Peschka Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peschka Vilmos
Született 1929. december 17.
Budapest
Elhunyt 2006. július 25. (76 évesen)

Peschka Vilmos (Budapest, 1929. december 17.2006. július 25.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja; a második világháború utáni hazai jogbölcselet kiemelkedő művelője. Marxista volt, de nem volt kommunista.[1]

Értékelése[szerkesztés]

Lamm Vanda írta róla a Magyar Tudományban:

„Peschka Vilmos a 20. század utolsó harmadának legkiválóbb hazai jogfilozófusa volt, akinek munkássága méltó folytatása a század első felében külföldön is méltán elismert három kiváló neokantiánus jogfilozófus, Somló Bódog, Moór Gyula és Horváth Barna tevékenységének. Első nagyobb műve, a jogviszonyelméletről szóló kandidátusi értekezése, már megmutatta legjobb oldalait: elsősorban azt, hogy úgy volt képes alapvető jogfilozófiai kérdéseket nagyon igényesen tárgyalni, hogy a gyakorlatban dolgozó gondolkodó jogászok is szívesen és haszonnal olvassák. Már korai munkáiban szakított a szocialista normativizmussal, sőt kritikával illette azt. A korabeli hazai szakirodalomban különösen újdonságnak számított, hogy síkraszállt a bírói gyakorlat jogalkotó szerepének elismerése mellett. Álláspontja szerint a legfelsőbb bíróság jogszabály-értelmezés során meghozott elvi döntéseivel valójában jogot alkot, feltételezve azonban, hogy e jogalkalmazási jogalkotás jogforrásbeli helye és tartalmi határai pontosan meghatározottak.[2]

Életpályája[szerkesztés]

Peschka Vilmos középiskolai tanulmányait az óbudai Árpád Gimnáziumban végezte. A közeli Császár uszodában sportolt: versenyszerűen úszott és vízilabdázott. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte, ahol 1954-ben summa cum laude eredménnyel szerzett diplomát. 1954 és 1957 között aspiránsként állam- és jogelméleti tanulmányokat folytatott. 1957. szeptember 1-jétől elsejétől egészen 1999-ben történt nyugállományba vonulásáig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott, ahol kutatója, kezdetben tudományos munkatárs, majd főmunkatárs, 1986-tól tudományos tanácsadó, később kutatóprofesszor volt. 1960-tól közel három évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszékén oktatott. 1972-ben kapott egyetemi tanári kinevezést.

Kandidátusi disszertációját 1958 januárjában védte meg. A disszertáció A jogviszonyelmélet alapvető kérdései címen 1960-ban jelent meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál. Jogforrás és jogalkotás című értekezésével 1968-ban megszerezte az állam- és jogtudományok doktora címet. 1976-ban választották az MTA levelező tagjává, majd 1982-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Akadémiai székfoglalója 1983. június 22-én tartotta meg, Gondolatok a jog sajátosságáról címmel.

Feleségét 1988-ban vesztette el. A Balatonnál, tóparti nyaralás közben, álmában érte a halál.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Életművéért 2001-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja az óbudai temetőben található.

Publikációs munkássága[szerkesztés]

Ő volt az 1980-as években az Akadémiai Kislexikon (I-II. Akadémiai Kiadó, 1990) egyik főszerkesztője, valamint a Jogi Lexikon (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1999) társfőszerkesztője.

Egy időben tagja volt az MTA Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottságának, az Állam- és Jogtudományi Bizottságnak; évtizedeken át pedig elnöke volt a TMB Állam- és Jogtudományi Szakbizottságának. 1992-től az Acta Juridica Hungarica főszerkesztőjeként is tevékenykedett. Haláláig a Nemzetközi Jogfilozófiai Társaság (IVR) Magyar Szekciójának elnöke, 1983 és 1987 között a Társaság igazgató tanácsának tagja, 1978-tól pedig az Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie szerkesztőbizottságának tagja volt.

Művei[szerkesztés]

  • A jogviszonyelmélet alapvető kérdései (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1960)
  • Marxista és szocialista jogelmélet (tanulmány, 1966)
  • Célszerűség a munkafolyamatban és a jogi normában ((tanulmány, 1968)
  • A modern jogfilozófia alapproblémái című könyve (Gondolat Kiadó, 1972)
  • Max Weber jogszociológiája (Akadémiai Kiadó, 1975)
  • A jogszabályok elmélete (Akadémiai Kiadó, 1979)
  • Válogatott tanulmányai Jog és jogfilozófia (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980)
  • Az etika vonzásában (1980)
  • Gondolatok a jog sajátosságáról : akadémiai székfoglaló, 1983. június 22. (Akadémiai Kiadó, 1984)
  • A jog sajátossága (1988)
  • Appendix 'A jog sajátosságához' (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap