Boncza Berta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boncza Berta
Csinszka ady.jpg
Ady Endrével
Élete
Született 1894. június 7.
Csucsa
Elhunyt 1934. október 24. (40 évesen)
Budapest
Pályafutása
Írói álneve Csinszka
Jellemző műfajok vers
Székely Aladár fényképe Boncza Bertáról

Deésfalvi Boncza Berta (Boncza Berta Bimbi, költői nevén Csinszka) (Csucsa, 1894. június 7.Budapest, 1934. október 24.) költőnő, emlékiratíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Boncza Miklós (1845-1917) országgyűlési képviselő, erdélyi földbirtokos, ügyvéd, aki közel 50 éves korában vette feleségül saját nővérének leányát, az alig 22 éves Török Bertát. Leányát 1910-től négy éven át svájci Lutryben a Le Marronier leány-nevelőintézetben taníttatta, ahonnan a tizenhat éves Boncza Berta túlfűtött hangú leveleivel hódította meg az ekkor Svájcban diákoskodó későbbi erdélyi írót, Tabéry Gézát. Még e románc idején, 1911 novemberében, kezdeményezett Berta levelezést Ady Endrével is, de az első személyes találkozásukra csak 1914. április 23-án került sor, amikor a költő ellátogatott Csucsára. Ez év május 14-én Lám Béla, erdélyi mérnök-író titokban eljegyezte Boncza Bertát, ám a nem egészen egy hónapig tartó mátkaságnak az időközben elmélyülő Ady-szerelem vetett véget. A Csinszka név eredete - szemben a közhiedelemmel - nem Ady leleménye, hanem valójában ő nevezte el Ady Endrét tréfából "lengyel nemesi néven" Csacsinszkynek, röviden Csinszkynek. Erre született válaszul a Csinszka "keresztnév", amelyet aztán Boncza Berta megtartott Ady halála után is.[1] Ady Csinszka versei 1914. július 1-jétől kezdtek megjelenni a Nyugatban. Bár édesapja határozottan ellenezte, Csinszka 1915. március 27-én Budapesten hozzáment Ady Endréhez. Boncza Miklós halálával megörökölték a Veres Pálné u. 4. sz. alatti lakást, ahová 1917 őszén költöztek be. Ma az egykori lakás helyén működik a Petőfi Irodalmi Múzeum Ady-emlékszobája. Ady Endre halála után, 1919 kora tavaszától Babits Mihállyal tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot[2]. 1920-ban házasságot kötött Márffy Ödön festőművésszel. Negyvenévesen, 1934. október 24-én hunyt el agyvérzésben.

A múzsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rippl-Rónai József festménye, 1915

Csinszka a XX. század eleji múzsa-típus jellegzetes alakja. A korszak hasonló több művészt inspiráló hölgyei közül leginkább Alma Mahlerhez lehet hasonlítani. Akárcsak Alma, Csinszka is számos művészeti ágban kipróbálta magát: komolyan foglalkozott képzőművészettel, még Kernstok Károly szabadiskoláját is látogatta egy időben. Verseket, novellákat, szecessziós hangulatú, irodalmi leveleket írt, elsajátította a fotográfia akkoriban bonyolultnak számító technikáját. Ám sem elég tehetség sem elég szorgalom nem volt benne, hogy valamilyen művészeti ágban valóban jelentőset alkosson. Versei először 1931-ben, önéletrajzi írásai csak jóval halála után, 1990-ben jelentek meg nyomtatásban. Néhány rajza, fényképe köz- és magángyűjteményekben megtalálható. Csinszka valódi tehetsége abban rejlett, hogy személyisége másokat ösztönzött alkotásra. Tabéry Géza kamasz-szerelmükről írta a Csucsai kastély kisasszonya című könyvét,[3] A fiaskóval végződő eljegyzésük történetét Lám Béla önéletrajzi regényében, a Körön kívülben dolgozta fel.[4] Ady Endre Csinszka-versei a költő kései szerelmi lírájának legjelentősebb ciklusa. Babits Mihály maga is írt verseket Csinszkához, kapcsolatuk idején is[5] és akkor is, amikor értesült Márffyné tragikus haláláról.[6] Hullámzó intenzitású viszonyuk történetét már 1921-ben közzétette a Nyugatban megjelent Költészet és valóság című novellájában.[7] Feleségéről Márffy Ödön portrék, aktok, jelenetek sorát alkotta, a róla készült festmények, és grafikák száma meghaladja a százat, ezért Márffy ezen alkotó periódusát Csinszka-korszakként szokták nevezni.[8] Megkapó pasztellportrén örökítette meg Csinszkát Rippl-Rónai József is, Móricz Zsigmond pedig a Tüdérkert c. regényének kis boszorkányát mintázta róla.[9]

Csinszka nem a saját verseiből él igazán, hanem azokban az örök poémákban él, melyek általa születtek akkor, amikor Ady már a halottak élén állott.
Reményik Sándor, Erdélyi Helikon 1932/2

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boncza Berta (Csinszka) sírja Budapesten. Farkasréti temető: 7/4-1-25. Vilt Tibor alkotása.]
  • Csinszka versei, bev. Vészi József, ill. Márffy Ödön. (1931).
  • Vallomás a csodáról (önéletrajzának Adyval való megismerkedéséről és házasságukról szóló részlete), Nagyváradi Napló 1932. január 1. 1977-ben Ruffy Péter 22 folytatásban dolgozta fel a kiadatlan memoárt (Csinszka és Ady. Magyar Nemzet, Bp. 1977. jan. 30. – márc. 20.).
  • Életem könyve, kiad. B. Lukáts Júlia, utószó Benedek István. (1990)[10]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csinszka (televíziós film, 1987.) rendezte: Deák Krisztina
  • A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája. (Kiállítás.) Debrecen, MODEM, 2010. február 25–május 23. (június 20-áig meghosszabbítva)[11]
  • Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred, Vaszary Villa 2010. november 20. - 2011. április 24.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kérdésről ld. részletesebben: Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Noran Kiadó, Luna Könyvek, 2009. 121-124.
  2. "Mis királyfi, oly gyönyörű, hogy vagy nekem" : Babits Mihály és Boncza Berta, In: Nyáry Krisztián: Így szerettek ők, Corvina, 2012. 36-39.
  3. Első megjelenés: Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Temesvári Hírlap, 1934. december 24. melléklet.
  4. Lám Béla: A körön kívül. Bukarest, 1967.
  5. A legismertebb a Régi friss reggeleim
  6. Furcsa elmenni Délre
  7. Babits Mihály: Költészet és valóság. In: Nyugat, 1921. 1. sz. 43-46.
  8. Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életműkatalógus. Budapest/Párizs, Makláry Artworks, 2006. 86-108.
  9. Móricz Zsigmond naplójegyzeteit idézi Móricz Virág: Csinszka-sirató. In: Élet és Irodalom, 1975. szeptember 20. 10.
  10. ISBN 9635532288
  11. A másik Csinszka

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ady Lajos: Ady Endre, Budapest, 1923
  • Bölöni György: Az igazi Ady, Párizs, 1934
  • Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Brassó 1939
  • Franyó Zoltán: Ady-emlékek. Igaz Szó 1957/11
  • Lám Béla: A körön kívül. Önéletrajzi regény. 1967.
  • Óvári Attila: Szentimreiné vallomása Boncza Bertáról. Korunk 1967/1
  • Robotos Imre: Az igazi Csinszka, Budapest, 1975
  • Szentimrei Jenő: A Boncza-vár históriája I-III; a Magyar Nemzet 1942-es évfolyamából újraközölve: A Hét 1977/36-38.
  • Király István: Ady és Csinszka. Egy szerelem és egy házasság története. Kortárs, Budapest, 1980/1-2.
  • Nemeskéri Erika (szerk.): Kedves Csinszka! Drága Mis! Babits és Csinszka levelezése, Budapest, Pesti Szalon, 1994.
  • Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka. Egy másik szerelem története, Budapest, Noran, 2008.
  • Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa. Ady özvegye, Babits szerelme, Márffy hitvese. Noran Kiadó, Luna Könyvek, 2009. 413 o. ill. ISBN 9789632830100
  • Rockenbauer Zoltán: A másik Csinszka. Márffy Ödön múzsája / Other Csinszka. Muse of Ödön Márffy. Debrecen, 2010, Modem. 80 o. ill. ISBN 9789638843951
  • Rockenbauer Zoltán: Márffy és Csinszka. Márffy Ödön festészete a két világháború között. Balatonfüred, 2010. 120 o. ill. ISBN 9789631357790
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Boncza Berta témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]