Borbándi Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Borbándi Gyula
Született Brutofszky
1919. szeptember 24.
Budapest
Elhunyt 2014. július 23. (94 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író, történész, szerkesztő
Kitüntetései Széchenyi-díj (1999)

Borbándi Gyula (Budapest, 1919. szeptember 24.Budapest, 2014. július 23.) Széchenyi-díjas magyar író, történész, szerkesztő. Az Országos Széchényi Szövetség kulturális alelnöke. "Apám családi neve Brutofszky, anyámé Wágner volt. Az egyik lengyel, a másik német eredetet sejtet. (...) Családi nevem belügyminiszteri határozattal 1939 nyarán lett Borbándi."[1]

Életpályája[szerkesztés]

Családja felvidéki eredetű, a Szepes megyei Gölnicbányáról való. Apja szociáldemokrata kötődésű gyári munkás, lánckovács volt, de nem vett részt a munkásmozgalomban. Szülei Budapesten ismerkedtek meg és kötöttek házasságot 1918-ban. Az iskolát a délvidéki Kulán kezdte, majd 9 éves korában a család visszakerült Budapestre. Előbb a Gömb, majd az Izabella utcai községi elemi iskolába járt. Középiskolai éveit a terézvárosi Kölcsey Ferenc reálgimnáziumban töltötte, 1938-ban érettségizett. Tagja a Regnum Marianum közösségnek, hívő katolikus.

1938–1942 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1941–1949 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselője volt, közben 1942–1945 között katonai szolgálatot teljesített. 1949-ben politikai okokból elmenekült Magyarországról. Egy ideig Svájcban fizikai munkából élt. Többnyire szállodai alkalmazott volt, de dolgozott kertészetben, szanatóriumban és közfürdőben is. Elmondása szerint a menedékkérők iránti svájci hozzáállás leginkább abban nyilvánult meg, hogy az eredeti végzettségüktől függetlenül mindenhol csak a legalacsonyabbrendű munkákat bízták rájuk, mert ezzel szerették volna megakadályozni hosszabb távú vagy esetleg végleges letelepedésüket. Továbbá a mindennapok része volt a folyamatos megfigyelés és ellenőrzés, és nem csupán a svájci hatóságok, hanem a lakosság részéről is, akik állampolgári kötelességüknek tartották, hogy a bevándorlókkal kapcsolatban minden, akár magánéleti információt is jelentsenek a rendőrségnek. Mivel ezt a bizalmatlan és barátságtalan légkört egy idő után nehezen viselte, 1951 nyarán áttelepült Münchenbe. 1951–1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. A rádió általános gyakorlata szerint szerkesztői álnevet kellett választania magának, hogy az otthonmaradott hozzátartozóinak nehogy bántódása essék. A Gyulai az eredeti keresztnevéből adódott, míg az Ernő a bérmakeresztneve volt. Eleinte sportműsorokban dolgozott és nyelvtudása révén több olimpián is részt vett a rádió tudósítójaként. Később fokozatosan bekapcsolódott a hírszerkesztésbe is majd 1957-től az irodalmi és kulturális műsorokat szerkesztette. Végül 1979–1984 között a magyar osztály helyettes igazgatója volt.

1951-ben Zürichben részt vett a Látóhatár folyóirat megindításában, 1953–1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957–1958 között pedig főszerkesztője. 1958–1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztőként jegyezte. 1970–1980 között a Hontalan Írók PEN-központjában a német nyelvterületi csoport alelnöke volt.

1991-től a müncheni Ungarn-Jahrbuch szerkesztőségének tagja. 1991–2001 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottsági tagja volt. 1992-től a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1995-től a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja.

Írásaiban irodalomtörténeti, történelmi és politikai kérdésekkel foglalkozik. Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Több magyarországi és németországi folyóirat munkáját segítette.

2009-ben Budapesten megnősült , felesége: Juhász Olga, kandidátus, ny. minisztériumi szakfőtanácsos.

2010-ben Münchenből hazaköltözött.

Budapesti otthonában élt 2014. július 23-án bekövetkezett haláláig.

Művei[szerkesztés]

  • Tanulmányok a magyar forradalomról (társszerk., München, 1966;[2] Hága, 2006)
  • Der ungarische Populismus (München, 1976)
  • A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék (New York, 1983; Bp., 1989)
  • A magyar emigráció életrajza 1945–1985 (Bern, 1985; Bp., 1989)
  • Nyugati magyar esszéírók antológiája (szerk., Bern, 1986; Bern, 2005)
  • Nyugati magyar tanulmányírók antológiája, 1987 (szerk., Bern, 1987; Bern, 2005)
  • Ötszáz mérföld. Esszék és naplók (München, 1989)
  • Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia (Bp., 1992)
  • Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története (Bp., 1996; Bp., 2004)
  • Emigráció és Magyarország. Nyugati magyarok a változások éveiben 1985–1995 (Basel–Bp., 1996)
  • Magyar politikai pályaképek, 1938-1948 (Bp., 1997)
  • Alkony és derengés. Írások a posztemigrációról (Lakitelek, 1999)
  • "Nem éltünk hiába". Az Új Látóhatár négy évtizede (Bp., 2000)
  • Népiség és népiek. Esszék, tanulmányok, cikkek (Bp., 2000; Hága, 2006)
  • Értékőrzés. A szerző válogatása életművéből (Bp., 2001)
  • Emigránsok (Bp., 2002)
  • Két világban. Életem és pályám (Bp., 2003)
  • Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története; 2. bőv. kiad.; Mundus, Bp., 2004 (Az Antall József Emlékbizottság és Baráti Társaság évkönyvei)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Borbándi Gyula: Két világban. Életem és pályám; Európa, Bp., 2003; 12. old.
  2. A kötet az 1956-os forradalomról szól, Borbándi Gyula Molnár Józseffel szerkesztette, Münchenben az Aurora Kiadó adta közre.
  3. TÁJÉKOZTATÓ A BETHLEN GÁBOR ALAPÍTVÁNYRÓL – Kitüntetéseink. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  4. Bethlen Gábor-díjasok. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  5. http://hungarologia.net/about-iahs/prizes-and-awards-of-the-international-association-of-hungarian-studies/the-janos-lotz-medallion/

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]