Dzsaváharlál Nehru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nehru az 1920-as években

Dzsaváharlál Nehru (hindiül जवाहरलाल नेहरू), a perzsa Javâher-e La'al-ból, amelynek jelentése 'Vörös Ékszer', Alláhábád, 1889. november 14.1964. május 27.) a független India első miniszterelnöke, az indiai függetlenségi mozgalom, az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetője volt. Az el nem kötelezett országok csoportjának alapítójaként fontos szerepet játszott a világpolitikában is a második világháborút követő évtizedekben.

A 20. századi indiai történelem politikai értelemben legbefolyásosabb családja, a Nehru–Gandhi család tagja.

Gyakran emlegették a Panditzsi becenéven („Tudós”), mert író és amatőr történész volt.

Pályája az Indiai Nemzeti Kongresszusban indult, amelynek a gazdag jogtanácsos és politikus Motilal Nehru fiaként egyik legfiatalabb vezetője lett. Mahátma Gandhi támogatásával karizmatikus, radikális politikussá érett, aki a Brit Birodalomtól való teljes indiai függetlenség kivívását tűzte ki céljának. A fiatalok közt nagy népszerűséget vívott ki, amiben az is szerepet játszott, hogy a szocializmusban a régi nemzeti problémák megoldása felé vezető utat látta. A Kongresszus elnökeként 1947. augusztus 15-én ő emelte fel a független India zászlaját Újdelhiben, majd miniszterelnök lett, ahogy később lánya, Indira és unokája, Radzsiv is.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsaváharlál Nehru témájú médiaállományokat.