Ugrás a tartalomhoz

Kristóffy József

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristóffy József
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1905. június 18. – 1906. április 8.
ElődTisza István
UtódAndrássy Gyula

Született1857. szeptember 17.
Makó
Elhunyt1928. március 29. (70 évesen)
Budapest[1]
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Párt

GyermekeiKristóffy József
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristóffy József témájú médiaállományokat.
Kristóffy emléktáblája szülővárosában, Makón

Csejtei Kristóffy József Mihály András (Makó, 1857. szeptember 7.Budapest, 1928. március 29.) szabadelvű párti politikus, a Fejérváry-kormány belügyminisztere.

Családja

[szerkesztés]

Az erdélyi örmény Kristóffi család leszármazottja.[2] Apja csejtei Kristóffy József, Csanád megye főjegyzője, anyja Felberbauer Aurélia.[3] Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, a jogtudományok felé orientálódva.

Életpályája

[szerkesztés]

1880-tól 1883-ig Csanád vármegye aljegyzője volt. 1904 januárjában megválasztották Szatmár vármegye főispánjává, ezért a nagylaki kerület országgyűlési képviseletéről lemondani kényszerült.[4] Megyei és állami tisztségviselőként dolgozott, a Szabadelvű Párt képviselőjeként Tisza István nevezte ki főispánnak. Később Fejérváry Géza kormányában ő töltötte be a belügyminiszteri tisztséget (1905. június 18.1906. április 8.). A kormány programjában szerepelt az általános titkos választójog terve. Összeütközésbe került a vármegyékkel adók megtagadása miatt, a koalíció megalakulásakor pedig már túl nagy volt ellenzőinek száma, és habár a Szociáldemokrata Párttal próbált szövetségre lépni (Kristóffy-Garami paktum), de ez nem sikerült, és 1906-ban távoznia kellett a minisztérium éléről. Utána még kapcsolatban maradt Ferenc Ferdinánd "műhelyével", ahol demokratikusabb követeléseket próbált érvényesíteni kisebb pártokkal. 1911-ben egy időközi választáson újra országgyűlési képviselő lett, amiről 1913 decemberében lemondott és végleg visszavonult a politikai élettől.

Felesége Horváth Ernesztin, Horváth Mihály leánya volt.[5] Fia Kristóffy József diplomata, a második világháború évei alatt volt moszkvai és koppenhágai követünk.[6]

Művei

[szerkesztés]
  • A választójogi harc (Budapest, 1910)
  • Választójogi beszédek (Budapest, év nélkül);
  • 1927-ben jelent meg életművét és álláspontjait tartalmazó terjedelmes műve, amely a Magyarország kálváriája ; Az összeomlás útja címet viselte.
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (Bal oldali falsírboltok, B-286. Máté István és Lantos Györgyi műve.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2023. május 31., PIM62357
  2. Kristóffi-család
  3. familysearch.org Kristóffy József keresztelői adatlap
  4. Felsömagyarország, 1904/01/26, 5. oldal. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 11.)
  5. Ligeti Dávid: Történetíró, pap, miniszter Horváth Mihály (1809‒1878) élete és pályafutása. Klauzál Gábor Társaság honlapja
  6. Csorba József: Magyar történetek, 64. Gondola (2007. december 26.) (Hozzáférés: 20109. november 5.) arch

Források

[szerkesztés]