Kossa István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossa István
Születési név Kósa István
Született 1904. március 31.
Balatonlelle
Elhunyt 1965. április 9. (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága Magyarország
Foglalkozása szakszervezeti vezető, politikus, miniszter

Kossa István (eredeti neve: Kósa István, Balatonlelle, 1904. március 31.Budapest, 1965. április 9.) a két világháború között szociáldemokrata szakszervezeti vezető, a Villamos Szövetség főtitkára, később magas pozíciókat betöltő kommunista politikus, országgyűlési képviselő és miniszter volt.

Élete[szerkesztés]

Ifjúsága, szociáldemokrata korszaka[szerkesztés]

Házasságon kívül született, így napszámosként dolgozó anyja vezetéknevén anyakönyvezték. Apja ismeretlen. Négyévesen elárvult, egy időre árvaházba került, végül rokonai vették magukhoz és gondoskodtak taníttatásáról. A keszthelyi piarista gimnázium elvégzése után leérettségizett és Budapestre költözött, ahol egy ideig a Neues Politisches Volksblatt nevű újságnál volt gyakornok, majd 1922-ben a BSZKRT-nél lett villamoskalauz. 1928-ban lépett be a Villamos- és Helyi Érdekű Vasúti Alkalmazottak Szövetségébe (röviden Villamos Szövetség), ahol – miután 1932-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba1933 elején főtitkárrá választották. Röviddel ezt követően illegális újság terjesztésének vádjával őrizetbe vették, de ártatlannak bizonyult, és felmentették. 1940-ig töltötte be a Villamos Szövetség titkári funkcióját, közben igyekezett megakadályozni a nyilasok terjeszkedését a szakszervezetben. 1942-ben más szakszervezeti vezetőkkel együtt a megszállt Ukrajnába vezényelték a 401. büntetőszázaddal, de 1943 januárjában átszökött a fronton és szovjet fogságba esett. Itt (miután még Magyarországon megismerkedett Demény Pál illegális kommunista mozgalmával) a KMP emigráns szárnyával is kapcsolatba került. Elvégzett egy antifasiszta tanfolyamot, majd ő is bekapcsolódott a hadifoglyok közti propagandába.

Kommunista szakszervezeti vezető[szerkesztés]

A KMP utasítására 1944 novemberében tért vissza Magyarországra: kapcsolatépítés céljából Szegeden keresztül a még ostromlott Budapestre ment, ahol a Magyar Front képviselőivel, Darvas Józseffel és Ortutay Gyulával tárgyalt az ideiglenes kormány létrehozásáról. 1945 januárjában beválasztották az MKP budapesti Központi Vezetőségébe, illetve annak Vas Zoltán vezette titkárságába. Miután a hazatérő emigránsokból álló debreceni KV összeolvadt a budapestivel, májusban kikerült a KV titkárságából, ugyanakkor az újonnan létrehozott Politikai Bizottság tagja lett. Eközben Apró Antallal közösen a szakszervezetek újjászervezésén dolgozott. 1945 februárjában a Szakszervezeti Tanács (Szaktanács) főtitkárává választották, ennek képviseletében novemberben rész vett a Szakszervezeti Világszövetség párizsi alakuló ülésén, ahol a végrehajtó bizottság tagjává választották. Kossa híve volt a szakszervezetek önállóságának, ezért ellenezte pártellenőrzés alá vonásukat. Mivel az MKP meghatározó tagjai ezzel ellentétes állásponton voltak, Kossa befolyása egyre csökkent, végül 1948. augusztus 7-én lemondott a szaktanácsi főtitkárságról.

Állami funkciók a Rákosi- és Kádár-korban[szerkesztés]

Kossa 1945 áprilisban (még szakszervezeti jelöltként) Budapestről, novemberben már MKP-listásként Győr-Moson-Sopron megyéből, 1947 augusztusától haláláig pedig Veszprém megye képviseletében jutott be a mindenkori törvényhozásba. 1948. augusztus 5-én iparügyi miniszterré nevezték ki, majd 1949 júniusától 1950 februárjáig a Dobi-kormány pénzügyminisztere, egyben a gazdaságirányítás csúcsszerve, a Népgazdasági Tanács tagja volt. Befolyása azonban egyre csökkent: 1950 februárjában elvesztette PB-, majd áprilisban KV-tagságát is. (Ide 1951 februárjában póttagként visszakerült, de érdemi beleszólása nem volt az irányításba.) Előbb az Országos Munkaügyi Bizottság elnökségét bízták rá, majd decembertől a kohó- és gépipari miniszter első helyettese lett, 1951-ben pedig az Állami Egyházügyi Hivatal vezetésével bízták meg. 1952 januárjában kohó- és gépipari, decemberben pedig általános gépipari miniszterré nevezték ki a Rákosi-kormányban. Az első Nagy Imre-kormány idején a Munkaerő-tartalékok Hivatalának elnöke, majd 1954 végétől az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt.

Az 1956-os forradalom idején, október 26-31. között a második Nagy Imre-kormány pénzügyminisztere volt, ezután a pártszékház telefonközpontját irányította. Amikor november 4-én rádión bejelentették a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” megalakulását, kiderült, hogy annak Kossa is a tagjai közé került: újfent pénzügyminiszteri tárcát kapott. 1957 februárjában az MSZMP KB tagjává választották, májusban pedig közlekedés- és postaügyi miniszterré nevezték ki. 1963 decemberében, alig másfél évvel halála előtt nyugdíjazták.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • A Dunától a Donig (emlékirat, 1948)
  • Nehéz ébredés (regény, 1957)
  • Vissza a Dunához (emlékirat, 1965)

Források[szerkesztés]