Vályi Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vályi Péter
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1967. április 14. 1971. május 12.
Előd Timár Mátyás
Utód Faluvégi Lajos

Született 1919. december 25.
Szombathely
Elhunyt1973. szeptember 18. (53 évesen)
Miskolc
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt Magyar Dolgozók Pártja

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Vályi Péter témájú médiaállományokat.

Vályi Péter (Szombathely, 1919. december 25.Miskolc, 1973. szeptember 18.) magyar politikus, vegyészmérnök, vállalatvezető, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, majd pénzügyminiszter és a Minisztertanács elnökhelyettese.

Élete[szerkesztés]

Édesapja fakereskedő, később könyvelő volt. 1942-ben a budapesti Magyar Királyi József Nádor Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. Pályája elején a Spolio Gyógyszerüzemben, majd a Fried és a Simontornyai Bőrgyárban dolgozott laboratóriumi vezetőként. 1944 végén munkaszolgálatra kellett bevonulnia. 1945-ben letartóztatták azzal a váddal, hogy kommunista propagandát folytatott. Szüleit ekkor a nyilasok internálták.

1945 áprilisában belépett a kommunista pártba, majd részt vett a simontornyai helyi pártszervezet létrehozatalában. 1947-ben a Vigodni Bőrgyárat vezette. 1948-ban az Országos Tervhivatalban dolgozott előadóként, később a vegyesipari osztály vezetőjének is kinevezték. 1948–52 között a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatott előbb adjunktusként, utána docensként. 1953-ban néhány hónapig a Chinoin vezérigazgatója, majd 1954-ben a Nehézipari Minisztérium szervesvegyipari igazgatóságának vezetője.

1955–61-ben az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1967-ig első elnökhelyettese. Mindezek után pénzügyminiszterré léptették elő, és a Központi Bizottság gazdaságpolitikai bizottságának tagjaként is tevékenykedett. 1971-ben nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesévé.

Vályi reformista politikus volt, ezért nagy népszerűségnek örvendett a magyar nép körében. Egyike volt azon ritka kádereknek, akik már akkor kitűnően használták a médiát. Politikai stílusában testet öltött mindaz, amit a reformokról gondoltak az akkori emberek. Jelentős gazdaságszervező munkát fejtett ki az új gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban is mint a munkálatok egyik fontos vezetője.

Képviselte hazánkat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST), illetve elfoglalta az elnök szerepét a magyar–szovjet, magyar–román és a magyar–lengyel kormányközi gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatában. Előállt azzal a javaslattal, mely szorgalmazta hogy a KGST központja ne Moszkvában, hanem Varsóban legyen, illetve kiment az Egyesült Államokba tárgyalni nyugati politikusokkal. Hazaérve megírta jelentését, amelyben a magyar–amerikai kapcsolatok bővítését javasolta. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották.

Munkásságát még életében több kitüntetéssel ismerték el, köztük a Népköztársasági Érdemérem arany fokozatával, kétszer a Munka Érdemrenddel, majd a Munka Érdemrend arany fokozatával. Mindezek mellett több magas külföldi kitüntetést is megkapott. Ma iskola viseli nevét Tamásiban.

Halála[szerkesztés]

Vályi Péter és felesége 1973 szeptemberében érkezett Miskolcra. Vályi látogatásának legfőbb célja – a hiedelmekkel ellentétben – nem a diósgyőri Lenin Kohászati Művek (LKM) megtekintése volt. A szeptember 17-én megtartott Észak-magyarországi Idegenforgalmi Intézőbizottság ülésén kívánt részt venni. A Minisztertanács elnökhelyettese a látogatását vadászattal kezdte, és még aznap szorgalmazta dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója, hogy tekintsék meg másnap az LKM martinacélmű részét is. Énekesnek tudnia kellett, hogy az a gyár egyik legveszélyesebb része, de valószínűleg az motiválta, hogy ha a miniszterelnök-helyettes saját szemével látja az elavult gépeket, és közbenjár, a gyár nagyobb eséllyel juthat hozzá új gépezetekhez. 15-én késő délelőttig minden úgy zajlott, ahogy el volt tervezve. Vályi Énekestől tájékoztatást kapott a diósgyőri kohászat helyzetéről, majd elindultak a gyárlátogatásra. Szemtanúk szerint a megérkező delegációban a személyek nagy része, köztük Vályi is ittas volt.

Vályi megérkezésekor vetette fel ismét Énekes Sándor azt az ötletét, hogy meg kéne tekintenie a martinacélmű részleget is, ebbe Vályi beleegyezett. Ez eltérést jelentett az eredeti útvonaltól. A delegáció 11:40 tájékán érkezett meg a martinhoz. Az ottani dolgozók még csak nem is tudtak a látogatásról, így a munka folyt tovább. A delegáció tagjai egy pódiumról tekintették meg a munkálatokat. Vályi Péter a pódium szélétől kb. 10-15 cm-re állt. Ekkor a munkálatok során rutinműveletnek számító kifúvatás következett, amelynek során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolítják el. Ez a folyamat hatalmas szikraesőt hozott létre, mely a kívülállók számára váratlan hanghatással is járt. Valószínűleg Vályi Péter megrettenhetett a szikrafelhőtől, megszédült, és hirtelen kikapva a kezét a zsebéből Énekesbe kapaszkodott, de már késő volt. Magával rántotta Énekest, és a kb. 700 Celsius-fokos kokillák közé zuhantak.

Ezeknek a másodperceknek történései azért homályosak, mert rengeteg változat jött létre a tragikus balesettel kapcsolatban. Egyesek szerint Énekes Vályi után kapott, és úgy esett le, egy másik szerint Énekes Vályi után ugrott, hogy kimentse, vagy pont Énekes dőlt neki Vályinak, aki emiatt zuhant le. Létrejöttek kevésbé valószínű összeesküvés-elméletek is. Tény az, hogy az emberi mulasztás és felelőtlenség vezetett a tragédiához, hiszen míg Énekest egyből ki tudták menteni, addig Vályi beszorult, és összeégett. Néhány nap múlva a kórházban halt meg. Halála az egész országot megrázta. Dr. Énekes Sándort a felépülése után perbe fogták, és leváltották az LKM vezérigazgatói székéből.

Források[szerkesztés]


Elődje:
Timár Mátyás
Magyarország pénzügyminisztere
1967. április 14. – 1971. május 11.
Utódja:
Faluvégi Lajos