Bárczy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárczy István
Bárczy István.jpg
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1919. november 24.1920. március 15.
Előd Zoltán Béla
Utód Ferdinandy Gyula

Született 1866. október 3.[1]
Pest
Elhunyt 1943. június 1. (76 évesen)[1]
Budapest[2]

Élettárs Kovácsy Irén (1869-1957)[3]
Foglalkozás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárczy István témájú médiaállományokat.

Bárczy István László, 1898-ig Sacher[4] (Pest, 1866. október 3.Budapest, 1943. június 1.) jogász, politikus,[5] Budapest polgármestere, majd főpolgármestere.

Pályafutása[szerkesztés]

A polgári származású Sacher Gusztáv (1825-1897), székesfővárosi főreáliskolai tanár,[6] és a nemesi származású bárciházi Bárczy Berta (1836-1922) fia.[7] Anyai nagyszülei bárciházi Bárczy Gáspár (1782-1851) és csicseri Ormos Honoráta (1792-1870) voltak.[8] A budapesti egyetemen szerzett jogi végzettséget, majd 1889-től a fővárosnál dolgozott. A Budapest, IX. kerületi Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára volt 1894-től 1901-ig. 19011906 között Budapest Székesfőváros közgyűlésének Közoktatási Ügyosztály vezetője volt, és a nevéhez fűződik a főváros iskolarendszerének újjászervezése; valamint az óvodai és elemi iskolai napközi otthon bevezetése. Megalapította a fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, valamint a Népművelés című folyóiratot, amelynek szerkesztője is volt 19011918 között.

Az 1906-os választásokat követően felállt új közgyűlés június 19-én Budapest polgármesterévé választotta. Polgármestersége alatt kerültek köztulajdonba a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút. Városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült. Mandátuma lejártakor, 1918. április 10-én főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá, hanem Hadik Jánosra esett. A bekövetkezett őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában Bárczy lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.

Bárczy István a Huszár-kormány tagjaként. A hátsó sorban jobbról az első

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után , 1919. november 25-étől 1920. március 14-éig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt.[5] Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot.

Az 1922-es választások kampánya során, április 3-án az Erzsébetvárosi Demokrata Körben (Dohány utca 76.) tiszteletére rendezett vacsorán bomba robbant, amit csak azért tudott elkerülni, mert késve érkezett a helyszínre. A merénylők politikai indíttatásból követték el tettüket, aminek kilenc halottja volt.[9]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Budapest Belvárosában utca, Kispest Wekerletelepén, pedig tér viseli a nevét.
  • A Bárczy István-díjat 2010 óta kapják pedagógusnapon a főváros közoktatási- és gyermekvédelmi intézményei hosszú éveken át odaadóan munkálkodó dolgozói közül legfeljebb 25-en.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  3. familysearch.org Bárczy Istvánné Kovácsy Irén gyászjelentése
  4. A Belügyminisztérium 1898. évi 78100. sz. rendelete. MNL-OL 30790. mikrofilm 382. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1898. év 134. oldal 47. sor.
  5. ^ a b Kenyeres Ágnes (szerk.): Bárczy István (magyar nyelven). Magyar életrajzi lexikon (1000-1990). (Hozzáférés: 2009. december 28.)
  6. famiylsearch.org Sacher Gusztáv gyászjelentése
  7. familysearch.org Sacher Gusztávné Bárczy berta gyászjelentése
  8. familysearch.org Bárczy Gáspárné Ormos Honoráta gyászjelentése
  9. Az Ügyészség kilencrendbeli gyilkosság bűntette címén indítványozta a bombavetők fogvatartását, 1924. február

Források[szerkesztés]

  • Hajdú Tiborné – Kohut Mária: Források Budapest történetéhez, 1873-1919. Források Budapest múltjából 2. Bp., Kossuth Ny., 1971

További információk[szerkesztés]