New York-i magyarok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kossuth Lajos szobra New Yorkban, a Riverside Drive-on rendszeres helye a magyar megemlékezéseknek

Az 1800-as évek második felében kezdődött el az első nagy magyar kivándorlás az Amerikai Egyesült Államokba. Ekkor alapították a New Buda nevű települést, amely mára megszűnt. Haraszthy Ágoston kezdte el a tokaji szőlőből a kaliforniai borászatot, és egy magyar származású újságíró, majd mecénás támogatásával rakták össze a Franciaországból érkezett Szabadság-szobrot.

Korábban az Egyesült Államok többek közt magyar és lengyel katonák segítségével nyert a függetlenségi háborúban.

Az amerikai-magyar New York[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

New York mai arculatának kialakulásához a magyarok is hozzájárultak. A Manhattan szívében található Central Park egy részének tervét az egykori 1848-as katonatiszt, Asbóth Sándor (1811–1868) készítette, aki Manhattan legészakibb csücskében lévő Washington Heights városszabályozási tervét is kidolgozta. A makói születésű Joseph Pulitzer (Pulitzer József) (1847–1911), aki megteremtette a modern újságírást (a későbbi Pulitzer-díj megalapítója), pénzt adományozott a New York-i Szabadság-szobor felállításához 1886-ban. Chorin Ferenc (1879–1964) New Yorkban alapította meg finanszírozó és befektető cégét az 1944-es kivándorlása után. Bartók Béla is ide menekült, és itt is halt meg. Emlékplakettjét megtalálhatjuk Manhattanben és New York Állam egy kis falujában. Dohnányi Ernő (1877–1960) is itt telepedett le, és komponált tovább. William Fox, producer (1879–1952) a 20th Century Fox filmgyár alapítója, amely a mai hollywoodi stúdiók egyik legnagyobbika, Tolcsváról New Yorkba vándorolt, a filmvilág úttörőjeként élt, de elszegényedve halt meg. Krencsey Marianne (A Liliomfi című film főszereplője) szórakoztatta a magyarságot rendszeres rendezvényeivel.

A magyar negyed[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manhattan északkeleti részén alakult ki a „magyar negyed”, amely jelenleg már megszűnőben van. Egykor még magyar éttermek, üzletek tömege díszítette az európaias környezetet, mára csak utazási iroda, hentesüzlet, templomok és a Magyar Ház található itt. Mind a mai napig nem lehet ezen a környéken sétálni anélkül, hogy magyar szót ne hallanánk. Ez a „magyar negyed” a 80. utca és a 2-es sugárút körüli részen található.

New York kormányzója volt a magyar származású George Pataki, akinek nagyszülei bevándorlók voltak.

Magyar színházi élet New Yorkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

dr. Varga László ügyvéd, az 1970-es évek második felében megalapítja az azóta is működő New York-i Magyar Színházat, amely évente 4-6 bemutatót tart. Varga László 1990-ben hazatelepül, hogy az itthoni politikai életet támogassa tudásával külhoni tapasztalataival. Azt követően 17 esztendőn keresztül Cserey Erzsi színésznő áll a New York-i Magyar Színház élén, a Varga képviselte missziót töretlenül képviselve tovább.

Jóval korábban Serly Lajos zeneszerző és a Népszínház karnagya, önálló vállalkozásban az óbudai színház igazgatóságában megroppanva és elszegényedve, kivándorol az Államokba az 1900-as évek elején, létrehoz magyarul játszó állandó színházat New Yorkban, ugyancsak bérelt helyiségben, amelyet karnagy fia segítségével több mint harminc éven keresztül vezet sikeresen.

Magyar művészek New Yorkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

New York magyar vonatkozású művészeti élete színes, változatos volt a múltban és ma is az, bár az anyaországban erről keveset tudnak. Kevéssé ismert, hogy volt idő, amikor a Broadway színházaiban egyszerre és egy időben öt Molnár Ferenc darab futott. Itt élt és jól menő zenei-kiadóhivatalt vezetett az a Szirmai Albert, aki idehaza számos operettjével vált híressé. New Yorkban egy napon munkába menet az egyik Zeneboltban tehetségesen játszó vékony nyurga fiúra figyelt fel, másnap berendelte az irodába az ifjú Leonard Bernsteint. Itt élt és alkotott a Broadway kedvelt zeneszerzője, akik egyesek az amerikai musical atyjának is tartanak, a magyar Sigmund Romberg, akit egyébként az egyik legtöbbet játszott zeneszerzőként is nyilvántartanak Amerikában. A világ első hangos színesfilmjét (1930) az ő operettjére készítik el, és dalai nem hiányozhatnak a Három tenor repertoárjából sem. Leslie Vadnay a hazai Hacsek és Sajó kreátora számtalan televíziós produkció forgatókönyvét írja itt. A "Háború a háború ellen" című televíziós filmje elnyeri a New York-i kritikusok díját. A tévéjáték egyébként Nobel Alfréd titkárnőjéről, Bertha Suttnerről szól, akibe Nobel szerelmes és aki viszont gyűlöli őt, mert lőport ad el háborús célokra. Nobel végül is Bertha kedvéért alapítja meg a Nobel-békedíjat.

A New York-i rádió magyar adásainak egyik állandó hangja volt sokáig az a Wass Albert, aki műsoraival évtizedeken át tartja a magyar szellemiség őrlángját az éteren keresztül sok-sok hallgatójának lelkében. Itt élt és itt van eltemetve Molnár Ferenc. A New York-i Kritikusok díját kapja itt a Broadwayn fellépő Darvas Lili, Molnár felesége. Karády Katalin vezetett itt kalapszalont (Budapesten van eltemetve), Szabó Sándor színművész is működött itt sokáig, de élt itt Szörényi Éva a Nemzeti Színház egykori tagja, számos magyar film főszereplője, és New York közeli házában él Jan Kiepura özvegye, a magyar világhírű operettprimadonna, Eggerth Márta is. Itt működtek a Broadwayn a magyar Deutsch-nővérek, akik a Dolly-Systersként írták be magukat a show-biz világtörténelmébe. Egyikük férjével például, Harry Foxszal mutatnak be egy különös táncot még az 1910-es évek közepén, amelyet foxtrottként ismer ma is a világ. Különös és szédületes életükről az 1940-es években filmet készítenek, amely Oscar-díjat kap. Itt élt sokáig az a Lona Massey (Hajmássy Ilona) ismert színésznő, aki televíziós felhívásával sokakat "utcára vitt" 1956-ban az USA-ban, rokonszenv-tüntetést szervezve, a kisemberek tehetetlenségét legyőzve, a nagyhatalmi egyezségekkel szemben. Itt élt és alkotott az ismert és kedvelt bestseller szerzőnő, Claire Kenneth is.

New York nem csak felemel, hanem - ha valaki nem képes felvenni vele a lépést - el is tapossa. Rudnyánszky Gyula, a neves költő, az Ady előtti költő-nemzedék utolsó jelentős tagja megvakultan, elszegényedve, a New York-i magyarok adományából érkezett haza meghalni 1912-ben. A hazai filmek komikuskirálya, Kabos Gyula becsapottan, elszegényedve halt meg 1942-ben. Barátja, Rejtő Jenő okulva az eseten, inkább otthon várja be a véget, nem vándorolt ki, eredeti terveivel ellentétesen. Mály Gerő az erdélyi örmény származású magyar komikus-fejedelem egy New York-i magyar étteremben dolgozik, mosogat, tésztát gyúr, és koldusszegényen hal meg tíz évre Kabos után. Szegény sorból indul, de sikert arat a már New Yorkban született Bernard Schwartz, aki Tony Curtis-ként száguldott végig a siker országútján, egészen a Magyarország Arca posztig, amire egyébként (igaz nem New York-i) Paul Newman is méltán pályázhatott volna.

Az említettek csupán a jéghegy csúcsai, egy több mint száz esztendeje ott élő több százezres magyar kolónia életéből, kulturális vonatkozásaiból.

Híres magyar New York-iak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar templomok és építmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontos információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar emlékek New Yorkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kossuth-szobor
  • Több Kossuth utca
  • Szent István utca
  • Bartók Béla-domborművek
  • Magyar Plakátok

Amerikai magyar szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Szó hetilap
  • Az Amerikai Magyar Népszava-Népszabadság hetilap
  • Fészek Klub

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Amerikai Magyarok Arcképcsarnoka - Portrait Gallery of Hungarian Americans, Az Amerikan-Hungarian Panorama kiadása, Médiamix Kiadó, 2003. Szerkeszti: Tanka László, http://www.pano-rama.hu/
  • A Toth Consulting & Entertainment Inc. kiadványai:
    • A Hunvágy magazin
    • Magyarok az USA-ban cikksorozat
  • http://www.szineszkonyvtar.hu/index.php
  • dr. Enyedi Sándor: Rivalda nélkül - A határon túli magyar színjátszás lexikon, Bp., Teleki László Alapítvány kiadása, 1999.
  • dr. Enyedi Sándor: Színészek, színházak, városok - A határon túli magyar színházművészet lexikona, Bp., Balassi Kiadó és Kolozsvár, Polis Könyvkiadó, 2005.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]