Kőszeg Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kőszeg Ferenc
Kőszeg Ferenc-001.jpg
Született 1939. április 26. (83 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiKőszeg Ferenc
Eidus Lívia
Foglalkozása szerkesztő,
pedagógus,
politikus,
országgyűlési képviselő
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1998. június 17.)
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1962)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőszeg Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kőszeg Ferenc (Budapest, 1939. április 26.) szerkesztő, tanár, politikus. 1957-ben röpcédula-terjesztés miatt letartóztatták, két hónapig volt vizsgálati fogságban. 1970-ben csatlakozott a szerveződő demokratikus ellenzékhez, részt vett a szamizdatok szerkesztésében, terjesztésében. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd a Szabad Demokraták Szövetsége alapítója volt, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő. 1989-ban a Magyar Helsinki Bizottság egyik megalapítója, majd első elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

1939-ben született Budapesten zsidó családban dr. Kőszeg Ferenc (1901–1943) és dr. Eidus Lívia (1910–1996) fogorvosok gyermekeként.[1]

Anyai nagyszülei Oroszországban, a mai Lettország területén születtek, 1906-ban emigráltak, majd 1909-ben Szegeden telepedtek le. Anyai nagyapja, Eidus Bentian fogtechnikus volt, majd az előírt vizsga letétele után, 1911-től fogorvosi munkát végzett. Jó kapcsolatban volt szegedi, vagy Szegeden tanuló írókkal, művészekkel, így Juhász Gyulával, Móra Ferenccel, később József Attilával, Radnóti Miklóssal, Károlyi Lajos festőművésszel, illetve a szociáldemokrata párt több vezetőjével, így Kéthly Annával. Néhány nappal a német megszállás után őrizetbe vették, internálták, majd deportálták, Auschwitzban halt meg.[2] Apja az orosz fronton, munkaszolgálatosként tűnt el.

1957-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban. Ugyanebben az évben két hónapot ellenzéki tevékenység (röpcédulakészítés és -terjesztés) miatt vizsgálati fogságban töltött. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara latin–magyar szakára járt, ahol 1962-ben szerzett tanári diplomát. Diplomájának megszerzése után a Szépirodalmi Könyvkiadó (1963), majd 1975-ben az Európa Könyvkiadó szerkesztője lett. A 70-es években került kapcsolatba a szerveződő ún. demokratikus ellenzék képviselőivel, 1979-ben aláírta a Charta ’77 tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, ami miatt elbocsátották állásából. Ezután könyvesbolti eladóként dolgozott. 1981-ben a demokratikus ellenzék szamizdat lapja, a Beszélő munkatársa lett, elsősorban jogvédelemmel kapcsolatos cikkeket írt. Szamizdat munkája mellett német nyelvet oktatott.

1986-ban kezdeményezése nyomán magyar, csehszlovákiai, lengyel és kelet-németországi ellenzékiek az 1956-os magyar forradalmat közös hagyományuknak ismerték el. Részt vett a Solt Ottilia által vezetett Szegényeket Támogató Alap (SZETA) munkájában. 1988-ban a Független Jogvédő Szolgálat és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik alapítója és kezdeményezője volt, majd a Hálózatból alakult Szabad Demokraták Szövetsége alapító országos tanácsának és a párt ügyvivői testületének tagja lett.

Rendszerváltás utáni pályafutása[szerkesztés]

1990-ben a Beszélő főszerkesztője lett (1994-ig viselte a posztot). Az 1990-es országgyűlési választáson pártja Fejér megyei területi listájáról szerzett mandátumot. Az SZDSZ-frakció rendőrségi szóvivője, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagja lett. 1991-ben az SZDSZ országos tanácsának elnökségi tagja lett és távozott az ügyvivői testületből.

A Magyar Helsinki Bizottság jogvédő szervezet egyik alapítója, 1994-től ügyvezető igazgatója volt. 1994-ben újra mandátumot szerzett az 1994-es országgyűlési választáson, immár az SZDSZ országos listájáról. 1996 és 1998 között a Nemzetbiztonsági Bizottság alelnöke volt. 1998-ban nem indult a választáson, de 2006-ig szerepelt a párt országos listájának végén. 1999-től a Magyar Helsinki Bizottság elnöke. Az SZDSZ országos tanácsi tagságáról ekkor lemondott. A jogvédő szervezettől 2007-ben vonult nyugdíjba. Politikai tevékenységének legfőbb elemei az emberi jogok, illetve a kommunista időszak iratainak nyilvánossága volt. 2002-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét „a magyar demokrácia és a sajtószabadság megteremtése, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében végzett több évtizedes tevékenysége elismeréseként”.[forrás?]

Megjelent kötetei[szerkesztés]

Írásai[szerkesztés]

  • Lehetőségek kényszere. Publicisztikai írások, cikkek; Új Mandátum, Budapest, 2000
  • K. történetei. Magvető, Budapest, 2009
  • Múltunk vége. Kalligram, Pozsony, 2011

Honlapja[szerkesztés]

  • koszegferenc.hu (Könyvben meg nem jelent írások, 1995-2020)

Szerkesztések[szerkesztés]

  • Feketében. Irodalmi és grafikai gyűjtemény a magyarországi szegények támogatására; sajtó alá rend., vál. Kőszeg Ferenc, Lengyel Gabriella; Szegényeket Támogató Alap, Budapest, 1982
  • Osvát Ernő a kortársak között; vál., összeáll., sajtó alá rend. Kőszeg Ferenc, Márványi Judit, előszó Márványi Judit, jegyz. Benedek Mihály; Gondolat, Budapest, 1985
  • Táborlakók. Délszláv menedékesek a debreceni és a nagyatádi menekülttáborban. 1995. július–1996. május; szerk. Kőszeg Ferenc, Zádori Zsolt; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 1996
  • Menedékjog a magyar gyakorlatban. Kézikönyv a menekültügyi eljárás résztvevői számára; szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helsinki Bizottság Debreceni Irodája, Debrecen, 2001
  • Kettős mérce. Börtönviszonyok Magyarországon; szerk. Kádár András Kristóf, Kőszeg Ferenc; utószó Bökönyi István; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2002 (angolul is)
  • Human rights in the democracy movement twenty years ago – human rights today. A conference in Budapest 21-22 November 2005 held on the anniversary of the Alternative Cultural Forum in Budapest, 15-17 October 1985; szerk. David Robert Evans, Kőszeg Ferenc; Hungarian Helsinki Committee, Budapest, 2006
  • Másfél év mérlegen. A Független Rendészeti Panasztestület gyakorlatának elemzése; szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2009
  • Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció. Jegyzet a rendészeti oktatás számára; szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2012

Díjai[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Kőszeg Ferenc családfája
Szülei Nagyszülei Dédszülei
Kőszeg Ferenc

(Budapest, 1939)

Kőszeg Ferenc

(Budapest, 1901. január 2. –
1943)

fogorvos

Kőszeg Miksa[3]

(Szombathely, 1869. szeptember 20. –
Budapest, 1954. november 18.)

orvos

Kohn Lipót
Steiner Lotty
Pollak Herta[4]

(Bielitz, 1880. október 21. –
Budapest, 1944. szeptember 13.)

Pollak Adolf
Wachtel Fáni
Eidus Lívia

(Szeged, 1910. május 13. –
Frankfurt/M, 1996)

fogorvos

Eidus Bentian

(Daugavpils, 1880 –
Auschwitz, 1945)

fogtechnikus, 1911-től vizsgázott fogász

Eidus Berkó
Bürger Liusi
Seldin Chassia

(Daugavpils, 1888 –
Budapest, 1960)

n.a
n.a.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, p. 16–23.)
  • Kőszeg Ferenc 70. születésnapjára, Beszélő különszám, 2009. június 8. Online hozzáférés