Tóth Vilmos (politikus)
| Tóth Vilmos | |
 | |
| Magyarország belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1871. február 10. – 1873. március 5. | |
| Előd | Rajner Pál |
| Utód | Szapáry Gyula |
| A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke | |
| Hivatali idő 1896. november 22. – 1898. június 14. | |
| Előd | Szlávy József |
| Utód | Károlyi Tibor |
| Született |
1832. május 28. Torontálszécsány |
| Elhunyt | 1898. június 14. (66 évesen) Nyitraivánka |
| Párt | |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Székeli Tóth Vilmos (Szécsány, 1832. május 28. – Nyitraivánka, 1898. június 14.) a főrendiház elnöke, belügyminiszter.
Élete[szerkesztés]
Szerény sorsú nyitraivánkai, 1634-ben nemesített köznemes családból származott. Apja Tóth Károly (1793) földbirtokos volt, aki 1828-ban telket adományozott az új iskola felépítésére Nyitraivánkán, anyja Kossovich Anna (1807).
Iskoláit Aradon, Temesvárott és Nagyváradon végezte, majd Pozsonyba ment jogi tanfolyamra. Ezt 1848-ban elvégezte és Nyitra vármegye táblai aljegyzője lett. Az 1848-at követő politikai helyzet leszorította a közügyek teréről. 1860-ban Nyitra vármegye főjegyzője, 1861-ben pedig mint Nyitra vármegye központi képviselője részt vett az országgyűlésen, ahol a Felirati Párthoz csatlakozott. 1861−1879 között hat országgyűlésen (az 1875/78-as ciklus kivételével, amikor Regőce küldte a parlamentbe) végig a nyitrai kerületet képviselte. Az 1865. országgyűlés jegyzője és Deák politikájának egyik legerősebb híve és szószólója volt, majd a Szabadelvű Párt tagja. 1867-ben miniszteri tanácsos lett a belügyminisztériumban, majd 1869–1871 között államtitkár. 1871. február 15-én belügyminiszterré nevezték ki, ezen állását 1873. március 15-ig töltötte be. Ekkor visszatért nyitraivánkai birtokára és valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapott. 1879 októberében a bécsi közös államszámvevőszék elnökévé nevezték ki és ezen hivatalát 1895-ös nyugdíjazásáig viselte. Ekkor a főrendiház tagja, 1896. november 22-én pedig annak elnöke lett. Nyitraivánkán nyugszik.
Fia, Tóth Vilmos Sándor (1851–1891) komornyik és nagykövet a szerb királyi udvarban, valószínűleg férfiágon a család vele kihalt. Lányai Zsuzsanna, Thuróczy Vilmos nyitrai főispán, Erzsébet pedig Thuróczy Károly nyitrai vármegye főorvosának felesége lett.
Emlékezete és kitüntetései[szerkesztés]
Sírhelye Nyitraivánkán
- Lipót-rend nagykeresztje
- A német császártól Vörös Sas-rend I. oszt.
- 1897-ben Nyitra főutcáját róla nevezték el
Művei[szerkesztés]
- 1861 Beszéde. Pest. (gr. Széchenyi Béla beszédével)
- 1869 Rede ... gehalten in der Sitzung des Abgeordnetenhauses am 23. Juni 1869. Pest. (németül)
Irodalom[szerkesztés]
- Peter Keresteš 2021: Nyitraivánka és Tóth Vilmos, magyar királyi belügyminiszter (1871–1873) családjának eredete. In: Helytörténet és családkutatás határok nélkül. Tatabánya.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Ország Tükre 1862. 13. sz. (Marastoni).
- Vasárnapi Ujság 1866. 19. sz., 1896. 50. sz., 1898. 251. sz.
- Országgyűlési Emlékkönyve. Pest, 1866. 406.
- Magyarország és a Nagyvilág 1866. 12. sz., 1871. 9. sz.
- Országgyűlési Arczképcsarnok. Pest, 1867.
- Hazánk és a Külföld 1871. 8. sz.
- Pesti Napló 1871. 36. sz.
- Petrik Könyvészete.
- Pallas Nagy Lexikona XVI. 295., XVIII. 719., Pótkötet 1904. 744.
- Sturm Albert: Országgyűlési Almanach. Budapest, 1897. 172.
- Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1 219-221. oldal
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitravármegye. Budapest, 1899.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|