Franklin D. Roosevelt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Franklin Delano Roosevelt
Franklin Delano Roosevelt 1940 előtt.
Franklin Delano Roosevelt 1940 előtt.
Az Amerikai Egyesült Államok 32. elnöke
Hivatali idő
1933. március 4. 1945. április 12.
Alelnök(ök) John N. Garner (1933–1941),
Henry A. Wallace (1941–1945),
Harry S. Truman (1945)
Előd Herbert Hoover
Utód Harry S. Truman
New York állam 44. kormányzója
Hivatali idő
1913. március 17. 1920. augusztus 26.
Előd Beekman Winthrop
Utód Gordon Woodbury
Katonai pályafutása
Csatái

Születési név Franklin Delano Roosevelt
Született 1882. január 30.
New York
Elhunyt1945. április 12. (63 évesen)
Warm Springs, Georgia
Sírhely Home of Franklin D. Roosevelt National Historic Site
Párt Demokrata Párt

Szülei Sara Roosevelt
James Roosevelt
Házastársa Eleanor Roosevelt
Gyermekei
  • James Roosevelt
  • Elliott Roosevelt
  • Franklin Delano Roosevelt, Jr.
  • Anna Roosevelt Halsted
  • John Aspinwall Roosevelt
Foglalkozás
  • politikus
  • államférfi
Iskolái
Halál oka agyvérzés
Vallás episzkopális

Díjak

Franklin Delano Roosevelt aláírása
Franklin Delano Roosevelt aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Franklin Delano Roosevelt témájú médiaállományokat.

Franklin Delano Roosevelt (ˈfɹæŋklɪn ˈdɛlənoʊ ˈɹoʊzəvɛlt) (1882. január 30.1945. április 12.) amerikai politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke, akit 4 terminusra választottak meg. 19331945 között volt elnök és ő volt az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. A 20. század egyik központi alakja volt.

Magánélete[szerkesztés]

Franklin Delano Roosevelt 1882. január 30-án született Hyde Park-ban, New York államban. Apja, James Roosevelt, és anyja, Sara Ann Delano, mindketten tehetős New York állambeli családok tagjai voltak, amelyek francia és holland ősökkel bírtak. Franklin volt az egyetlen gyermekük. Anyai nagyapja, Warren Delano (a Mayflower egyik utasának Richard Warrennek leszármazottja) a kínai ópiumkereskedelemből szerezte vagyonát. 1921-ben deréktól lefelé lebénult, ezután már csak segédeszközzel tudott - nehezen - járni. Bénulását poliomyelitis következményének tartották, bár újabban felvetették, hogy esetleg Guillain-Barré szindróma okozta. Ezután évekig elfordult a politikai élettől.

Mint elnök[szerkesztés]

Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke. 1933-tól haláláig elnök, egyedülálló módon négyszer választották meg. Sokak szerint ha a háború nem tört volna ki, vagy nem ő lett volna akkor az elnök, abban az esetben is az USA egyik legkiemelkedőbb politikusaként kellene emlegetnünk. A gazdasági világválság bénító körülményei között lett elnök, és sikerült talpra állítania országát. A második világháború kitörése után (az USA semlegessége ellenére) jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az Atlanti Chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint (és a történészek zöme szerint is) túl naivnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.

Programja[szerkesztés]

Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság idején New Deal elnevezésű programjával segítette a munkanélkülieket, valamint a gazdaság talpraállítását, illetve megvalósította a gazdaság és bankrendszer reformját. Jóllehet a gazdaság talpraállása nem fejeződött be 1940-ig, a Roosevelt-adminisztráció idején megkezdődött programok nagy része az USA kereskedelmét a mai napig is meghatározza. Agresszív szövetségi kormányzati módszerével új lendületet adott a Demokrata Pártnak, amely az 1960-as évek végéig domináns szerepet töltött be.

1938 után elérte az USA újrafegyverzését, és kivezette országát az izolacionizmusból, miközben a világ a háborúra készült.

Én nem üzenhetek hadat... de folytathatok háborút!
– Franklin D. Roosevelt

Széles körű támogatást nyújtott Winston Churchillnek, és segítette az Egyesült Királyság háborús erőfeszítéseit, mielőtt a Pearl Harbour-i támadás a hadbalépésre késztette volna az USA-t. A II. világháború alatt Roosevelt (tanácsadója, Harry Hopkins segítségével) határozottan vezette országát a nemzetiszocialista Németországgal szemben, és az Egyesült Államokat a szövetségesek első számú fegyverszállítójává és finanszírozójává tette. Az USA Roosevelt vezetésével vált a „demokrácia fegyvertárává” (Great Arsenal of Democracy), és 16 millió amerikai öltött egyenruhát.

Elnöksége idején az ipar óriási növekedésnek indult, megvalósult a teljes foglalkoztatottság, helyreállt a jólét és új lehetőségek nyíltak meg a nők, illetve az afro-amerikaiak előtt. Ugyanakkor minden bevételi csoportra kiható új adókat vezettek be, árszabályozás és fejadagrendszer valósult meg, 120 000 japán és amerikai japán, amerikai olaszok és németek ezrei kerültek gyűjtőtáborokba. A szövetségesek győzelméhez közeledve Roosevelt komoly szerepet játszott a háború utáni világ megformálásában, elsősorban a jaltai konferencián való részvétellel, illetve az Egyesült Nemzetek létrehozásával. A roosevelti adminisztráció újradefiniálta a liberalizmus fogalmát a következő generációk számára, és megteremtette a Demokrata Párt új irányvonalát, mely a New Deal kapcsán a szakszervezetek, farmerek, etnikai és vallási kisebbségek, az értelmiség, a Dél, a nagyvárosi civil szervezetek és a munkások között létrejövő koalíción alapult.

Magyarul[szerkesztés]

  • Értekezlet a három Szövetséges Nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagybritannia vezető államférfiai között a Krimben; Konferencija v Krimu, Krim, 1945
  • Nyomtalanul eltűnt; F. D. Roosevelt ötlete nyomán Rupert Hughes et al., előszó Fulton Oursler; Pantheon, Bp., 1946
  • Amerika útja; összeáll. Dagobert D. Runes; Athenaeum, Bp., 1947 (Zsebkönyvtár)
  • Harc a máért; ford. Ottlik Géza, tan. Kosáry Domokos; Studio, Bp., 1947
  • XII. Pius pápa és Roosevelt F. D. levelezése 1939-1945; előszó XII. Pius pápa, bev., jegyz. Myron C. Taylor, ford. Melocco János; Élet, Bp., 1947

Elődök és utódok[szerkesztés]

Elődje:
Herbert Hoover
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke
1933. március 4.1945. április 12.
Az Egyesült Államok elnöki pecsétje
Utódja:
Harry S. Truman
Elődje:
Al Smith
New York állam kormányzója
1929. január 1.1933. január 1.
New York kormányzói zászlaja
Utódja:
Herbert H. Lehman

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Franklin D. Roosevelt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

  • ifj. Boér Elek: Roosevelt kísérlete; Városi Ny., Szeged 1934 (A m. kir. Ferencz József-Tudományegyetem Barátai Egyesületének jog- és államtudományi szakosztályában tartott előadások)
  • Cs. Szabó László: Franklin Delano Roosevelt; Válasz, Bp., 1935
  • Theiss Ede: Franklin D. Roosevelt gazdaságpolitikája; Stádium Ny., Bp., 1938
  • Emil Ludwig: Roosevelt; ford. Sátori Béla; Athenaeum, Bp., 1938
  • Virginio Gayda: Roosevelt félrevezette népét. Adatok az észak-amerikai bellicizmushoz; Novissima, Roma 1941
  • Georges du Breuil: Roosevelt felelőssége; s.n., s.l., 1942
  • Csalánffy: Jön a Roosevelt!; Centrum Ny., Bp., 1942
  • Elliott Roosevelt: Apám így látta; ford. Kardos László; Dante, Bp., 1947
  • N. N. Jakovlev: Franklin Delano Roosevelt; ford. Nyilas Vera; Kossuth, Bp., 1967
  • Robert E. Sherwood: Roosevelt és Hopkins; életrajzok Békés Csaba, vál., utószó Vida István; ford. Rakovszky Zsuzsa; Magvető, Bp., 1989
  • Roosevelt / Churchill. In memoriam. His life, his death, his wit and wisdom; Pannonica, Bp., 1999 (Fekete-fehér)
  • Jon Meacham: Franklin és Winston. Egy nagy ívű barátság bensőséges története; ford. Sóskuthy György, Soproni András; Park, Bp., 2018