Vajdasági magyarok
| Vajdasági magyarok | |||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||
| Gombosi népviselet | |||||||||||||||||
| Teljes lélekszám | |||||||||||||||||
| 251 136 (2011)[1] | |||||||||||||||||
| Régiók | |||||||||||||||||
 A magyarság aránya a Vajdaságban településenként (2002) | |||||||||||||||||
| Lélekszám régiónként | |||||||||||||||||
| |||||||||||||||||
| Nyelvek | |||||||||||||||||
| magyar, szerb, horvát | |||||||||||||||||
| Vallások | |||||||||||||||||
| katolikus, református, zsidó, ateista | |||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vajdasági magyarok témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||
Vajdasági magyarok (szerbül Војвођански Мађари / Vojvođanski Mađari) alatt a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartományban élő magyar nemzetiségű emberek csoportját értjük. Lélekszámuk jelenleg még megközelíti a 300 000-et, de folyamatosan csökken. Fő szellemi és kulturális központjuk korábban Újvidék volt, az 1990-es évektől kezdve azonban ezt a szerepet egyre inkább Szabadka vette át, habár sok intézmény székhelye továbbra is Újvidék maradt (pl. Magyar Szó).
Demográfia[szerkesztés]
Többségük a magyar-szerb határ mentén, Észak-Bácskában és Észak-Bánságban él tömbben, kisebb részük ettől délebbre szórványban. Létszámuk fokozatosan csökken, a leginkább veszélyeztetettek a déli régiók magyarjai, főleg a Szerémségi körzetben.
Abszolút magyar többségű községek Magyarkanizsa (85,14%), Zenta (79,09%), Ada (75,04%), Topolya (57,94%) és Kishegyes (53,91%). Relatív magyar többségű községek Csóka (49,67%), Óbecse (46,34%) és Szabadka (35,65%).
Bácskának az 1910-es népszámlálás idején 704 563 lakosa volt, ebből 43,2% magyar (310 490 fő), 22,5%-a német és csupán 28,1%-a délszláv. A magyarok száma 1910–1921 között 303 171 főről 260 998 főre csökkent, mára ez a szám 236 206.
A vajdasági magyarok száma a II. világháború után az 1960-as évekig emelkedett. Legtöbb, 442 561 fő az 1960-as népszámláláskor volt. Ettől az időponttól kezdve a magyar népesség száma folyamatosan csökken.
A 2000-es években magyar népesség száma évente mintegy 4000 fővel csökken: évente kb. 3000-rel többen halnak meg, mint amennyien születnek, kb. 500-1000 fő emigrál és 4-500 fő vegyesházasságok során asszimilálódik, főleg a szórványban.[2] Emiatt hamarosan fenntarthatatlanná válik a magyar iskolahálózat a mai formájában.
Történetük[szerkesztés]
 | |
|---|---|
 | Nem található szabad kép.(?) |
 | Magyarok száma az egyes vajdasági községekben (2002) |
| Nemzetiségek aránya az egyes vajdasági településeken (1941 és 2002) |
A vajdasági magyarok elődei a Magyar Királyság Bács-Bodrog, Torontál és Szerém vármegyéinek lakosai voltak.
A trianoni békeszerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, illetőleg a későbbi Jugoszlávia fennhatósága alá kerültek.
A második világháború alatt a rövid magyar uralom után a szerb szabadcsapatok nagyarányú vérengzést vittek végbe közöttük (kb. 40 000 halott), illetve sok vajdasági magyar menekült 1944-45 folyamán Magyarországra.
Az 1990-es évek elején dúló délszláv háborúk is sokukat késztették az anyaországba történő áttelepülésre.
Politikájuk[szerkesztés]
A legfőbb politikai pártok a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a Magyar Remény Mozgalom (MRM). A vajdasági magyarok érdekképviseleti szervei a kulturális és területi autonómia kivívásáért küzdenek. A 2009-es szerbiai nemzeti tanácsokról szóló törvény kulturális autonómiát adott, 2010-ben a magyarok megválasztották a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely átvette számos magyar kulturális intézmény tulajdonosi jogait.
Vajdasági magyar politikai pártok[szerkesztés]
- Magyar Egység Pártja (MEP, elnöke Szmieskó Zoltán)
- Magyar Polgári Szövetség (MPSZ, elnöke Rácz Szabó László)
- Magyar Remény Mozgalom (MRM, elnöke László Bálint)
- Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP, elnöke Ágoston András)
- Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ, elnöke Pásztor István)
- Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK, elnöke Csonka Áron)
Legnagyobb magyar lakosságú települések[szerkesztés]
| Név | Magyarok száma | Összlakosság | Arány | |
|---|---|---|---|---|
| 1. | Szabadka | 34 983 | 99 981 | 34,99% |
| 2. | Zenta | 15 860 | 20 302 | 78,12% |
| 3. | Óbecse | 11 725 | 25 774 | 45,49% |
| 4. | Nagybecskerek | 11 605 | 79 773 | 14,55% |
| 5. | Újvidék | 11 538 | 191 405 | 6,03% |
| 6. | Topolya | 9582 | 16 171 | 59,25% |
| 7. | Magyarkanizsa | 8825 | 10 200 | 86,52% |
| 8. | Ada | 8744 | 10 547 | 82,91% |
| 9. | Temerin | 8187 | 19 216 | 42,61% |
| 10. | Csantavér | 6632 | 7178 | 92,39% |
| 11. | Bácskossuthfalva | 4795 | 5699 | 84,13% |
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 2011 Census of Population, Households and Dwellings in the Republic of Serbia. Ethnicity. Data by municipalities and cities PDF (2012) (szerbül és angolul)
- ↑ Badis Róbert: Elfogyóban? Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben A vajdasági magyarok demográfiai helyzete a 21. század elején. In: Kommentár, 2012/3. szám.
Források[szerkesztés]
- Mák Ferenc 2008: A délvidéki magyarság válogatott történeti és honismereti bibliográfiája
További információk[szerkesztés]
- 2006-os jelentés a vajdasági magyarok helyzetéről – Határon Túli Magyarok Hivatala
- Bozóki Antal: A vajdasági magyarok helyzete 2008 végén PDF
- A vajdasági magyarok enciklopédiája
- Papp Richárd: Vallás és etnicitás a vajdasági magyarok körében PDF (Debreceni Egyetem, 2005)
- Általános iskolák (2014) PDF
|
Ez a magyar kisebbségről vagy magyarországi nemzeti kisebbségről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |