Zöld Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zöld Sándor
Zöld Sándor.jpg
Született 1913. május 19.
Nagyvárad
Elhunyt 1951. április 20. (37 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zöld Sándor témájú médiaállományokat.

Zöld Sándor (Nagyvárad, 1913. május 19.Budapest, 1951. április 20.) orvos, kommunista politikus.

Élete, politikai pályafutása[szerkesztés]

Nagyváradon született, apja cipész- és kőművesmunkával tartotta el családját. Szüleivel a trianoni békeszerződés után áttelepült Magyarországra, Berettyóújfaluban telepedtek le. Az érettségi után beiratkozott a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem orvoskarára, 1939-ben szerzett diplomát. Tanulmányai kezdetén, 1932-ben Kállai Gyula beszervezte az illegális kommunista pártba. Bekapcsolódott a hivatalos ifjúsági mozgalmakba, 1933-ban a Bihar vármegyei egyetemi hallgatók Tisza István Köre titkárává választották; munkája nyomán 1936-ban sikerült baloldali fordulatot elérni az egyetemi Turul Szövetségben; az egyetemi reformmozgalom résztvevője.

1937-ben a Debreceni Egyetemi Kör nevében ő írta alá a Márciusi Fronthoz való csatlakozásról szóló nyilatkozatot. Szerkesztette a Tovább című folyóiratot. 1942-től a berettyóújfalui kórház orvosa (később egy ideig a kórház Zöld Sándor nevét viselte[1]). A nyilas hatalomátvételt követően rövid időre illegalitásba vonult.

1944. november 18-án kinevezték Bihar vármegye főispánjává. 1944 decemberében tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, ettől kezdve haláláig parlamenti képviselő. December 3-ától 1945. július 15-éig az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyi politikai államtitkára. 1945 márciustól az MKP Központi Vezetősége közigazgatási és közgazdasági osztályvezetője. 1946 novemberében Szegedre helyezték, ahol a városi pártbizottság titkára. Az MDP 1948. júniusi, alakuló kongresszusán az egyesített párt Központi Vezetősége póttagjává választották, 1949 szeptembertől rendes tag, 1950 májusától a Politikai Bizottság tagja.

1948. október 30-án adminisztratív államtitkárként visszakerült a Belügyminisztériumba. Kádár János felmentése után, 1950. június 23-án őt nevezték ki belügyminiszterré. Az MDP PB 1951. április 19-én tartott ülésén Rákosi Mátyás élesen megbírálta a tárca működését, és elítélte az időközben letartóztatott „hazai”, a Márciusi Frontban szerepet vállalt kommunistákhoz fűződő baráti kapcsolatai miatt. Az ülés másnapján egész családjával együtt holtan találták, a hivatalos tájékoztatás szerint végzett két gyermekével, feleségével és édesanyjával, majd öngyilkos lett. Még aznap, de már halála után mentették fel belügyminiszteri tisztéből, és párttisztségeitől is megfosztották. Hamvait 1957. június 1-jén a Kerepesi temetőben díszsírhelyre temették, de a történtek pontos tisztázása elmaradt.

Irodalom[szerkesztés]

  • Egy kiváló kommunista emlékezetére (Népszabadság, 1964. 116. sz.).
  • Bank Barbara: Caládirtó belügyminiszter - „Tudom mi vár rám és családomra” - Zöld Sándor utolsó napjai (Történelemportál, II. évf. 3. szám, 20-23. oldal)

Források[szerkesztés]

Referenciák[szerkesztés]