Radzsiv Gandhi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radzsiv Gandhi
Rajiv Gandhi at 7 Race course road 1988 (cropped).jpg
India 7. miniszterelnöke
Hivatali idő
1984. október 31.1989. december 2.
Előd Indira Gandhi
Utód Vishwanath Pratap Singh

Született 1944. augusztus 20.
Bombay, India
Elhunyt 1991. május 21. (46 évesen)
Sriperumbudur, India
Párt Indiai Nemzeti Kongresszus

Szülei Indira Gandhi
Feroze Gandhi
Házastársa Sonia Gandhi
Gyermekei
  • Rahul Gandhi
  • Priyanka G.Vadra
Foglalkozás politikus
Iskolái
  • Trinity College
  • Imperial College London
Halál oka robbanás

Díjak
  • Order of Augusto César Sandino
  • Indira Gandhi Prize (1991)
  • Bharat Ratna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Radzsiv Gandhi témájú médiaállományokat.

Rádzsív Gándhí (dévanágari írással: राजीव रत्न गाँधी, IPA: [raːdʒiːv gaːnd̪ʰiː]) (Mumbai, 1944. augusztus 20.Sriperumbudur, 1991. május 21.) India miniszterelnöke.

Édesanyja, Indira Gandhi meggyilkolását követően 1984 októberében vette át az ország irányítását és 1989 decemberéig töltötte be a miniszterelnöki posztot. Hivatalba lépésével India addigi legfiatalabb miniszterelnöke lett. Két évvel a kormányfői posztról való leköszönése után 1991-ben a Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű Srí Lanka-i terrorszervezet bombamerényletének áldozatává vált.

Pályafutása[szerkesztés]

Rádzsív Indira Gandhi és Feroze Gandhi legidősebb fia volt. Cambridge-ben tanult, ahol megismerte az olasz-amerikai származású Edvige Antonia Albina Mainót, aki Sonia Gandhi néven felesége és szintén indiai politikus lett. Az egyetem elvégzése után az Indian Airlines légitársaság pilótája lett. Családja politikai elkötelezettsége ellenére távol maradt a politikai élettől egészen öccse Sanjay Gandhi 1980-ban repülőgép-szerencsétlenségben bekövetezett haláláig. Miután anyját 1984-ben saját szikh testőrei meggyilkolták, pártja, az Indiai Nemzeti Kongresszus Rádzsivot jelölte miniszterelnöknek. Nem sokkal ezután pártját addigi legnagyobb győzelmére vezette: az 542-ből 411 helyet szereztek meg az indiai parlamentben. Miniszterelnöksége idején a gazdaság modernizálásába kezdett. Fejlesztette a távközlést, az oktatási rendszert, növelte az oktatási és tudományos célú támogatásokat és a kapcsolatok fejlesztésére törekedett az Egyesült Államokkal.

1988-ban megbuktatta a Maldív-szigeteken kibontakozó és tamil szeparatisták támogatását élvező államcsínyt, majd békefenntartó csapatokat küldött Srí Lankára, ami nyílt katonai konfliktushoz vezetett a Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei nevet viselő szeparatista szervezettel.

1987 közepén egy állítólagos korrupciós ügy, a Bofors-botrány kikezdte a róla kialakult őszinte, korrupció-mentes politikus képet, és ez 1989-ben pártja bukásához vezetett. Az 1991-es választásokig a párt vezetőjeként tevékenykedett. Az öngyilkos tamil merénylő egy Tamil Nadu államban tartott kampányeseményen végzett vele.[1]

Halála után[szerkesztés]

Halála után megkapta a legmagasabb indiai állami kitüntetést (Bharat Ratna).

Özvegye a párt vezetője lett és győzelemre vezette azt a 2004-es választásokon. Fia, Rahul Gandhi a párt egyik vezetője és az Indiai Parlament tagja.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rajiv Gandhi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.