Enyedi György (geográfus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Enyedi György
Enyedi Gyorgy.jpg
Született 1930. augusztus 25.
Budapest
Elhunyt 2012. szeptember 10. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Enyedi Ildikó
Foglalkozása geográfus,
közgazdász,
egyetemi tanár
Iskolái Budapesti Corvinus Egyetem

Enyedi György (Budapest, 1930. augusztus 25.[1]Budapest, 2012. szeptember 10.) Széchenyi-díjas magyar geográfus, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1999 és 2002 között alelnöke. A társadalomföldrajz neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés]

1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Regionális Tervezés-gazdaságföldrajz szakon, ahol 1953-ban szerzett diplomát.[1] 1958-ban szerezte meg egyetemi doktorátusi címét.

Diplomájának megszerzése után egyetemén tanársegédi állást kapott, majd 1955-ben átment a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol előbb tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1960-ban távozott az egyetemről,[1] amikor a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársa lett.[1] 1962-ig osztályvezető volt, majd az intézet helyettes igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1969-ig töltötte be. 1974-ben főmunkatársi címet kapott, valamint 1976 és 1983 között ismét osztályvezetőként dolgozott. 1983-ban távozott az intézettől, amikor az MTA Regionális Kutatási Központjának főigazgatójává nevezték ki.[1] 1991-ben az intézet kutatóprofesszora.

Intézeti állásai mellett több egyetemen oktatott: 1962 és 1969 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense, majd 1976-tól címzetes egyetemi tanára. 1985 és 1990 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanára volt, majd 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpolitikai tanszékének egyetemi tanára lett. Az egyetemről 2001-ben, az intézettől 2008-ban vonult nyugdíjba.

1962-ben védte meg a földrajztudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Regionális Tudományok Bizottságának lett tagja. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották. 1988 és 1996 között az akadémia nemzetközi titkára volt. 1999-ben három év londoni Európai Akadémia is felvette tagjai sorába. 1998 és 1999 között az Országos Tudományos Kutatási Alap alelnöke volt. 1996-tól 1999-ig az MTA tudományos szakfolyóirata, a Magyar Tudomány főszerkesztője volt.

A magyar és nemzetközi tudományos közéletben is szerepet vállalt: 1984-ben a Nemzetközi Földrajzi Unió alelnökévé választották, mely tisztséget 1992-ig töltött be. 1994 és 1997 között az Országos Környezetvédelmi Bizottság, 1995 és 1998 között az Országos Területfejlesztési Tanács tagja, 1998 és 2002 között a Magyar UNESCO-Bizottság elnöke volt.[1] Több nemzeti és külhoni földrajzi társaság tiszteletbeli tagjává választották.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a regionális tudomány, ezen belül a társadalomföldrajz. Kutatásai során vizsgálta a társadalom és a gazdaság régiók (agrártérség–ipari) közötti, valamint településhálózaton (falu–város) belüli egyenlőtlenségeit.

Emellett leírta az ezt kiváltó mechanizmusokat és kidolgozott egy erre felépíthető modellt. További elméleti eredménye a falusi régió koncepciójának kidolgozása, amely szerint a falusi térség nemcsak befogadója vagy elszenvedője a városi hatásoknak, hanem saját dinamizmusa van: idegenforgalom, környezetóvás, illetve adott esetben a városban dolgozók lakóhelye. Felállította és kidolgozta ezenkívül a globális városiasodásos (urbanizációs) ciklus modelljét. A rendszerváltás után időszakban az átmenet magyarországi térfolyamatait vizsgálta.

Munkássága jelentős a magyar és nemzetközi geográfiai tudomány egymás közti kapcsolatának felerősítésében.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Enyedi Béla és Moik Erzsébet voltak.[2] Nős, házasságából egy leánygyermek, Enyedi Ildikó filmrendező született. Veje: Wilhelm Droste Magyarországon élő német irodalomtörténész.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 202. o. ISBN 9789630679190
  2. TALENTUM

Források[szerkesztés]