Bodor Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bodor Pál
Született 1930. július 28.
Budapest
Elhunyt 2017. március 12.[1] (86 évesen)
Álneve Diurnus, Tóth Balázs, Zaláni János, Bóra Gábor
Állampolgársága magyar
Gyermekei Bodor Johanna
SzüleiBodor Klára
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Írói pályafutása
Jellemző műfajok vers
Alkotói évei 19462017

Bodor Pál (írói álnevein Diurnus, Tóth Balázs, Zaláni János, Bóra Gábor) (Budapest, 1930. július 28.2017. március 12.) magyar szerkesztő, költő, közíró, műfordító. Bodor Klára fia.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban.[2] Egyetemi tanulmányait a filozófia-lélektan karon kezdte meg Bukarestben, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen folytatta.

Első írása 1946-ban a temesvári Szabad Szóban jelent meg. 1946 és 1948 között a temesvári Gaudeamus c. diáklap szerkesztője, 1947-ben Páll Árpáddal, Sütő Andrással, stb. röpiratokat szerkesztett. Előbb a Romániai Magyar Szó, majd a kolozsvári Igazság szerkesztőségében dolgozott (1948-51), 1951 novemberétől az Utunk rovatvezetője, majd 1967 februárjáig szerkesztőségi főtitkára. Közben a Gaál Gábor Irodalmi Kör irányítójaként a második Forrás-nemzedék új törekvéseit támogatta.

1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette; nevéhez fűződik ebben az időszakban a Magyar Klasszikusok, a Téka és a Fehér Könyvek sorozat, számos folklórkötet megjelentetése, nyelvészeti és művelődéstörténeti sorozatok megindítása s hazai műfordítók bevonása a Horizont c. világirodalmi sorozatba. 1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője. Ebben a munkakörben új területre talált sokoldalú és fáradhatatlan szervezőképessége (televízió és irodalom); az ő nevéhez fűződik a Román Televízió magyar adása sajátos műfajainak és későbbi munkatársi gárdájának kialakítása. Később az Előre főmunkatársa.

Az 1950-es években állandó publicisztikai rovata volt az Igazságban (Ablak), majd az Utunkban (Lírai röplapok, később Fanyar röplapok), a Brassói Lapokban, a Dolgozó Nőben és a kolozsvári rádióstúdió adásaiban. Egyéni műfajt teremtett "lírai röplapok"-nak nevezett glosszáival, pamfletjeivel, amelyekben társadalmi elkötelezettséggel jórészt az éppen időszerű politikai kérdésekhez szólt hozzá. Nagy kritikai visszhangot kiváltó első kötetébe (Két arasszal az ég alatt, 1961) két ciklusba osztva hetvenet vett föl irodalmi miniatűrjeiből, melyekben váltakozva keverednek finom és eredeti képzettársításai pátosszal, iróniája lendületes tirádákkal.

Közírói munkásságából ad ízelítőt Tengerpart az udvaron (1964) c. riportgyűjteménye. Itt közölt írásai az irodalmi riport igényével készültek, sajátos agitátori szenvedélyességtől fűtött lírai hangvétel tette őket vonzóvá. A közéletet erkölcsileg mérlegelve az emberi kapcsolatok ferdeségeit jellemezte a hétköznapok realizmusával Monológ zárójelben c. "röplap"-gyűjteménye (1971). Sajátos „intarzia-kötete” a maga és mások verseiből, azaz műfordításokból, parafrázisokból, lírai és prózai kommentárokból állt (Add magad hozzá a világhoz, Kolozsvár, 1975). "Túlvilági röplapok versben és prózában" alcímmel megjelentetett, Apám könyve c. művében (1980) a halálfélelem problémája foglalkoztatta.

Lírai termését az Égetett agyag (1963) és az Írószövetség országos díját elnyert A meztelen lány (1969) c. kötetekben adta közre. Sokoldalú költő, tudatos formaművész; bár költeményei többségben szabad versek, kedveli a kötött formákat is. Legjobban sikerült verseinek az egyszerűség az erénye. A lírától, sőt a szabadvers-formáktól a későbbi években közölt publicisztikával és esszével ötvözött kisregényeiben sem szakadt el (A lány, aki nincs, 1975), jellemkutató visszajátszásukban a történelmi kiforrás sok fájdalmas emléke szakad fel. 1979-es regénye (Kék folt) gyermekkori sebeket idézett fel egy tragikus nősors kapcsán. 1986-os Haldoklás anyanyelven c. regénye édesapjának sorsán keresztül a történelem erőinek kiszolgáltatott kisember abszurd élethelyzetét szemléltette.

Bodor Pál igazi műfaja a publicisztikus esszé, naplójegyzet, portré, vitairat, olvasónapló. Szerepelt a Hazánk magyar költői (1953), a Pellengér (1955), Egy nap történelem (1962) c. antológiákban. Prózafordításai között Cezar Petrescu, Teodor Mazilu, Alexandru Mirodan, Remus Luca, Pop Simion, Laurențiu Fulga, D. Săraru és Isac Peltz művei szerepeltek, magyarul tolmácsolta Geo Dumitrescu verseit.

Több versét Birtalan József és Csíky Boldizsár zenésítette meg.

Bodor Pál 1983-ban Budapestre költözött, ahol 1984-től a Magyar Nemzet, 1991-től a Népszabadság szerkesztője lett.

1990 januárjában interjút készített Ion Iliescu elnökkel az 1989. decemberi romániai eseményekről, e riportot a budapesti Magyar Nemzet közölte (1990. január 15.) és a sepsiszentgyörgyi Háromszék (1990. január 21). Autonómiákról, háromnyelvűségről Romániában. Beszélgetés Király Károllyal. c. riportja szintén a budapesti Magyar Nemzetben jelent meg. (1990. január 27.)

1990. május 24-én kifüggesztették a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban azoknak a nevét, akik 1988-ban indexre lettek téve, valamennyi írásuk olvasása tiltott volt, köztük Bodor Pál, Banner Zoltán, Bartis Ferenc, Dános Miklós, Köteles Pál, Szőcs Géza, romániai románok számosan, 900 fő körül.[3]

1991 januárjában romániai szélsőségesek azt követelték, hogy a romániai magyarok szakítsák meg kapcsolataikat az anyaországgal, ez vonatkozott többek közt a következő romániai magyar közéleti személyiségekre: Ágoston Vilmos, Beke György, Bodor Pál, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Sütő András, Szabó T. Attila, Szőcs Géza.[4]

Genfben 1991. július 1. és 19. között rendezte meg az EBEÉ a nemzeti kisebbségek kérdéskörében a szaktalálkozót. Bodor Pál Traian Chebeleuval, a román és Entz Gézával, a magyar küldöttség vezetőjével készített interjút. (Szabadság, Kolozsvár, 1991. augusztus 2.)

Kötetei[szerkesztés]

  • Két arasszal az ég alatt. Irodalmi miniatűrök, lírai röplapok; Ifjúsági, Bukarest, 1961
  • Égetett agyag. Versek; Ifjúsági, Bukarest, 1963
  • Tengerpart az udvaron. Riportok; Irodalmi, Bukarest, 1964
  • A meztelen lány. Versek; Ifjúsági, Bukarest, 1969
  • Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában; Kriterion, Bukarest, 1971
  • A lány, aki nincs; Kriterion, Bukarest, 1975
  • Add magad hozzá a világhoz! Interziakötet a mások s a magam verseiből, azaz műfordítások, parafrázisok, kommentárok versben és prózában; / Bodor Pál.Megjelenés: Kolozsvár - Napoca : Dacia, 1975.
  • A lány, aki nincs; Kriterion, Bukarest, 1975
  • Kék folt. Regény; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Apám könyve. Túlvilági röplapok versben és prózában; Kriterion, Bukarest, 1980
  • Svájci villa. Regény; Kriterion, Bukarest, 1981
  • Kék folt; Magvető, Bp., 1981 (Rakéta regénytár)
  • Elszaporodtak a kenguruk. Karcolatok, röplapok; Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1982
  • Szélmalomjáték. Tallózás régi és újabb feljegyzések között; Kriterion, Bukarest, 1983
  • Haldoklás anyanyelven. Apám könyve; Magvető, Bp., 1986
  • Az olvasás ihlete. Irodalmi napló; Magvető, Bp., 1988
  • Hogyan kell kastélyt építeni? Kisregények; Szépirodalmi, Bp., 1989
  • Hazába kiáltott szó. Irodalmi és közírói tárcák; Magvető, Bp., 1989
  • A hisztéria szükségállapota. Kellemetlen kézikönyv Romániáról; Szabad Tér, Bp., 1990
  • A kíváncsiság mestersége; HQD, Pilisszentiván, 1999
  • Diurnus. Bodor Pál 365 jegyzete a régi Magyar Nemzetből, 1985-1990; vál., szerk. Szigethy András, előszó Lengyel László, utószó Csiki László; HQD BT, Bp., 2002
  • Svájci villa; Babits, Szekszárd, 2004 (Korjellemző magyar próza)
  • Búcsúlevél nincs; Saxum, Bp., 2006

Díjai[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Majtényi Erik: Hibás úton. Utunk 1956/8.
  • Bálint Tibor: A röplapok líraiságáról. Utunk 1962/8.
  • Szilágyi Júlia: Még egyszer a lírai röplapokról. Korunk 1963/3.
  • Lászlóffy Aladár: Szemlélet és hatás. Utunk 1964/25;
  • Lászlóffy Aladár: A meztelen lányról és meztelen problémákról. Igaz Szó 1970/11.
  • Baróti Pál: Bodor Pál: Égetett agyag. Igaz Szó 1964/9.
  • Láng Gusztáv: A tények költészete. Utunk 1964/49.
  • Csiki László: Az ember, aki megtalálta magát. Utunk 1970/18;
  • Csiki László: A barátság (fordítása, parafrázisa és kommentárja). A Hét 1976/35.
  • Soltész József: Líra – ökölbe szorítva. Utunk 1972/7.
  • Szekernyés János: Bodor Pál színes írásai. Korunk 1972/12.
  • Beke György: Gyötrelmes emberszeretet. A Hét 1973/15;
  • Beke György: Rendhagyó tévékrónika. Igazság 1979. szept. 5.
  • Markó Béla: Két kisregény. Igaz Szó 1976/4.
  • Mózes Attila: Játék az ötletekkel – különböző szinten. Korunk 1976/6.
  • Ágoston Vilmos: Egy fél élet és a többi. A Hét 1976/47.
  • Beszélgetés Bodor Pállal. Kérdez: Forró László. Utunk 1977/40.
  • Bodor Pál műhelyében. Igaz Szó 1980/7.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Index.hu - Elhunyt Bodor Pál, Diurnus
  2. Piaristák a Székelyföldön - Beszélgetés Kállay Emil atyával (magyar nyelven). A Magyar Piarista Diákszövetség hírlevele. Magyar Piarista Diákszövetség, 2013. január 23. (Hozzáférés: 2013. január 24.)
  3. Romániai Magyar Szó, (Bukarest), 1990. május 24.
  4. Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. január 17.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]