Ipolygalsa
| Ipolygalsa (Holiša) | |
 | |
| Szűz Mária születése templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Losonci |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1246 |
| Polgármester | Ferencz Károly |
| Irányítószám | 985 57 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | LC |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 659 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 67 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 179 m |
| Terület | 10,34 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ipolygalsa
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 18′ 30″, k. h. 19° 45′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 18′ 30″, k. h. 19° 45′ 06″ | |
| Ipolygalsa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolygalsa témájú médiaállományokat. | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ipolygalsa (szlovákul: Holiša) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Losonctól 7 km-re kelet-délkeletre, a 71-es úttól 1 km-re északra, az Ipoly jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A mai község területén a bronzkorban a pilinyi kultúra települése állt.
A mai falut 1246-ban "Galsa" néven említik először, a Losonczy család birtokolta. 1554 és 1594 között a török hódoltság része. A török alóli felszabadulás után a Forgách családé, majd a Koháry és a Coburg család birtoka. 1828-ban 56 házában 553 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "GALSA. Népes magyar falu Nográd Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Fülek Városától 3/4 mértföldnyire, határja középszerű, tulajdonságai hasonlók Alsó Ludányhoz, igen jó malma vagyon az Ipoly vizén, második Osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Galsa, magyar falu, Nógrád vármegyében, 523 kath. lak., és paroch. templommal. Földje, rétje igen hasznos; malma is van, az Ipoly vizén. F. u. h. Coburg. Ut. p. Zelene"[3]
A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. 1920 után Csehszlovákia része volt, majd 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 488 lakosából 452 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 510 lakosából 503 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 552 lakosából 534 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 536 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 476 lakosából 399 magyar, 27 csehszlovák, 3 német, 2 zsidó, 6 külföldi és 39 egyéb nemzetiségű volt.
1930-ban 561 lakosából 456 magyar, 56 csehszlovák, 35 egyéb nemzetiségű és 14 állampolgárság nélküli volt. Ebből 523 római katolikus, 25 evangélikus, 12 görög katolikus és 1 református vallású volt.
1941-ben 574 lakosából 544 magyar és 28 szlovák volt.
1970-ben 659 lakosából 434 magyar és 223 szlovák volt.
1980-ban 620 lakosából 409 magyar és 208 szlovák volt.
1991-ben 512 lakosából 340 magyar és 164 szlovák volt.
2001-ben 557 lakosából 310 magyar és 212 szlovák.
2011-ben 689 lakosából 317 magyar és 313 szlovák.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1861-ben Neogrády Antal festő, főiskolai tanár.
- Itt született 1916. január 11-én Magyar Ferenc újságíró, lapszerkesztő, a második világháború utáni magyar katolikus sajtó meghatározó alakja, az Új Ember című katolikus hetilap főszerkesztője, a Magyar Újságírók Szövetsége egyházi lapok szakosztályának elnöke.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A boldogságos Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1900 körül épült, eklektikus stílusban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
|
Ez a szlovákiai Besztercebányai kerületbeli településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
