Gábor Marianne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gábor Marianne
Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
Született 1917. április 26.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt 2014. július 23. (97 évesen)
Budapest[3]
Állampolgársága magyar
Házastársa Rónai Mihály András
SzüleiRaiss Izabella Lucia
Gábor Ignác
Foglalkozása festőművész
Iskolái Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1935–1941)
Kitüntetései
Festői pályafutása
SablonWikidataSegítség

Gábor Marianne (Budapest, 1917. április 26. – Budapest, 2014. július 23.[4]) magyar festőművész, grafikus.

Életpályája[szerkesztés]

Zsidó értelmiségi családban született, anyja Raiss Izabella Lucia, apja Gábor Ignác irodalomtörténész, műfordító volt. Szőnyi István festőiskolájában, majd 1935–1941 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Réti István tanítványaként elvégezte a művészképzőt, majd a továbbképzőt is. 1938-ban állított ki először, attól kezdve tíz évig kiállító művész volt. Még főiskolai hallgatóként, 1939-ben szerepelt a kassai Nemzeti Kiállításon és az Ernst Múzeum tavaszi kiállításán, Nemes Marcell-díjat kapott. 1941–1943 között a zebegényi művésztelep tagja volt. 1942-ben tartották meg első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonban. Második önálló kiállítását 1944 januárjában Rózsa Miklós rendezte a Tamás Galériában. Tanulmányutakat tett Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban.

A háború utáni első önálló kiállítását 1947-ben rendezhette a Művész Galériában. Később festészetét sok más művészével együtt polgárinak minősítették, amelyet nem fogadott el a kor hivatalos kultúrpolitikája. Legközelebb csak 1957-ben állított ki, és elfoglalhatta helyét a kiállító művészek sorában. 1977-ben nagy életmű-kiállításon mutatta be munkásságát a Nemzeti Galériában. Az 1990-es évek közepén holokauszt- és zsidó témájú képeit állította ki önálló kiállításain.

Művei megtalálhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Múzeumban és a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

Magánélete[szerkesztés]

1938-ban ismerkedett meg későbbi férjével, Rónai Mihály András költővel (1913–1992). A szintén zsidó családból származó Rónait 1940-től többször hívták be munkaszolgálatra. A német megszállás utáni hetekben a munkaszolgálatból néhány napra Budapestre szökött, és 1944. április 27-én összeházasodtak. 1944-ben a főváros ostromát hamis papírokkal, illegális szállásokon együtt bujkálva élték túl.[5] Szüleik a holokauszt áldozatai lettek.

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

  • 1942 Nemzeti Szalon
  • 1944 Tamás Galéria
  • 1945, 1947 Művész Galéria
  • 1948 Fészek
  • 1957, 1963, 1966, 1970, 1973 Csók Galéria
  • 1958 Kulturális Kapcsolatok Intézete
  • 1959 Pesterzsébeti Múzeum
  • 1964 Palermo, Róma
  • 1966 Velence, Róma
  • 1969-1971 Róma
  • 1970 Szeged
  • 1972 Velence
  • 1974-1975 Párizs
  • 1976 Firenze
  • 1977-1978 Nemzeti Galéria
  • 1980 Berlin
  • 1981 Rostock
  • 1985, 1996 Vigadó Galéria
  • 1986 Móra Ferenc Művelődési Központ
  • 1987 Néprajzi Múzeum (Budapest)
  • 1988 Szolnoki Galéria
  • 1990 Hevesi Művelődési Központ
  • 1992 Szatmári Múzeum
  • 1993 Nyugati Irodalmi Emlékmúzeum
  • 1995 Kossuth Klub
  • 1997 Magyar Irószövetség Klubja
  • 2003 Szatmári Múzeum
  • 2012 Jászi Galéria
  • 2017 Eötvös, Közösségi és Kulturális Színtér
  • 2018 Széphárom Közösségi Tér
  • 2020 Újpest Galéria

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Nemes Marcell-díj (1939)
  • a Szinyei Társaság elismerése (1940)
  • Hatvany-díj (1941)
  • a Szinyei Társaság Kitüntető Elismerése (1942)
  • Újjáépítési díj (1945)
  • a Magyar-Szovjet Baráti Társaság 1. díja (1955) (Balatoni-tájkép)
  • Firenzei Leonardo-érem (1976)
  • Érdemes művész (1978)
  • az Olasz Művészeti Akadémia aranyérme (1979)
  • a Confederazione Internazionale dell'Ordine degli Artisti érdemrendjének birtokosa (1984)
  • az Accademia Bedriacense "Maestro Accademico" díja (1984)
  • az Accademia Italia Fiaccola d'Oro (Aranyfáklya) díja (1986)
  • Budapestért díj (1994)
  • Pro Urbe Mátészalka (2002)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2003)
  • Terézváros Díszpolgára (posztumusz) (2019)[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. http://www.oxfordartonline.com/benezit/view/10.1093/benz/9780199773787.001.0001/acref-9780199773787-e-00069445, Marianne Gabor, 2017. október 9.
  3. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  4. Elhunyt Gábor Marianne festőművész Archiválva 2014. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. MTI/Blikk.hu. 2014. július 25.
  5. Rónai Mihály András kéziratban lévő önéletrajza alapján közli S. Nagy Katalin, i. m. 285. o.
  6. Színes programok és ünnepségek a Terézvárosi Búcsún. 2019. okt. 13.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]