Ripka Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ripka Ferenc
Ripka Ferenc
Ripka Ferenc
Született 1871. szeptember 1.
Isaszeg
Elhunyt 1944. március 9. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség Budapest főpolgármestere
Iskolái
Halál okaszívelégtelenség
Sírhely Farkasréti temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ripka Ferenc témájú médiaállományokat.
Ripka Ferenc (1871–1944) Budapest volt polgármestere, ismeretlen férfi, Persay Andor (1889–1938) novai patikus, birtokos Székelyudvarhelyen 1908-ban.

Ripka Ferenc (Isaszeg, 1871. szeptember 1.Budapest, 1944. március 9.[1]) politikus, Budapest egykori főpolgármestere.

Élete[szerkesztés]

Ripka Antal erdészsegéd és Szkalka Mária fia. Ripka Ferenc még kiskorú volt, amikor édesapja meghalt. A család nehezen élt, nélkülözött. Amikor Budapestre költözött, akkor a II. kerületi Toldy Ferenc Reáliskola diákja lett.

Szorgalma miatt ösztöndíjakat kapott, mindennapi ebédjét a budai kapucinusoktól kapta, az iskola mellett tanította diáktársait is, az ezért kapott pénzből fedezte egyéb kiadásait.

A Toldy Ferenc Reáliskolában érettségizett, majd a Műegyetemen tanult tovább. Hamarosan átiratkozott a budapesti Tudományegyetem jogi karára, de Kolozsváron is folyatott tanulmányokat. Tanulmányai mellett újságírással foglalkozott, a Fővárosi Lapokba, a Magyar Újságba írt, a Magyar Távirati Irodánál és a Hazánknál dolgozott.

Fiatal újságíróként írt a „Gödöllő és Vidéke” című helyi lapban, a gödöllői „Honvédszobor-Bizottság” titkára volt, 1890-ben Kegyelet-Albumot szerkesztett az 1848-1849-es szabadságharc hősi halottainak emlékére.

1894-ben helyezkedett el a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-nél. Végigjárta a szamárlétrát, levelező volt, majd titkár, végül cégvezető titkár. A Ganz által létesített elektromos városi világítási telepek ügyintézője volt. Tanulmányutakra járt, majd minden Nyugat-Európai országban járt. A legtöbb magyar világítóüzem megszervezésében, mint a Ganz főtitkára részt vett.

Az újságokban számos szakcikket jelentetett meg.

1906-ban a főváros törvényhatósági bizottságának tagja lett. Miután a főváros magához vonta az Elektromos Műveket és a Gázműveket 1910-ben, Bárczy István polgármester felkérte, hogy legyen a Gázművek vezérigazgató-helyettese. 1912-ben lett a Gázművek vezérigazgatója. Ripka ideje alatt a Gázművek Európa egyik legmodernebb üzemévé vált, mellesleg a főváros az egyik lejövedelmezőbb vállalata volt. Mint a Gázművek vezérigazgatója építtette a fővárosi óbudai gázgyárat.

Az első világháború utáni összeomlás és utána bekövetkező forradalmak miatt eltávolították a Gázművek éléről, amikor visszakerült a pozíciójába, a Gázművek súlyos pénzügyi helyzetben volt. 1924-re sikerült a céget stabilizálni és jövedelmezővé tennie.

Bethlen István pártjának, az 1924-ben szervezett községi Polgári Párt vezetője lett. A Gázművek Rt-nél végzett munkájának köszönhető, hogy a Kormányzó Budapest kormánybiztosává nevezte ki 1924. augusztus 23-án. 1925. július 21-én és 1931. január 28-án Budapest főpolgármesterévé választották. Főpolgármestersége idejére datálódik a főváros törvény (1930. évi XVIII. Törvénycikk)

Székfoglaló beszédében az evangéliumi szeretetre hívta fel a figyelmet és könyörtelen harcot hirdetett a drágaság, a munkanélküliség és TBC ellen.

Számos, akkor nem divatos eszközzel élt, amerikai fagyasztott húst hozatott be, a burgonya árát hatóságilag szabályozta, szervezett hatósági alma- és tojásakciókat is az árak letörésére.

Fő feladata a főváros pénzügyeinek rendbetételét tekintette. Átvilágíttatta az üzemek működését, racionalizáltatta a pénzügyeket és a költségvetést. Az idegenforgalom fejlesztésére kiemelt hangsúlyt helyezett. Ő vezette be 1926-ban Budapesten a Szent István-hét rendezvénysorozatot.

1932-ben ment nyugdíjba. Nyarait a Balatonon, Fonyód-Bélatelepen töltötte, a Balaton szerelmese volt. A mai napig megtalálható Fonyódon a róla elnevezett fa, egy kanadai nyárfa a strandlejárónál, a Ripka bácsi fája. Az ehhez kapcsolódó történet a következő: Ripka Ferenc nagyon szerette a gyerekeket, mindig volt hozzájuk egy-egy kedves szava, a zsebében cukorka, amivel megkínálta őket. A gyerekek hangosan köszöntötték, amikor meglátták: „Kezitcsókolom Ripka bácsi!” Miután „Ripka bácsi” meghalt, a bélatelepi gyerekek a strandra lemenet az öreg fát üdvözölték rendszeresen a megszokott köszöntéssel, s ez áthagyományozódott a későbbi bélatelepi nemzedékekre is, s tart mind a mai napig. A sétány ma Ripka Ferenc nevét viseli. Ripka Ferenc fonyódi tevékenységéről bővebben: [1]

Szívbántalmai voltak, ez okozta halálát is.

A főváros saját halottjának tekintette, temetése 1944. március 11-én volt a Farkasréti temetőben.

Felesége Lipcsey Lujza (Ludovika) volt.

Elismerése[szerkesztés]

Érdemei elismeréséül 1901-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1917-ben a Polgári Érdemkeresztet, 1918-ban a Koronás Arany érdemkeresztet, és udvari tanácsosi címet kapott. A Magyar Érdemkeresztet tulajdonosa. 1927-től a kormányzó a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1931-ben a bolgár királytól a Polgári érdemrend nagy tiszti keresztjét kapta meg. Kapott köszönőlevelet XI. Piusz pápától a Szent Imre ünnepségek sikeres megrendezéséért, a „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai kereszt tulajdonosa. Fonyód község díszpolgára. Több társadalmi szervezetnek tagja volt, többek között a Krisztinavárosi Római Katolikus Egyházközségnek, a Budai Társaskörnek, a 33-as Labdarúgó Klubnak, elnöke volt a Budai Dalárdának, a Klotild Szeretetház Egyesületnek és a fonyódi Gróf Zichy Béla-telepnek. Díszelnöke volt a „Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának”, a „Baross-Szövetség Hazai Iparpártoló Propaganda Nagy Bizottságának”. Igazgatósági tagja volt a „Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének”, a Szent István Társulat igazgató-választmányának tagja volt.

Mint katolikus, egyháza társadalmi gyűjtéséből ő bővíttette 1920-21-ben az 1902-ben épült fonyódi katolikus templomot és plébániát.

Művei[szerkesztés]

Irodalmi munkássága is jelentős, az ő nevéhez fűződik a „Mechwart-album”, „Gödöllő, a királyi család otthona”, „Erzsébet királyné Gödöllőn”, „A városi közüzemek és azok szervezete”, „Bécs és Berlin világítási közüzemei” és „Budapest elektromos telepe” című kiadvány.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben