Kristóffy József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristóffy József
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1905. június 18.1906. április 8.
Előd Tisza István
Utód Andrássy Gyula

Született 1857. szeptember 17.
Makó
Elhunyt 1928. március 29. (70 évesen)
Budapest

Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristóffy József témájú médiaállományokat.

Kristóffy József (Makó, 1857. szeptember 7.Budapest, 1928. március 29.) szabadelvű párti politikus, a Fejérváry-kormány belügyminisztere.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, a jogtudományok felé orientálódva. 1880-tól 1883-ig Csanád vármegye aljegyzője, 1904 januárjában megválasztották Szatmár vármegye főispánjává, ezért a nagylaki kerület országgyűlési képviseletéről lemondani kényszerült.[1] Megyei és állami tisztségviselőként dolgozott, a Szabadelvű Párt képviselőjeként Tisza István nevezte ki főispánnak. Később Fejérváry Géza kormányában ő töltötte be a belügyminiszteri tisztséget (1905. június 18.1906. április 8.). A kormány programjában szerepelt az általános titkos választójog terve. Összeütközésbe került a vármegyékkel adók megtagadása miatt, a koalíció megalakulásakor pedig már túl nagy volt ellenzőinek száma, és habár a Szociáldemokrata Párttal próbált szövetségre lépni (Kristóffy-Garami paktum), de ez nem sikerült, és 1906-ban távoznia kellett a minisztérium éléről. Utána még kapcsolatban maradt Ferenc Ferdinánd "műhelyével", ahol demokratikusabb követeléseket próbált érvényesíteni kisebb pártokkal. 1911-ben egy időközi választáson újra országgyűlési képviselő lett, amiről 1913 decemberében lemondott és végleg visszavonult a politikai élettől.

Művei[szerkesztés]

  • A választójogi harc (Budapest, 1910)
  • Választójogi beszédek (Budapest, év nélkül);
  • 1927-ben jelent meg életművét és álláspontjait tartalmazó terjedelmes műve, amely a Magyarország kálváriája ; Az összeomlás útja címet viselte.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]