Božena Slančíková-Timrava
| Božena Slančíková-Timrava | |
| Božena Slančíková-Timrava (1937) | |
| Született | Božena Slančíková 1867. október 2. Parlagos |
| Elhunyt | 1951. november 27. (84 évesen) Losonc |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Kitüntetései | Nemzet Művésze (1947. szeptember 2.)[1] |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | próza |
A Wikimédia Commons tartalmaz Božena Slančíková-Timrava témájú médiaállományokat. | |


Božena Slančíková-Timrava (írói neve: Timrava) (Parlagos, 1867. október 2. – Losonc 1951. november 27.) szlovák írónő.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Édesapja Szlancsik Pál (Pavel Slančík) (Lónyabánya, 1833-Parlagos, 1909) evangélikus lelkész. Pozsonyban és Halléban végezte tanulmányait, majd 3 év káplánkodás után, 38 éven át, haláláig szolgált Parlagoson. Édesanyja Honétzy Mária (Kiéte, 1845–?, 1923). 11 gyermekükből 6 érte meg a felnőttkort, köztük a harmadikként született Božena, aki apja haláláig szintén Parlagoson lakott. Utána átköltözött ikertestvéréhez, Bogyoszlóhoz, a szomszédos Ábelfalvára (Abelova). Csak 78 éves korában, 1945-ben költözött be Losoncra.
Szegénységük miatt csak két osztályt járt Parlagoson, utána édesapja tanította, és csak a vizsgákat tette le. 1881-1882-ben egy évre elküldték Besztercebányára, hogy németül és magyarul tanuljon, a polgári iskola negyedik osztályában. 1900-ban Alsókubinban (Dolný Kubin) volt társalkodónő. E két kimozdulásától eltekintve egész életét a két szomszédos nógrádi faluban, Parlagoson és Ábelfalván töltötte. Írásaiban is a falusi élettel foglalkozik.
Unokaöccse, Szlancsik Pál (1894-1966), pusztaföldvári evangélikus lelkész, költő.
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Losoncon gimnáziumot neveztek el róla.
- A gimnázium előtt áll egész alakos szobra.
- Losoncon róla elnevezett szlovák nyelvű színház működik: Divadlo B.S. Timravy
- 2007-ben életéről dokumentumfilm készült Nagynéném Timrava címmel.
- 2017-ben, születésének 150. évfordulója tiszteletére 10 € névértékű érmét bocsátott ki a Szlovák Nemzeti Bank.
Főbb művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1887 – Hajtás, kéziratos lapot ír testvéreivel
- 1896 – Kihez menjek?, első novellája
- 1896 – Az újdonsült útkaparó, novella
- 1897 – Szolgakeservek, novella
- 1899 – Rossz szeretők, novella
- 1901 – Bál, novella
- 1900 – Harcból, novella
- 1902 – Tapasztalat' novella
- 1905 – Büszkeség nélkül, novella
- 1907 – Az ígéret földje, novella
- 1914 – Ťapákék, novella
- 1918 – Hősök, novella
- 1936 – Két korszak, novella
- 1938 – Özönvíz, utolsó novellája
Magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A büszke páva. Népszínmű; ford. Krizan Sarolta, Kinčeš Olga; Slovenské Divadelné a Literarne Zastupitel'stvo, Bratislava, 1955
- Hősök. Elbeszélések; vál., utószó Ivan Kusý, ford. Hubik István; Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, 1960, Madách Kiadó, 1975, 1987, Bratislava
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sziklay László: A szlovák irodalom története, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Čestný titul národní umělec" (PDF) (cseh nyelven). 2015. január 17. Hozzáférés: 2022. október 30.