Eidus Bentian

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eidus Bentian
Született1880. január 15.
Daugavpils
Elhunyt1944./1945.
Auschwitzi koncentrációs tábor
Állampolgársága
Foglalkozásafogtechnikus
Sablon • Wikidata • Segítség

Eidus Bentian (Daugavpils, 1880. január 15. – Auschwitzi koncentrációs tábor, 1944./1945) litván zsidó származású[1] újságíró, pártmunkás, fogtechnikus.

Élete[szerkesztés]

Eidusz Berkó és Bürger Liusi gyermeke.[2] Fiatalon, már 16 éves[3] korában bekapcsolódott az orosz munkásmozgalomba. Az 1905-ös orosz forradalomban a cári hatalom ellen harcolt a barikádokon,[4] majd - annak bukása után - Németországba ment, ahol kitanulta a fogtechnikus szakmát és részt vett a helyi munkásmozgalomban[4] is. Berlinben megismerkedett Karl Liebknechttel és August Bebellel, sőt állítólag Leninnel is.[3] 1909-ben Magyarországra jött, s Szegeden telepedett le, ahol Heller Ödön megfestette arcképét, ami a városi múzeum gyűjteményében megtalálható.[5][6] Itt bekapcsolódott a helyi szociáldemokrata párt munkájába. 1918-1919-ben részt vett a szegedi forradalmi akciókban.[4] Cikkeket (pl. „Az orosz forradalom és a béke”, Délmagyarország, 1918. január 1.), illetve irodalmi műveket (verseiből és rövid prózai írásokból álló füzete jelent meg 1919-ben „Munka után” címmel) is írt, továbbá jiddis nyelvre fordította Ady, Kosztolányi és Juhász Gyula verseit. A munkáskultúra fejlesztésén (pl. munkáskönyvtár megszervezésén) fáradozott és művészek mecénása volt.[3] A Magyarországi Tanácsköztársaság összeomlása után kétszer is letartóztatták, s bebörtönözték. Baráti kapcsolatokat ápolt Móra Ferenccel, Juhász Gyulával, Radnóti Miklóssal, illetve József Attilával, akit rendszeresen vendégül látott Szegeden[7] és amiről egy 1928-ban tőle kapott levél is tanúskodik,[4][8] amelyben segítséget kér Bentiantól, hogy előfizetőket gyűjtsön megjelenő könyvéhez.[9] Jó ideig nála lakott Károlyi Lajos festő is.[10] A háború idején szervezte a háborúellenes mozgalmat, 1944. április 4-én azonban lefogták, internálták, előbb Kanizsára, majd Sárvárra vitték. 1949-ben 1945. június 15-ei dátummal nyilvánította holttá a szegedi járásbíróság,[11][12] e szerint a németek deportálták Auschwitzba, ahol 1945 május havában életét vesztette.[2]

Arcképét Heller Ödön festette meg.[13]

Családja[szerkesztés]

Felesége Seldin Chassia (Dvinszk [Daugavpils], 1886. január 21. – Budapest, 1960. december 26.)[14] volt,[15] gyermekeik Eidus Lívia fogorvos (szül. 1910)[16] és Eidus László kutatóorvos (1913 körül–1979).[17] Unokája Kőszeg Ferenc szerkesztő, tanár, politikus.

Fő műve[szerkesztés]

  • Munka után (versek és rövid prózák; Szeged, 1919)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Szeged története 3/1 (IX. Festészet és szobrászat). Somogyi-könyvtár (1991). ISBN 963 7581 76 1  online elérés
  2. ↑ a b Dunainé Bognár Júlia. A második világháború szegedi hősei és áldozatai. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 23., Kanyó Ferenc, Szeged: Csongrád Megyei Levéltár, 208-209. o. (1996) 
  3. ↑ a b c Péter László: József Attila Szegeden - EPA, Irodalomtörténet: a Magyar Irodalomtörténeti Társaság havi folyóirata 43. évfolyam 2. szám - 1955. (online: Google könyvek)
  4. ↑ a b c d Illés László:Száll a tavasz: előadások a szocialista és antifasiszta magyar irodalomról (98. oldal; online google könyvek) - 1983.
  5. ↑ Zombori István: A Szegedi zsidó polgárság emlékezete - 1990. (online: Google könyvek)
  6. ↑ Szelesi Zoltán: A szegedi múzeum festészeti gyűjteménye - EPA (387. oldal), A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982-1983/1
  7. ↑ Kiadványok – József Attila Tudományegyetem, 34. kiadás, 1955., 44. o. (online: Google könyvek
  8. ↑ József Attila válogatott levelezése; Akadémiai Kiadó, 1976 (440. o., online: Google könyvek)
  9. ↑ szerk.: Fehér Erzsébet: József Attila válogatott levelezése. Budapest: Akadémia Kiadó (1976) 
  10. ↑ Szelesi Zoltán.szerk.: Trogmayer Ottó: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 106. o. (1975) 
  11. ↑ Szegedi állami halotti anyakönyv 1253/1949.
  12. ↑ A szegedi járásbíróság 1949. augusztus 31-én kelt Pk. 14665/1949. sz. holttá nyilvánító végzése.
  13. ↑ szerk.: Zombori István: A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 97. o. (1990) 
  14. ↑ Budapest XIII. kerületi állami halotti anyakönyv 1663/1960.
  15. ↑ Chassia Seldin. Geni. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  16. ↑ Eidus Lívia. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  17. ↑ Eidus László. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A munkásmozgalom Csongrád megyei harcosainak életrajzi lexikona. Főszerk. Antalffy György. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1987.
  • Csongrád megye forradalmi harcosainak életrajzi gyűjteménye. Szerk. Rácz János. Szeged, MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága, 1973.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • M. Pásztor József: A mi utunk (49. oldal - tartalomjegyzéke az antikvarium.hu-n); Debrecen Megyei Városi Tanács V. B., 1972
  • Paku Imre: Juhász Gyula (emlékkönyv); Bp. Magvető kiadó, 1962
  • M. Pásztor József: Szegedi költő az ellenforradalmi bíróság előtt - Eidus Bentiánné irodalmi sajtópere 1934-ben; Tiszatáj folyóirat, 1964. 9. szám 6. 1.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eidus_Bentian&oldid=27088078”