Országos Nép- és Családvédelmi Alap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, rövidítve ONCSA 1940-1944 között a nagycsaládos falusi nincstelenek támogatására, a születések számának emelésére és gyermekvédelmi célokból alapított állami szociális szervezet volt, melyet az 1940/23. törvénycikkel hoztak létre.

1941-1943 között a terv keretében kb. 12 ezer típuslakást építettek telepszerűen a rászoruló családoknak, 30 éves kamatmentes kölcsön alapján. A típustervekhez a tájegységenkénti falusi lakóházak szolgáltak mintául. Több ezer család jutott földhöz, és közel 12 ezer ember kapott a gazdálkodáshoz szükséges állatállományt. Fiatal házasoknak kölcsönt, gyermekeknek segélyt nyújtottak. Közjóléti szövetkezeteket hoztak létre. Egyidejűleg nép- és családvédelmi pótadót vezettek be, továbbá az állami illetékekből befolyó jövedelmek 27%-át az ONCSA pénzügyi fedezetére fordították.

A telepeken élők életmódját, és gazdálkodását folyamatosan ellenőrizték és tanácsadással támogatták. A program lebonyolítását az Országos Szociális Felügyelőség hálózata végezte. A program irányítását helyi szinten 1941-től szociális felügyelők vették kézbe. Az építkezéseknek a háború vetett véget.

Irodalom[szerkesztés]

  • Tamáska Máté 2013: Falvak az uradalmak helyén. Budapest.
  • Hámori Péter 2008: Utak az Országos Nép- és Családvédelmi Alaphoz. In: Szociális kérdések és mozgalmak Magyarországon (1941-1945). Szerk.: Szilágyi Csaba. Budapest, 25-55.
  • Megyeri Anna 1997: Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap) segítő munkája Nagykanizsán 1941-1945 között. Zalai Múzeum 7.
  • Berey Katalin 1981: Szociálpolitikai kísérlet Magyarországon a 40-es évek elején. Budapest.
  • Berey Katalin 1980: Az ONCSA akció munkássága.

Forrás[szerkesztés]