Vörös Sas-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vörös Sas-rend
A Vörös Sas-rend nagykeresztjének csillaga
A Vörös Sas-rend nagykeresztjének csillaga
Adományozza Poroszország uralkodója
Típus polgári és katonai érdemrend
Indoklás Poroszország számára végzett kiváló katonai vagy civil szolgálat
Státusz inaktív
Statisztikák
Alapítás dátuma 1792. június 12.
Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetés Fekete Sas-rend
Azonos rangú kitüntetés Koronarend
Alacsonyabb rangú kitüntetés Porosz Koronaérdemrend

PRU Roter Adlerorden BAR.svg

A Vörös Sas-rend (németül: Roter Adlerorden) Poroszország katonai és polgári kitüntetése volt, a második legmagasabb a Fekete Sas-rend után. Az 1792-ben alapított rend az első világháború után a Porosz Királysággal együtt megszűnt létezni.

Története[szerkesztés]

A Vörös Sas-rend elődjét 1705. november 17-án alapította György Vilmos brandenburg-bayreuthi őrgróf Ordre de la Sincerité (Őszinteség-rend) néven. Csak rövid ideig adományozták, majd a rendet 1712-ben, utána pedig 1734-ben is újraalkották, utóbbi alkalommal a Brandenburg-Ansbachi Hercegségben Brandenburgi Vörös Sas-rend néven. 1777-ben megváltoztatták az alapszabályt és a nevét is Vörös Sas-rendre rövidítették. Ekkor a rendnek egyetlen osztálya és maximum ötven tagja volt.[1]

Miután 1792 januárjában a brandenburgi hercegségek beolvadtak a Porosz Királyságba, 1792. június 12-én II. Frigyes Vilmos porosz kitüntetésként élesztette fel a lovagrendet. A Fekete Sas-rend után a Vörös Sas-rend lett a királyság második legmagasabb állami elismerése.[1]

1810-ben III. Frigyes Vilmos háromra bővítette az osztályok számát. 1830-ban a II. osztályhoz is bevezették a csillagot és az Általános Érdemrend (Allgemeines Ehrenzeichen) keresztje a Vörös Sas negyedik osztályává vált.[1] 1861-ben megalkották a nagykeresztet, a rend legmagasabb osztályát; egyúttal azontúl a Fekete Sas-rend minden kitüntetettje automatikusan megkapta a Vörös Sas nagykeresztjét is. 1918-ban bevezették a rend legalacsonyabb, érem fokozatát, amelyet közkatonák is megkaphattak.

Az első világháború után, 1919-ben a Porosz Királyság megszűnt létezni és a kitüntetést többé nem adományozták.

Fokozatok[szerkesztés]

Az első világháború idejére a Vörös Sas-rend már hat osztályra tagozódott:

  • Nagykereszt - zománcozott máltai kereszt, amelyet különleges alkalmakkor nyakban láncon viseltek; vagy a jobb vállon átvetett szalagot és a mellkas bal oldalára tűzött nyolcágú, aranyozott csillagot. Általában a királyi család férfitagjai, a Fekete Sas-rend tulajdonosai, német nemesek vagy külföldi uralkodócsaládok tagjai kapták.
  • I. osztály - nagy méretű, zománcozott talpaskereszt, amelyet szalagon a nyakban vagy a jobb vállon átvetett széles szalagon viseltek; hozzá tartozott még egy nyolcágú ezüstcsillag, amit a mellkas bal oldalán hordtak. Az I. osztályt katonatisztek, magas rangú nemesek, külföldi államfők kapták.
  • II. osztály - nyakban viselt zománcozott talpaskereszt és egy ezüst négyágú csillag. Katonatisztek és nemesek kaphatták.
  • III. osztály - a mellkas bal oldalán viselt zománcozott talpaskereszt. Alacsonyabb rangú tisztek és nemesek kaphatták.
  • IV. osztály - a mellkas bal oldalán viselt zománcozatlan talpaskereszt. Alacsony rangú tisztek (hadnagyok) számára.
  • Érem - aranyozott kerek érem, amelyet a közkatonák is megkaphattak.

Ezenkívül számos kisebb további fokozat, díszítmény létezett:

  • háború idején az érem kivételével valamennyi fokozat adható volt kardokkal (két keresztbe tett karddal a kereszten)
  • a IV. osztály fölött adható volt "karddal a gyűrűn", ami azt jelentette, hogy a tulajdonos korábban már megkapta az egyik korábbi fokozatot kardokkal
  • minden fokozat adható volt koronával
  • a nagykereszt, az I. és II. fokozat adható volt gyémántokkal
  • a nagykereszt, az I. és II. osztály adható volt tölgyfalombbal, amely azt mutatta, hogy a tulajdonos már megkapta valamelyik kisebb fokozatot gyémántokkal
  • nagyon ritkán (pl. Paul von Hindenburg esetében) marsallbotokkal is adták a nagykeresztet
  • a szalaggal adott III. osztály azt jelezte, hogy a tulajdonos előzőleg megkapta a IV. osztályt
  • A Máltai Lovagrend sebesülteket segítő tagjai kis máltai kereszttel kapták a Vörös Sas-rendet
  • 50 évnyi szolgálat után a Vörös Sas-tulajdonosok kis kerek medált kaptak, rajta egy 50-es számmal, amit a kitüntetésükre erősíthettek

A rend jelvényei[szerkesztés]

A nagykereszt egy arany (1916 után aranyozott) máltai kereszt volt, amelyet fehérre zománcoztak. A kereszt szárai között vörös sasok voltak láthatóak, középen pedig kékkel keretezett aranymedál, rajta a királyi monogram. A kereten a rend jelmondata a Sincere et Constante volt olvasható.

Az I-III. osztály jelvénye fehérre zománcozott, arany (1916 után aranyozott) talpaskereszt volt (IV. osztály hasonló volt, de egyszerű, ezüstfelülettel). A kereszt közepén babérkoszorút tartó koronás vörös sas volt található, fekete-fehér címerpajzzsal. A hátoldalán a királyi monogram és a porosz korona volt látható. A közkatonák kerek érmén a magasabb osztályok keresztje volt látható, a tetején pedig a porosz korona.

A csillag a nagykereszt esetében arany volt és nyolcágú, az I. osztálynál ezüst nyolcágú, a II. osztálynál pedig ezüst négyágú, rajta a talpaskereszttel. Mindegyik közepén kerek fehér alapon vörös sas, körülötte fehér (a nagykeresztnél kék) alapon a rend mottója: Sincere et Constanter.

A rend szalagja hagyományosan narancs-fehér-narancs volt, de a harci teljesítményért adott kitüntetéseknél a Vaskereszthez hasonló fekete-fehér szalagot is használtak.

A rend vezetői (1705–1918)[szerkesztés]

Jeles kitüntetettek[szerkesztés]

Nagykereszt (1861–1918)[szerkesztés]

Alfred von Tirpitz tengernagy a Vörös Sas-rend nagykeresztjével

I. osztály (1705–1918)[szerkesztés]

Karl August von Hardenberg porosz külügyminiszter a rendjellel

II. osztály (1810–1918)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Burke, Bernard. The book of orders of knighthood and decorations of honour of all nations. London: Hurst and Blackett, 200-202. o. (1858) 

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]