmezés elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1959-es Ptk. szerint a polgári jogi viszonyokat szabályozó jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A törvény rendelkezéseit a régi Ptk. szerint Magyarország gazdasági és társadalmi rendjével, az új Ptk. szerint Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni.

A jóhiszeműség és tisztesség elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kötelesek eljárni. Az új Ptk. ezt kiegészíti azzal, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

Rendeltetésszerű joggyakorlás elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ptk. biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően. Ez a rendelkezés ebben a formában kikerült az új Ptk.-ból.

A joggal való visszaélés tilalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény tiltja a joggal való visszaélést. Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. Az új Ptk. ezt azzal egészíti ki, hogy ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.

Az együttműködés elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Ez az elv az új Ptk.-ban ebben a formában nem szerepel.

Az elvárható magatartás elve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a Ptk. más esetben szigorúbb követelményt nem támaszt, akkor a polgái jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. A másik fél felróható magatartására hivatkozhat az is, aki maga felróhatóan járt el.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1959-es Polgári Törvénykönyv több tekintetben csak a kiindulási pont volt, rendelkezéseinek tartalmat más jogszabályok adtak. Az új Ptk. azonban egy egységes magánjogi kódexként készült el, több könyvre bontva. Az eredeti felosztása a következő:

  • Bevezető rendelkezések
  • A személyek
  • A tulajdonjog
  • Kötelmi jog
  • Öröklési jog
  • Záró rendelkezések

Az új Ptk. pedig ezeket tartalmazza:

  • Bevezető rendelkezések
  • Az ember, mint jogalany
  • A jogi személy
  • Családjog
  • Dologi jog
  • Kötelmi jog
  • Öröklési jog
  • Záró rendelkezések

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új polgári törvénykönyv tervezete és javaslata

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Polgári Törvénykönyv szövege:

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]