Csorba János (politikus)
| Csorba János | |
 | |
| Budapest 9. polgármestere | |
| Hivatali idő 1945. január 19. – május 16. | |
| Előd | Farkas Ákos |
| Utód | Vas Zoltán |
| Született | 1897. augusztus 9.[1] Makó |
| Elhunyt | 1986. szeptember 11. (89 évesen)[1] Budapest[2] |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt |
| Foglalkozás |
|
Csorba János (Makó, 1897. augusztus 9. – Budapest, 1986. szeptember 11.) magyar ügyvéd, kisgazdapárti politikus, a német megszállás után Budapest első polgármestere, az 1956-os forradalom idején az újjáalakult Kisgazdapárt vezetője.
Élete a forradalomig[szerkesztés]
Szülei: Csorba István római katolikus kisbirtokos és Papós Julianna voltak.[3] Csorba János az egyetem elvégzése után Makón volt ügyvéd. 1931-ben lépett be a Kisgazdapártba, előbb a párt makói, majd Csanád megyei elnöke lett. 1941-ben parlamenti képviselőnek választották.
1944. március 19-étől, az ország német megszállása idején Csorba részt vett az ellenállási mozgalomban, novemberben a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága alelnökének is megválasztották.
1945. január 19. és május 16. közt Budapest polgármestere volt, később (1948-ig) a Közigazgatási Bíróság elnöki posztját töltötte be, a kommunista hatalomátvétel után azonban már nem kaphatott jelentős posztot, sőt 1951. június 11-én kitelepítették, és több mint két évig Dévaványán kényszerült élni. 1953 végétől folytathatta ügyvédi praxisát.
A forradalom idején és utána[szerkesztés]
Csorba János 1956. október 30. és november 4. közt, a szovjet hadsereg bevonulásáig a Kisgazdapárt ideiglenes intéző bizottságának tagja volt, korabeli újságjelentés szerint a bizottság elnöke. 1970-ben ment nyugdíjba.
Politikai nézetei a forradalom alatt[szerkesztés]
Csorba támogatta Nagy Imre miniszterelnök intézkedéseit és terveit a Varsói Szerződés felmondásáról, az ország semlegességének kinyilvánításáról és az ENSZ-hez benyújtott panaszról a szovjet beavatkozás ellen.
Az újjáalakított Kisgazdapárt vezetőjeként azonban jóval távolabbra ment követeléseiben, mint azok, akik Nagy Imrétől a kommunista rezsim megreformálását várták. Azokkal értett egyet, akik a forradalom folytatását és új, tiszta emberekből álló kormány felállítását kívánták, akik nem vettek részt az előző tíz év politikájában, amely az országot romlásba döntötte.
"Nagy Imrének nem szabad késlekednie és a legsürgősebben életre kell hívnia egy olyan koalíciós kormányt, amely megfelel az ország belső politikai viszonyainak. Minden késlekedés súlyos felelősséggel jár," – idézte Csorbát 1956. november 3-án a Magyar Nemzet.
Korábban, november 1-jén az Igazság című lapban Csorba pontosabban fogalmazta meg követeléseit: új koalíciós kormányt kívánt az 1945-ös pártarányok alapján, új alkotmányt, az Elnöki Tanács megszüntetését és a köztársaság visszaállítását (az államforma ekkor népköztársaság volt). [1]
Magyarul[szerkesztés]
- A Közigazgatási Bíróság mint alkotmányvédő bíróság. A Közigazgatási Bíróság elnökének elnöki székfoglalója; Officina, Bp., 1945
- Mit dolgozik a közigazgatási bíróság; Hernádi, Bp., 1948
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02873.htm, Csorba János, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Születése bejegyezve Makó állami akv. 781/1897. folyószám alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Pinki István: Magyar Front és ellenállás (Bp., 1970);
- Források Budapest múltjából (1945-1950) (Bp., 1972, 1973);
- A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 (Bp., 1975).
