Enyedi György (geográfus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Enyedi György
Enyedi Gyorgy.jpg
Született 1930. augusztus 25.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 2012. szeptember 10. (82 évesen)[3][1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Enyedi Ildikó
Foglalkozása
Iskolái Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem (1949–1953)
Kitüntetései

Enyedi György (Budapest, 1930. augusztus 25.[5]Budapest, 2012. szeptember 10.) Széchenyi-díjas magyar geográfus, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1999 és 2002 között alelnöke. A társadalomföldrajz és a regionális tudomány neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés]

Eichbaum György (1901–1945) labdarúgó és Moik Erzsébet Emma fia.[6][7] Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. A vészkorszak alatt Angyalföldön talált menedéket.[8] 1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Regionális Tervezés-gazdaságföldrajz szakon, ahol 1953-ban szerzett diplomát.[5] 1958-ban szerezte meg egyetemi doktorátusi címét.

Diplomájának megszerzése után egyetemén tanársegédi állást kapott, majd 1955-ben átment a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol előbb tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1960-ban távozott az egyetemről,[5] amikor a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársa lett.[5] 1962-ig osztályvezető volt, majd az intézet helyettes igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1969-ig töltötte be. 1974-ben főmunkatársi címet kapott, valamint 1976 és 1983 között ismét osztályvezetőként dolgozott. 1983-ban távozott az intézettől, amikor az MTA Regionális Kutatási Központjának főigazgatójává nevezték ki.[5] 1991-ben az intézet kutatóprofesszora.

Intézeti állásai mellett több egyetemen oktatott: 1962 és 1969 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense, majd 1976-tól címzetes egyetemi tanára. 1985 és 1990 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanára volt, majd 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpolitikai tanszékének egyetemi tanára lett. Az egyetemről 2001-ben, az intézettől 2008-ban vonult nyugdíjba.

1962-ben védte meg a földrajztudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Regionális Tudományok Bizottságának lett tagja. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották. 1988 és 1996 között az akadémia nemzetközi titkára volt. 1999-ben a londoni Európai Akadémia is felvette tagjai sorába. 1998 és 1999 között az Országos Tudományos Kutatási Alap alelnöke volt. 1996-tól 1999-ig az MTA tudományos szakfolyóirata, a Magyar Tudomány főszerkesztője volt.

A magyar és nemzetközi tudományos közéletben is szerepet vállalt: 1984-ben a Nemzetközi Földrajzi Unió alelnökévé választották, mely tisztséget 1992-ig töltött be. 1994 és 1997 között az Országos Környezetvédelmi Bizottság, 1995 és 1998 között az Országos Területfejlesztési Tanács tagja, 1998 és 2002 között a Magyar UNESCO-Bizottság elnöke volt.[5] Több nemzeti és külhoni földrajzi társaság tiszteletbeli tagjává választották.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a regionális tudomány, ezen belül a társadalomföldrajz. Kutatásai során vizsgálta a társadalom és a gazdaság régiók (agrártérség–ipari) közötti, valamint településhálózaton (falu–város) belüli egyenlőtlenségeit.

Emellett leírta az ezt kiváltó mechanizmusokat és kidolgozott egy erre felépíthető modellt. További elméleti eredménye a falusi régió koncepciójának kidolgozása, amely szerint a falusi térség nemcsak befogadója vagy elszenvedője a városi hatásoknak, hanem saját dinamizmusa van: idegenforgalom, környezetóvás, illetve adott esetben a városban dolgozók lakóhelye. Felállította és kidolgozta ezenkívül a globális városiasodásos (urbanizációs) ciklus modelljét. A rendszerváltás után időszakban az átmenet magyarországi térfolyamatait vizsgálta.

Munkássága jelentős a magyar és nemzetközi geográfiai tudomány egymás közti kapcsolatának felerősítésében.

Családja[szerkesztés]

Nős, házasságából egy leánygyermek, Enyedi Ildikó filmrendező született. Veje: Wilhelm Droste Magyarországon élő német irodalomtörténész.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • A gödöllői Szent István Egyetemen az Enyedi György Regionális Tudományok Doktori Iskola az ő nevét viseli.
  • Emlékét gondozza a róla elnevezett Enyedi György Regionális Tudományi Alapítvány, melynek elnöki tisztségét barátja és kutató-társa, Rechnitzer János tölti be.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
  3. In Memoriam of Professor György Enyedi. (Hozzáférés: 2013. január 4.)
  4. https://www.foldrajzitarsasag.hu/kituntetesek/korosi-csoma-sandor-erem
  5. a b c d e f g h i j k l m n Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 202. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  6. TALENTUM. [2007. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 15.)
  7. Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 603/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
  8. Takács Márton: Enyedi Ildikó, egy újpesti focista unokája és Hrutka János, a fradista védő is egy burokból kitörve találta meg újra önmagát. Eurosport, 2021. január 31. (Hozzáférés: 2021. február 5.)

Források[szerkesztés]