Rónai Mihály András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rónai Mihály András
Rónai Mihály András az Újságíró bálon Orsolya Erzsi színésznővel. (1938)
Rónai Mihály András az Újságíró bálon Orsolya Erzsi színésznővel. (1938)
Született1913. március 14.
Budapest
Elhunyt1992. február 22. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGábor Marianne (1944–1992)
SzüleiHauser Emma
Rónai Mihály
Foglalkozása
IskoláiFerenc József Tudományegyetem (–1934)
KitüntetéseiAranytoll (1979)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (A parcella, 1. sor, 15. sírhely)
Sablon • Wikidata • Segítség

Rónai Mihály András (Budapest, 1913. március 14. – Budapest, 1992. február 22.) magyar író, költő, műfordító, publicista. Rónai Mihály állatorvos, novellista és Hauser Emma orvos fia. Nagybátyja Rónai Dénes fényképész, nagynénje Rónai Hermin (1877–1926) színésznő volt. Felesége Gábor Marianne festőművésznő.

Élete[szerkesztés]

Budapesten született a Lovag utca 20. szám alatt asszimilálódott zsidó családban. Édesapja dr. Rónai (Rosenberg) Mihály (1879–1945)[1] állatorvos, főtanácsos, novellista, édesanyja dr. Hauser Emma (1886–1945)[2] nőgyógyász volt.[3] Tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott. A budapesti Berzsenyi Gimnázium tizennégy éves tanulójaként 1927-ben első helyezést ért el egy irodalmi pályázaton. A fővárosban nem vették fel az egyetemre, így Szegeden kezdett el dolgozni tizenhét évesen a Délmagyarország című lapnál. A családja baráti köréhez tartozott Csinszka, aki közbenjárt az érdekében és végül bejutott Szegedi Tudományegyetem jogi karára. Csinszka abban az időben Márffy Ödön felesége volt. 1931-ben, tizennyolc évesen Rónai rendezte sajtó alá a költőnő verseit. 1934-ben végzett az egyetemen. 1930 óta dolgozott újságíróként. 1932–39 között a Pesti Napló munkatársa és 1935–37-ben párizsi tudósítója, ugyanekkor a Népszava cikkírója volt. 1938–39-ben emigránsként élt Párizsban. Hazatérése után 1940–44 között munkaszolgálatos volt. A háború utolsó évét hamis papírokkal, illegális szállásokon bujkálva élte túl feleségével. Szüleit és öccsét 1945. január 10-én a Liszt Ferenc téren nyilasok agyonlőtték.[4] A háborút követően a Haladás, a Képes Figyelő és más lapok munkatársa volt. 1948-ban a Szivárvány felelős szerkesztője lett. 1957-ben a Magyar Nemzet főmunkatársaként, majd 1958-tól a Magyar Szemle főszerkesztőjeként dolgozott. 1959-ben szerkesztésében indult meg a Magyarok Világszövetségének lapja, a Magyar Hírek, melynek helyettes főszerkesztője, később szerkesztő bizottsági tagja volt. 1957-től a Népszabadság cikkírója és a Rádió állandó előadója volt. Munkásságának hangsúlyát eredeti és erősen intellektuális költészetéről már az 1930-as évektől mindinkább a publicisztikára helyezte át. 1997-ben a Művelődési Minisztérium "Nyolc évszázad olasz költészete" második, bővített kiadásáért a könyvtárosok szavazata alapján posztumusz Fitz József-könyvdíjjal tüntette ki.

Házastársa Gábor Marianne (1917–2014) festőművésznő volt, akivel 1944. április 27-én Budapesten kötött házasságot.

Művei[szerkesztés]

  • Első ének (verseskötet, 1931)
  • Két háború közt (verseskötet, 1937)
  • Hirtelen ébredés (1967)
  • Fordítás: Dante szonettjei

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rónai_Mihály_András&oldid=26772037”