Szabó Zoltán (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Zoltán
Élete
Született 1912. június 5.
Budapest Magyarország
Elhunyt 1984. augusztus 19. (72 évesen)
Vannes Franciaország
Nemzetiség magyar Magyarország
Pályafutása
Írói álneve Kövesdi Kálmán; Spectator
Jellemző műfaj(ok) próza, líra, publicisztika
Irodalmi irányzat szociográfia
Első műve A tardi helyzet
Fontosabb művei A tardi helyzet,
Cifra nyomorúság,
Két pogány közt,
Szerelmes földrajz
Kiadói Cserépfalvi Könyvkiadó,
MEFHOSZ Könyvkiadó,
Nyugat (folyóirat)
Irodalmi díjai Baumgarten-díj (1939),
Kőrössy Flóra-jutalomdíj (1943)
Bibó István-díj (1980) ),
Magyar Örökség díj (2012)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Zoltán témájú médiaállományokat.
Szabó Zoltán emléktáblája gyermekkori lakhelyén (Budapest XIII. Visegrádi u. 43-45.)

Szabó Zoltán (Budapest, 1912. június 5.Vannes, 1984. augusztus 19.) Baumgarten-díjas magyar író, falukutató, publicista, lap- és könyvszerkesztő, a szociográfiai irodalom klasszikusa, A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság című művek szerzője. A Magyar Nemzet munkatársaként, 1939 nyarán „Szellemi Honvédelem” elnevezéssel mozgalmat hirdetett a nemzetiszocialista és nyilas befolyás ellen. 1949-től haláláig nyugat-európai emigrációban élt és dolgozott.

Ifjú évei[szerkesztés]

Szabó Zoltán felmenői Beregsurányból érkeztek Pestre, dédapja „közrendű”, azaz földműves, nagyapja mozdonyvezető, apja pedig a MÁV üzemi mérnöke volt.[1] Édesanyját Hauser Ilonának hívták.[2]

Középiskolai tanulmányait 1922 és 1930 között végezte a Budapesti Kegyestanítórendi Főgimnáziumban, ahol közvetlen osztálytársa volt Ottlik Géza, évfolyamtársa Boldizsár Iván, Örkény István és Thurzó Gábor.[2] Tanára Sík Sándor volt, akinek hatására útja a cserkészmozgalomhoz vezetett, melynek öregcserkészként érettségi után is tagja maradt.[1] 1930-31-ben gépészmérnök-hallgató a Műegyetemen, majd intézményt váltott: 1931-1933 között előbb a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészkarán folytatott tanulmányokat, ahol főleg francia nyelvet, de közben angolt és latint is tanult, majd az állam- és jogtudományi fakultáson hallgatott előadásokat (különösen a jogfilozófia érdekelte), de oklevelet nem szerzett.[3]

Szociográfiai és újságírói munkája[szerkesztés]

Falukutatás[szerkesztés]

1932-ben kamasz gimnazista kori barátaival, Boldizsár Ivánnal, Hegedüs Gézával és Rónai Mihály Andrással folyóiratot indított Névtelen Jegyző címmel. A mindössze öt számot élt lapban olyan szerzők jelentek meg első alkalommal, mint Weöres Sándor, Vándor Lajos, Örkény István, Hollós Korvin Lajos és Thurzó Gábor, de megtisztelték őket írásaikkal Karinthy Frigyes, Tersánszky Józsi Jenő, Szabó Lőrinc és Illyés Gyula is. Szabó maga is versekkel kezdte irodalmi munkásságát: a lap köré gyűlt költők úgy ítélték meg, hogy körükben ő a legjobb, legnagyobb reményű költő.[4] 1934-ben bekerült Kárpáti Aurél Uj magyar líra című antológiájába is. A Vajda János Társaság tagja.

1933-ban Sík Sándor támogatásával, Boldizsár Ivánnal együtt megalapította a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösségét és annak folyóiratát Fiatal Magyarság címmel. A szervezet, amelynek vezetője lett, cserkésztáborozások keretében végzett falukutatásokat Tihanyban, a Sárközben és Kőteleken. Részben ezek eredményeit közölték folyóiratuk 1934. novemberi, szociográfiai számában. Szabót azonban nem elégítette ki az eredmény. A kérdőíves felmérést, a cserkészek regöléseit, falujárásait hasznosnak tartotta ugyan, de felületesnek, nem rendszerszerűnek, tudatos megismerésre alkalmatlan tevékenységnek találta.[5]

1934-ben szociográfiai tanulmányúton vett részt a sziléziai Kesseldorfban és a Bécs melletti Marienthalban.[2] Előadásokat tartott Budapesten, Egerben, szemináriumot szervezett Sárospatakon, majd Tardon végzett szociográfiai felmérést. A felmérés első eredményével megnyerte a Magyar Társaság és Falukutató Intézet monográfia pályázatát. Az elkészült végleges szociográfiai felvétel A tardi helyzet címmel jelent meg 1936-ban, a Szolgálat és Írás című könyvsorozat első műveként. A falukutató irodalom első, nagy feltűnést keltett terméke egy csapásra elismertté tette.

Időközben, – miután egy konferencián összeismerkedett Dimitrie Gusti román professzorral – 1935-ben Németh Lászlóval, Keresztury Dezsővel és Boldizsár Ivánnal Romániába utazott, az ott folyó falukutatási módszerek tanulmányozására.

Lapszerkesztés[szerkesztés]

Rendszeres szerzője, majd 1937-től a népi írók Válasz című folyóiratának szerkesztőbizottsági tagja. Részt vett a Márciusi Front előkészítésében, 1937. március 15-én jelen volt annak megalakulásánál; nevét adta az alapító dokumentumhoz. 1938 tavaszától a Franklin Társulat kiadói lektora, a Reggel munkatársa, és a Belügyminisztérium felkérésére szociális tanácsadó Bihar vármegyében.[3] Ugyanebben az évben jelent meg második szociográfiája Cifra nyomorúság címmel a „Magyarország felfedezése” sorozatban. Amikor Féja Gézát ugyanezen sorozatban megjelent Viharsarokja miatt nemzetgyalázás címén perbe fogták, s Kovács Imre ellen is eljárást indítottak, 1937 novemberében a kor szellemi elitjével együtt Szabó is határozottan, nevét vállalva kiállt mellettük – e szerepvállalását később maga is különösen hangsúlyosnak tartotta.[6] 1938-ban egyike azon írók, művészek, tudósok és arisztokraták 59 fős csoportjának, akik közös petícióban tiltakoztak az első zsidótörvény ellen.

1939. január 18-án Baumgarten-díjban részesült. Pethő Sándor főszerkesztő felkérésére a Magyar Nemzet munkatársa lett, 1939 áprilisától önálló rovatot vezetett a lap hasábjain; 1941-től 1944 márciusáig pedig irodalmi szerkesztő. Munkásságával a kezdetektől fogva a nemzet „szellemi honvédelmét”[7], ellenállását kívánta erősíteni az országot fenyegető nemzetiszocialista és nyilas befolyás ellen. E célt szolgálta a magyar szellemi élet ellenálló erőinek együttes fellépésére szánt évkönyve, A szellemi honvédelem naptára is.[1] 1940-ben a Magyar Nemzet általa vezetett „Szellemi Honvédelem” című rovatát a cenzúra ellehetetlenítette. Szabónak többször is bíróság elé kellett állnia a hazai valóság kendőzetlen, igaz képének bemutatása miatt.[4]

Magyarok Könyvtára címmel „nemes ponyva” sorozatot indított, melyben a népi írók legjobbjait (Illyés Gyula, Féja Géza, Ortutay Gyula, Erdei Ferenc) jelentette meg. E sorozat második köteteként adta ki a „szellemi honvédelem” alapeszméjét tartalmazó munkáját Két pogány közt címmel.

1939-ben ösztöndíjat kapott a Francia Köztársaságtól. Decemberben utazott ki Párizsba, ahol tanulmányai mellett lapjának hivatalosan akkreditált sajtótudósítójaként is tevékenykedett. Itt élte meg június elején a német támadást és Párizs elestét. Szabó Zoltán nem maradt a megszállt városban, Bordeaux-n át a francia Riviérára utazott, majd onnan novemberben Svájcon, Olaszországon és Jugoszlávián keresztül tért haza. Élményeit, tapasztalatait Összeomlás címmel jelentette meg, melyből előzetesen részletet közölt a Nyugat.[8]

1942-ben megjelent Szerelmes földrajz című munkája a Nyugat kiadásában, melyért a következő évben a Magyar Tudományos Akadémia Kőrössy Flóra-jutalomdíjban részesítette.

1940-ben Budapesten ismerkedett össze Bibó Istvánnal, akivel szoros barátságot kötöttek. A háború alatt mindketten tagjai lettek annak az Odescalchiné Andrássy Klára által szervezett szűk körű hazai antifasiszta ellenállásnak, amelyben többek között Boldizsár Iván, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Ortutay Gyula és Szegedy-Maszák Aladár vett részt.[1]

Hazánk 1944. március 19-i német megszállásakor – letartóztatását megelőzendő – elhagyta Gül Baba utcai lakását és illegalitásba vonult. Egy ideig anyja diósdi házában húzódott meg, majd a nyilas puccs után Parád környékén, a Mátra erdőiben bujdosott. 1945. január elején Debrecenbe ment, hogy segítse az Ideiglenes Nemzeti Kormány munkáját. A Magyar Közlöny főszerkesztőjévé nevezték ki; munkája kiterjedt a kiadás és terjesztés megszervezésére is. Ekkor került közelebbi ismeretségbe a földművelésügyi miniszterként tevékenykedő Nagy Imrével.

A Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagja. Visszatérve Budapestre, Erdei Ferenc biztatására határozottabb közéleti szerepet vállalt: a koalíciós pártok közös jelöltjeként az 1945. április 23-án megalakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnöke lett; ő vezette a magyar delegációt 1945 novemberében a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség megalakítását célzó londoni konferencián. 1945. április 10-én a Magyar Írók Szövetsége főtitkárává választották.[1] Szerkesztőbizottsági elnöke volt 1947-ig a MADISZ Valóság című folyóiratának,[9] valamint a Képes Világot. Nagyon hamar összetűzésbe kerül Révai Józseffel az Magyar Kommunista Párt főideológusával, aki 1945 végén meg akarta akadályozni, hogy megjelentesse Bibó István A magyar demokrácia válsága című tanulmányát.

1947-ben a párizsi béketárgyalások idején a Centre d’Études Hongrois (Magyar Tanulmányok Központja) munkáját irányítja és az Új Magyarország[10] tudósítójaként részt vett békeszerződés február 10-i aláírásán.

Amikor 1947 márciusában Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter lemondani kényszerült, Kovács Imre a tisztségre a Parasztpárt képviseletében Szabó Zoltánt jelölte, aki vonakodott azt elfogadni. Október 1-jétől kinevezték a Károlyi Mihály vezette párizsi magyar követség kulturális titkárává, egyben 1948-ig ideiglenes UNESCO-képviselővé. Az általa készített jelentések nélkülözték a kor megkívánt sémáit; nemcsak stílusjegyeit viselték magukon, hanem kötetlen, olykor lezser szövegükkel, különleges helyzetét is tükrözték. Azt is megengedhette magának, hogy egyenrangú vitapartnerként „jelentse” saját véleményét a külügyminiszternek.[11]

A hazai politikai változásokat nehezen élte meg. 1948. november 5-e és 16-a között Rajk László hivatalos tárgyalásokra hazarendelte. Paul Éluard-nak szervezett kulturális programokat, melynek keretében megfordultak Egerben és Tardon is.[2] Ez volt utolsó magyarországi útja, melynek során Rajk hosszan elbeszélgetett vele, s elvitte Rákosihoz is. Megegyeztek, hogy 1949 nyarán hazatér; azonban Szabónak ez már akkor sem állt szándékában – az ígéretet egyfajta haladéknak tekintette.[12] Mindszenty perbefogása után Károlyi iránti lojalitásból még maradt a követségen, de egy bizalmas levélben jelezte neki, hogy a történtek után felmondottnak tekinti állását, bár egyelőre marad egy „későbbi időpontig”, amikor távozásával már nem árthat újdonsült apósának.[13] 1949. június elején szabadságot vett ki, hogy 5-én az Egyesült Királyságban tartózkodó családjához utazhasson. Ott érte Rajk letartóztatásának és Károlyi lemondásának híre. Ekkor hozta meg végleges döntését az emigrálásról, melyről június 7-i levelében tájékoztatta Károlyit,[14] június 24-én pedig Kállai Gyula külügyminiszterhez intézett levelében felbontotta két évvel korábban kötött szerződését és lemondott valamennyi tisztségéről.[1][15] Július 1-jén beadta politikai menedékjogért folyamodó kérelmét a brit belügyminisztériumhoz; egy ideig még Franciaország és az Egyesült Királyság között ingázott, majd 1951-ben végleg Londonba költözött.[4]

Emigrációban[szerkesztés]

1951 és 1974 között a Szabad Európa Rádió (SZER) angliai szerkesztőségének vezérpublicistája, éveken át vezette a BBC magyar adását, de megtartotta párizsi rádiós kapcsolatait is. Londoni lakása[16] mindig nyitva állt az odalátogató magyar írók előtt.

Miatta vállalta barátja és szellemi társa, Cs. Szabó László, hogy 1951 nyarán Angliába menjen és az Amerika Hangja helyett a BBC szerkesztőségét válassza. Együtt kezdeményezték, a tengeren túlra emigrált Borsody István bevonásával, a Látóhatár Baráti Társaság létrehozását, melynek célja a Látóhatár anyagi alapjainak megteremtése, ezzel pedig egy színvonalas nyomtatott folyóirat létrehozása volt a nyugati magyar szellemi élet felélénkítésére. A lap gyorsan népszerű lett, mivel rendszeresen közölte a SZER részére készült írásokat. Munkáit többnyire Kövesdi Kálmán, illetve Spectator írói álnéven publikálta.[17]

1956-os tevékenysége[szerkesztés]

Budapesten vér folyik,
odaát szó, itt tinta.

Az 1956-os forradalomban azokat a történelmi értékeket fedezte fel, amelyekért a háborút követő demokratikus kibontakozás során küzdött. Október 24-től december végéig a forradalmat értelmező napi rádiójelentéseket készített a menekültek beszámolói alapján, a SZER részére.[18] Írásaiban, kommentárjaiban nem hagyta elragadtatni magát, igyekezett tárgyilagos, kiegyensúlyozott maradni. Aforizmává vált az emigráció viselkedését jellemző tömör helyzetértékelése: „Budapesten vér folyik, odaát[19] szó, itt[20] tinta.”

Hazánk november 4-i szovjet megszállása után Arthur Koestlerrel együtt fordult Dzsaváharlál Nehru indiai elnökhöz. Ugyanezt a kapcsolatot használták fel barátja, Bibó István letartóztatása után is: az indiai vezetők szolidaritási állásfoglalása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Bibó-per vádlottjai megmenekülhettek a halálos ítélettől. Ezt követően mindent megtesz Bibó kiszabadítása, személyének és műveinek nyugati megismertetése érdekében.[18]

Az angliai Save Hungary Committee segélyegyesület megbízásából 1956 decemberében az újonnan érkező menekültek részére Magyar Szó címmel szerkesztett hetilapot Londonban, azonban a lap szellemi irányultsága körüli viták miatt 1957 tavaszán lemondott a lap szerkesztéséről.

A forradalom után[szerkesztés]

Részt vett az 1957. március 15–17-én Londonban összeült emigráns „Magyar Írók Kongresszusán”. Az ott megalakított Magyar Írók Szövetsége Külföldön vezetőségi tagja lett, Ignotus Pál elnök mellett a főtitkári teendőket látta el. E minőségében elvállalta a szervezet könyvkiadása, valamint lapja, a Magyar Könyves Céh megjelentetése programjának kidolgozását és az intéző szervekkel való elfogadtatását. Megjelentette Déry Tibor novelláit, Bibó tanulmányait, valamint a Kilenc költő című antológiát. Belső ellentétek, különösen Ignotussal való vitája miatt 1960 nyarán minden funkciójáról lemondott.[21]

Az emigrációban átfogó jellegű, összegző művekkel már nem jelentkezett, de rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat franciául és angolul a magyar irodalom nevezetes alakjairól, szerkesztett antológiákat verses és prózai művekből, rendezett könyveket sajtó alá a magyar irodalomból és társadalomtudományból és jelentetett meg idehaza elhallgattatott írók műveit.[4] Publikált a nyugat-európai emigráns magyar sajtóban; irodalmi és politikai esszéit, cikkeit, kritikáit és emlékezéseit a Látóhatár, az Új Látóhatár, a Nyugati Hírnök, az Irodalmi Újság, a Magyar Szó, a Szemle, a Külhoni Szövegtár, és a Magyar Füzetek jelentette meg.[22][23]

Egyike a nyugat-európai emigráns „repülő egyetem” tanárainak. 1951-től rendszeres előadója volt a nyugati magyar egyetemi ifjúságot és a fiatal értelmiséget összefogó Hollandiai Mikes Kelemen Kör[24] éves konferenciáinak, valamint 1960-tól a protestáns ifjúság és fiatal értelmiség szolgálatára alakult Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia Szabadegyeteme, majd az abból kinövő Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSz) által szervezett tanulmányi hetek rendezvényeinek. Ugyancsak gyakori meghívottja volt a németországi Magyar Főiskolai Hétnek, és az ötvenhatos menekült fiatal értelmiségiek kezdeményezésére alapított londoni Szepsi Csombor Körnek. [21]

1974 június végén megvált a Szabad Európa Rádió szerkesztőségétől, nyugalomba vonult. 1976. augusztus 20-án megkapta a brit állampolgárságot.[2]

1979-ben visszatért Franciaországba és egy festői breton kisvárosban, Josselinben telepedett le. Bár mindvégig figyelemmel kísérte a magyarországi fejleményeket, soha nem látogatott haza. A megyeszékhely, Vannes kórházában hunyt el 72 éves korában. Josselinben helyezték örök nyugalomra.

Magánélete[szerkesztés]

Háromszor nősült. Első feleségét, Nádas Erzsébet („Lil”) mozgásművészt 1936-ban vette el. Házasságukból egy fiú született: Ádám.[25] 1948-ban békével váltak el.[26] Második felesége Károlyi Judit,[27] Károlyi Mihály lánya lett; 1948. augusztus 31-én kötöttek házasságot Párizsban.[28][29] Házasságukból 1949 tavaszán született fiuk, Kristóf.[30][2] Kapcsolatuk Judittal elhidegült, s egy idő után elváltak útjaik. 1966-ban összeismerkedett egy dél-amerikai magyar emigráns házaspár fiatal lányával, Szekeres Zsuzsával.[31] 1969. szeptember 8-án kötött házasságukból – öt évvel az író halála előtt – született lányuk, Ágnes.[32]

Díjai[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Második nacionálé (szociográfia, Fiatal Magyarság, 1934. május, [85. p.]);
  • A fiatalság társadalomkutató munkája (Magyar Szemle, 1934. 6/3. sz., [231–239. p.]);
  • A tardi helyzet (szociográfia, Szolgálat és Írás sorozat, Cserépfalvi Könyvkiadó, Bp. 1936., 1937.);
  • A Vaskapun túl Balkáni útikönyv („Élet” Szépirodalmi Folyóirat, Bp. 1937.);
  • Cifra nyomorúság A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe, szociográfia (Cserépfalvi Könyvkiadó, Bp. 1938.);
  • Két pogány közt (tanulmány, MEFHOSZ Könyvkiadó[38], Bp. 1939.);
  • Régi magyarok (tanulmánykötet, szerk. Sz. Z., MEFHOSZ Könyvkiadó, Bp. 1939.);
  • Összeomlás (útinapló, Nyugat, Bp. 1940.);
  • A szellemi honvédelem naptára (antológia, szerk. Sz. Z., saját kiadás, Bp. 1940.);
  • Szerelmes földrajz (lírai útirajz, Nyugat, Bp. 1942.; Occidental Press, Washington, 1963., 1964., 1981.; Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1988.; Osiris Kiadó, Bp. 1999.);
  • Parasztok (antológia, szerk. Sz. Z., Cserépfalvi Könyvkiadó, 1942. Bp. 1942.);
  • Angliai vázlatkönyv (Az Új Magyarország röpiratai sorozat, Új Magyar Könyvkiadó, Bp. 1946.);
  • Kilenc költő (András Sándor, Bán Györgyi, Bikich Gábor, Csokits János, Kibédi Varga Áron, Makkai Ádám, Máté Imre, Nyíri Éva, Tóth Z. László versei, szerk. Sz. Z., Magyar Könyves Céh, London, 1959.);
  • Harmadik út (Bibó István válogatott tanulmányai, szerk. Sz. Z., Magyar Könyves Céh, London, 1960.);
  • Ősök és társak (esszék, tanulmányok, Czigány Lóránt gondozásában, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1984.);
  • A tardi helyzet – Cifra nyomorúság (fakszimile) (Akadémiai KiadóKossuth KiadóMagvető Könyvkiadó, Bp. 1986.);
  • Nyugati levelek. Tudósítás a párizsi béketárgyalásokról (cikkek, sajtó alá rend. Kenedi János, ABC Független Kiadó, Bp. 1985.; Irodalmi Újság Sorozata (I.U.S.), Párizs, 1987. ISBN 02904632);
  • Terepfelverés (esszék, tanulmányok, Czigány Lóránt gondozásában, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1987., ISBN 385421221);
  • Küszöbről. A magyar forradalom Angliában (cikkek, napi kommentárok 1956. október 24-től december 28-ig, sajtó alá rend. Kenedi János, Magyar Füzetek, Párizs–Atlantic Research and Publications Inc., Highland Lakes (NJ, USA), 1988. ISBN 0929322002);
  • Hazugság nélkül I-III. (Szabó Zoltán összegyűjtött munkái sorozat, sajtó alá rend. Kenedi János, Héttorony Könyvkiadó, Bp. 1992. ISBN 9637855157);
  • Szellemi honvédelem I-II. (1939-44 folyamán a Magyar Nemzetben közölt publicisztika, szerk. Kenedi János, sajtó alá rend. András Sándor, Occidental Press, Washington, 1988; Szabó Zoltán összegyűjtött munkái sorozat, Héttorony Kiadó, Bp. 1994. ISBN 9637855548);
  • Diaszpóranemzet (hátrahagyott tanulmányok, jegyzetek, sajtó alá rend. András Sándor, Osiris Kiadó, Bp. 1999. ISBN 9633794315);
  • L'effondrement. Journal de Paris à Nice (Összeomlás, franciára fordította Járfás Ágnes) (Exils Editeur, Paris, 27 novembre 2002. ISBN 2912969352);
  • A magyarság Európában Európa a magyarságban (Magyar Néző sorozat, Kortárs Könyvkiadó, Bp. 2002. ISBN 9639297577);
  • 1956: Korszakváltás (Szabó Zoltán összegyűjtött munkái sorozat, sajtó alá rend. Kenedi János, Osiris Kiadó, Bp. 2006. ISBN 9633898684);
  • Nyugati vártán I-II. (összegyűjtött írások az emigrációból, szerk. András Sándor, Osiris Kiadó, Bp. 2011. ISBN 9789632762142).

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f Noszkai Gábor: Barátok közt I.
  2. ^ a b c d e f Szabó Zoltán életrajza (PIM)
  3. ^ a b Magyar katolikus lexikon – Szabó Zoltán
  4. ^ a b c d Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka
  5. Bódi Ferenc: A helyi szociális ellátórendszer
  6. A sorozatos perek miatt aláírásgyűjtésre és 1937. november 2-án parlamenti tiltakozásra is sor került; a Matolcsy Mátyás kisgazda képviselő által felolvasott tiltakozó nyilatkozatot aláírta Bartók Béla, Erdei Ferenc, Fodor József, Illyés Gyula, Matolcsy Mátyás, Móricz Zsigmond, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Szabó Zoltán, Tóth Aladár, Veres Péter és Zilahy Lajos.
  7. A kifejezés a svájciak Geistige Landesverteidigung (szellemi honvédelem) függetlenségi hagyományát idézi a nagynémet hatalmi törekvésekkel szemben.
  8. Szabó Zoltán: A francia útinaplóból
  9. Egy visszaemlékezésében elmondta: valójában a népi kollégistáknak szánt lap alapításában és vezetésében vett részt, a szerkesztői munkát Márkus István végezte.
  10. A külügyminisztérium félhivatalos lapja.
  11. Hajdu Tibor 2003 29. o.
  12. Hajdu Tibor 2003 42. o.
  13. Hajdu Tibor 2003 46-47. o. – Károlyinak címzett, 1949. március 5-i levelében írta: „Ami Magyarországon az elmúlt két hónapban történt, ami ott a jövőben minden jel szerint történni fog, arra én rábólintani nem tudok... Elveim és Elnök úr személye megakadályoz abban, hogy nézeteimet nyilvánosan kifejezzem. A párisi magyar követnek, mert Károlyi Mihály és csak ezért, világosan és késedelem nélkül meg kell mondanom: a magamfajta azzal, ami Magyarországon a jelenlegi irányban, ütemben és modorban történik és történni fog, még pilátusi módon és hallgatólagosan sem vállalhat közösséget.” Leszögezte: Mindszenty politikájával sohasem szimpatizált, azonban a vele szembeni eljárást „mint katolikus politikai akciónak, mint magyar hibának, mint balodali bűnnek érzem.”
  14. Szabó emigrálásának okai, körülményei A lényegében már félévvel korábban meghozott döntését általános lelkiismereti és politikai, valamint személyes okokkal indokolta. Kifejtette: „...a magyarországi kormány politikájával közel fél éve képtelennek érzem, hogy egyetértsek... Amióta egy választás Magyarországon tökéletesen megsemmisítette az ez irányú véleménynyilvánítás lehetőségének utolsó látszatait és az általam szorgalmasan olvasott munkáspárti (kommunista) politikai irodalom nem tűr félreértést abban, hogy ők jövőjüket az oroszországi állapotokhoz való hasonulásban, a népi demokrácia proletárdiktatúraszerű értelmezésében keresik. Sem az egyiket, sem a másikat úgy keresztülvihetőnek nem érzem, hogy Magyarország népe semmibe ne vétessék, vele a rendszer meghasonlásba ne kerüljön és a pays réel, a pays légale-tól a Horthy-rendszerre emlékeztető eltávolodása más vonatkozásban vissza ne térjen. E rendszer eszközeihez, bár nagyobb eszmék jegyében a lezajlott és városokban is nyíltnak tekinthető választásokkal visszatértünk. Ugyanekkor oly immensis mennyiségű megsértését látom mindannak, amit egy talán kiöregedett, de valóságos civilizációból, egy új társadalmi rendbe át kellett volna menteni, amennyit az én lelkiismeretemmel összeegyeztetni nem tudok.”
    Magánjellegű okként említette, hogy nagyobb figyelmet akar szentelni családjának, s független egzisztenciát teremteni, mivel a Károlyi család részéről nem várhatnak támogatást; ők lekezelően, idegenként viszonyulnak az ifjú párhoz: „Mi nászajándékul családi oldalról az otthontalanságot, kormányoldalról a létbizonytalanságot kaptuk... Helyzetünk tökéletesen hamissá vált. Amíg az emberek képzetében úgy éltünk mint örökösen emlegetett milliók részesei, szünet nélkül a fedéltelenség fenyegető rémével küszködtünk, állandó provizóriumokban élve. Az általános félreértésnek ezt a levegőjét egyre kevésbé bírtam. Az utolsó lökést ahhoz, hogy magamat, magunkat teljesen szálegyedül érezzem „Longacre” [A ház neve Corshamban, ahol Károlyi Judit és nővére, Mrs. Bailey ekkortájt lakott. A szerk.] adta, ahol sikerült tapasztalnom, hogy a családi szolidaritás e tájakon még addig se megy el, hogy a szülőágyból hazatérő anyának vacsorát főzzenek... Ez világossá tette, hogy biztosan csak arra számíthatok, ami tőlem telik. Ne haragudjon, hogy egy budapesti kormány ránk vonatkozó ötleteit és minden handicapet, ami örökös tekintettel levések miatt megakadályoz abban, hogy a magunk jövőjén dolgozzam, a jövőre elutasítom, s ennek megfelelő helyzetet teremtek.”
  15. Szabó emigrálásának okai, körülményei A külügyminiszternek címzett lemondólevelében ezt írta: „Elhatározásom indokai részben magánjellegűek, részben abban az összeférhetetlenségben keresendők, amely a magyarországi politikai gyakorlat és az én szemléletem között régebben fennállott, s a múlt év karácsonya óta számomra egyre tagadhatatlanabbá vált. Hosszabb ideje képtelennek érzem magam arra, hogy a magyarországi kormány politikai módszereivel általában, irodalommal és művészetekkel szembeni igényeivel szűkebben egyetértsek. Következésképpen morálisan egyre lehetetlenebbnek éreztem, hogy a magyar szellemi életet e kormányzati gyakorlatok ellenére külföldön képviseljem. Ezért az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy munkaköröm ellátását legfeljebb Károlyi Mihály követ hivatalban maradásának végső időpontjáig folytathatom. Erre az ő személye iránt érzett tiszteletem kötelezett olyasminek helyeslésére és kifejezésére, amit önmagammal elfogadtatni nem tudtam.”
  16. Londoni lakcíme Cím: 5 Thetis Terrace Richmond, Greater London TW9 3, UK (é. sz. 51° 29′ 10″, ny. h. 0° 17′ 07″)
  17. Szabó Zoltán írói álnevei, szignói
  18. ^ a b Noszkai Gábor: Barátok közt II.
  19. Mármint a müncheni Szabad Európa Rádióban.
  20. Londonban
  21. ^ a b Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945–1985 Felhagyott az írószövetség főtitkári posztjával, a Könyves Céh szerkesztői tisztével, s távozott az Irodalmi Újság szerkesztőbizottságából is.
  22. Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia
  23. Szabó Zoltán írói álnevei, szignói Írói álnevei mellett a következő szignókat használta: -ó -n, (-tán), (bóz), (olt-), (sz.), (sz), (Sz.), (Sz), Sz., (Sz. Z.), (tán), (Z).
  24. Hivatalos nevén: Mikes Kelemen Kör, Hollandiai Magyar Ifjúsági Munkaközösség. A „Hollandiai” jelző következetes használatával különböztették meg magukat az 1959-ben, Münchenben alapított szélsőjobboldali szellemiségű Mikes Kelemen Körtől.
  25. Szabó Zoltán életrajza (PIM) Születési ideje: 1939. április 10.
  26. A válás és Szántó emigrálása után, a később táncrendezővé lett Nádas Erzsébet Sarkadi Imre író felesége lett. A gyermeket Sarkadi adoptálta.
  27. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka  című művében, illetve más visszaemlékezéseiben is következetesen Károlyi Veráról ír. Valójában Károlyi Mihály harmadik gyermekéről, Juditról van szó (* Budapest, 1919. április 1.). Arra vonatkozóan nincs adat, hogy Judit keresztnevei között szerepelt-e a Vera név.
  28. A Károlyi család őstáblája
  29. Hajdu Tibor 2003 38. o. – Károlyi nem örült a házasságnak, részben mert tudta, hogy Judit, a reprezentációban és utazásaiban őt rengeteget segítő kedvenc gyermeke ezzel elszakad tőle, részben pedig munkájában nélkülözhetetlennek tartotta Szabót, aki így, vejeként, nem maradhatott sokáig diplomata beosztásában. Azt is tudta, hogy a fiatalok nem fognak hazatérni; féltette őket a bizonytalan, megélhetési gondokkal terhes emigráns sorstól.
  30. Christopher Szabó (*Corsham [GB], 1949. április 26.)
  31. Hegedüs Géza: Emlékképek Szabó Zoltánról
  32. Agnès Szabó (*1979. szeptember 5.) hangmérnök; 2009-ben végezte el dicsérettel a francia kép- és hangtechnikai főiskolát (La Fémis). Diplomamunkája éppen az apjáról készült dokumentumfilm, a Mon père s'appelle Zoltán (Apámat Zoltánnak hívták) hangvágó munkája volt.
  33. Alkotója: Borbás Márton szobrászművész.
  34. Az egykori paplak homlokzatán elhelyezett tábla felirata: ZOLTÁN SZABÓ / 1912–1984 / ÉCRIVAIN / HONGROIS / a vécu ici de / 1979 à 1984 (Szabó Zoltán 1912–1984, magyar író, itt élt 1979-től 1984-ig)
  35. 1994-ben kapta meg Bodor Pál és Ferenczes István.
  36. A filmet 2010-ben bemutatták a 7. Brive-i filmfesztál „Európai Verseny” szekciójában. Lásd: Mon père s'appelle Zoltán, illetve Mon père s'appelle Zoltán az Internet Movie Database oldalon (angolul). A filmet Magyarországon is bemutatták. Lásd: Apámat Zoltánnak hívták a PORT.hu-n (magyarul)
  37. 1132 Budapest, Visegrádi utca 43-45.
  38. Magyar Egyetemisták és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]