Ferenczes István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ferenczes István
Arcképe a csíkszeredai Székelyföld c. hetilapból
Arcképe a csíkszeredai Székelyföld c. hetilapból
Született Ferencz Salamon István
1945. január 1. (74 éves)
Csíkpálfalva
Művészneve Ferenczes István
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, író, újságíró
Kitüntetései József Attila-díj (2001)
Kossuth-díj (2019)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferenczes István témájú médiaállományokat.

Ferenczes István (Csíkpálfalva, 1945. január 1. –) Kossuth-díjas magyar költő, író, újságíró.

Életútja[szerkesztés]

Csíkpálfalván született, 1945. január 1-jén. Édesapja - Imre építőmester, a csíksomlyói Kalot és más középületek építője. Édesanyja Gáll Angéla, háziasszony. Római katolikusnak keresztelték pap nagybátyjai.

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a középiskolát a bánáti Lugoson, mert kulák származása miatt nem vették fel a székelyföldi középiskolákba. Két évig helyettes tanárként a Gyimeskeben tanított. A főiskolát Kolozsváron végezte biológia szakon 1967-ben, utána egy évig szülőfalujában tanított.

Az 1968-as megyésítéskor a frissen alakult megyei napilap, a Hargita újságírójaként működött. Verseit és riportjait az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, s a Megyei Tükör is közölte. A Hargita c. laptól 1975-ben politikai okokból eltávolították. 1975 és 1979 között szakirányító volt az Agronómusházban.

1979-ben került vissza a sajtóhoz, a Bukarestben kiadott hetilap, a Falvak Dolgozó Népe székelyföldi tudósítójaként. Itt dolgozott az 1989-es decemberi fordulatig. 1989 december 23-án egyik alapítója volt a csíki RMDSZ-nek. 1990-ben a Hargita megyei Művelődési felügyelőség főtanácsosának nevezte ki Andrei Pleșu, akkori művelődési miniszter. 1992 és 1996 között szabadúszóként élt, 1996-tól a Hargita Megyei Tanácsnál elnöki tanácsadó lett.

1997-től a Csíkszeredában megalapította a Székelyföld c. kulturális folyóiratot, a Hargita Kiadóhivatalt, amelynek 2010-es nyugdíjazásáig főszerkesztője, illetve igazgatója volt.

Eddig több mint 20 könyve jelent meg, főleg verskötetek, s ugyancsak értékes kordokumentumokat tartalmazó publicisztikai és riportkötetek. A költő otthonról kapott erkölcsi-folklorisztikus-nyelvi örökségét próbálta összeegyeztetni a posztmodern világ közérzetével. Az erdélyi magyar irodalmi- és közélet jeles egyénisége.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Verskötetek[szerkesztés]

  • Ferencz S. István: Nyári vándorlások. Versek; Kriterion, Bukarest, 1972 (Forrás)
  • Ferencz S. István: Utolsó kenyér. Versek. 1972-1977; Kriterion, Bukarest, 1978
  • Ki virággal megveretett. Versek; Kriterion, Bukarest, 1984
  • Mikor Csíkban járt a török. Gyermekversek; Kriterion, Bukarest, 1986
  • Megőszülsz mint a fenyvesek. Versek; Kriterion, Bukarest, 1988
  • Indián a Hargitán. Versek gyermekeknek és szülőknek; Kriterion, Bukarest, 1990
  • Félidő, félpokol. Versek; Mentor, Marosvásárhely, 1994
  • Hó hull örök vadászmezőkre. Versek és szövegek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1996
  • A pepita hangya. Versek gyerekeknek, szülőknek és nagyszülőknek; Pro-Print, Csíkszereda, 1998
  • Didergés. Versek; Pont, Bp., 2000
  • Csíksomlyó. Pünkösdi búcsú; Viza Gazda, Kolozsvár, 2000
  • Sekler songs [Székely dalok]; Pro-Print, Csíkszereda, 2001
  • Bacchatio Transsylvanica. Versek; Felsőmagyarország–Szépírás, Miskolc–Szolnok, 2002
  • Minerálnájá pesznyá [Ásványdal] (három poéma); Pro-Print, Csíkszereda, 2003
  • Túlexponált fényképek; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004
  • Nevedet nevemmel; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2005 (Mesevonat, 10.)
  • Ágota könyve; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2006 (Mesevonat, 11.)
  • Zazpi; Kortárs, Bp., 2010 (Kortárs vers)
  • Tündérkert virágai. Erdélyi gyermekvers-antológia; szerk. Ferenczes István, Fekete Vince; 2. kiad.; Móra, Bp., 2010
  • Amor mystica [Misztikus szerelem]; Pro-Print, Csíkszereda, 2011
  • Székely népballadák; vál., szerk. Ferenczes István; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár)
  • Válogatott versek; vál., szerk. Lövétei Lázár László; Hargita, Csíkszereda, 2014 (Székely könyvtár)

Publicisztika- és riportkötetek, esszék[szerkesztés]

  • Gyásztól gyászig. Publicisztikai írások; szerzői, Csíkszereda, 1994
  • Székely apokalipszis; Magyar Napló, Bp., 2002 (Önképünk az ezredfordulón)
  • Ordasok tépte tájon. Riport-novellák; Pro-Print, Csíkszereda, 1997 (Krónika könyvek)
  • Székely tántorgó. Esszék, tárcák, vallomások; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Bp., 2005
  • Székely tántorgó. Esszék, tárcák, vallomások; 2. jav. kiad.; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Bp., 2006
  • Arghezi / Ergézi; Hargita, Csíkszereda, 2015
  • Veszedelmekről álmodom; Kortárs, Bp., 2018

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. Kántor Lajos: Ferenczes István laudációja. Művelődés, LVIII. évf. 1. sz. (2005. jan.)
  2. EMMI Sajtó- és Kommunikációs Főosztály Balog Zoltán állami művészeti és miniszteri szakmai díjakat adott át, kormany.hu - 2015. március 13.

További információk[szerkesztés]