Lamm Vanda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lamm Vanda
Lamm Vanda.jpg
Született 1945. március 26. (73 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
jogtudós,
egyetemi tanár
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései Akadémiai Díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lamm Vanda témájú médiaállományokat.

Lamm Vanda (Budapest, 1945. március 26. –) magyar jogász, jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi jog és a nukleáris jog neves kutatója. 1991-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet első megválasztott igazgatója lett.

Tanulmányai[szerkesztés]

1963-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1967-ben szerzett jogi doktorátust. Ezen kívül posztgraduális képzésen vett részt a strasbourgi Faculté Internationale pour l' Enseignement du Droit Comparé-n, a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián és a Columbia Egyetemen.

Tudományos pályafutása[szerkesztés]

1968-ban került a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetébe, ahol először munkatárs volt, majd később az intézet tudományos tanácsadója lett. 1991-ben az intézet igazgatójává választották. Ekkor választottak először igazgatót, addig csak kinevezett igazgatók voltak. Kutatóintézeti állása mellett 1984 és 1989 között a Nehézipari Műszaki Egyetem nemzetközi jogi tanszékének docense volt, majd megkapta egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését. 1999-ben a Széchenyi István Egyetem nemzetközi jogi köz- és magánjogi tanszékvezető egyetemi tanára lett.

Az Acta Juridica Hungarica felelős szerkesztője és az Állam- és Jogtudomány című szakfolyóirat szerkesztője volt. 2000 és 2001 között a Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság elnöke volt, 2002-ben tiszteletbeli elnökké választották.

Az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának alelnökévé, majd 2007-ben a köztestület levelező tagjává választották (ettől fogva a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetében kutatóprofesszor). 2013-ban az akadémia felvette rendes tagjai sorába. Az MTA Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőnek Tanácsa társelnöki, illetve az Ügyrendi Bizottság elnöki tisztségével is megbízták. Kutatási területe a nemzetközi jog, ezen belül a nemzetközi bíráskodás, valamint a nukleáris jog.

1981 és 1984 között a nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság tagja volt. Ezenkívül megválasztották a hágai Állandó Választottbíróság, az EBESZ Békéltető és Választottbírósága tagjává, valamint az OECD–NEA Nukleáris Jogi Kormányszakértői Bizottság alelnökévé. 2009 szeptemberében az 1904-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Nemzetközi Jogi Intézet (L’Institut de Droit international) alelnökévé választották.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A nukleáris energia hasznosításának nemzetközi kérdései (1983)
  • A hágai Nemzetközi Bíróság döntései (1984)
  • The Utilization of Nuclear Energy and International Law (1984)
  • Az államok közötti viták bírói rendezésének története (1990)
  • A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei 1945–1993 (1995)
  • Jogi lexikon (főszerk., Peschka Vilmossal, 1999)
  • Nuclear Law under the Sign of Safety and Confidence (szerk, 2002)
  • A Nemzetközi Bíróság kötelező joghatósági rendszere (2005)
  • Transformation in Hungarian Law 1989–2006 (szerk. 2007)

Források[szerkesztés]