Kölcsönbérleti törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kölcsönbérleti törvény (angolul Lend-Lease Act) az Egyesült Államokban 1941. március 11-én hozott jogszabály, amely lehetővé tette az USA számára fegyverek és egyéb hadianyagok szállítását szövetségeseinek, elsősorban Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak. Ezzel az USA végképp feladta korábbi, az 1935-ös és 1937-es semlegességi törvényekben rögzített álláspontját.

Ezek a szállítások lehetővé tették, hogy a Szovjetunió a második világháború kezdeti (19411943) szakaszában pótolja saját hadiiparának a harcok során kiesett kapacitását. Ebben az időszakban a szovjetek számos gyárat telepítettek az Urál-hegységtől keletre, hogy megvédjék őket az előrenyomuló Wehrmacht fenyegetésétől. A háború során folyamatosan nőtt a szovjet hadiipari termelés, míg végül a szövetségesek szállításai elvesztették korábbi jelentőségüket.

Nevével ellentétben a törvény nem csak kölcsönbérletbe adásra hatalmazta fel az elnököt, hanem lehetővé tette számára azt is, hogy „eladjon, jogcímet átadjon, cseréljen, kölcsönbérletbe adjon, kölcsönözzön, vagy egyéb módon átruházzon” hadi és egyéb felszereléseket minden olyan ország kormányának, amelyeket az elnök fontos partnernek ítél meg az USA védelme szempontjából.

A program keretében összesen 50,1 milliárd dollár értékű árut szállítottak le. Ebből 31,4 milliárd Nagy-Britannia, 11,3 milliárd a Szovjetunió, 3,2 milliárd Franciaország és 1,6 milliárd dollár Kína részére történő eladás volt. A 2005-ös vásárlóerő-paritáson számítva mintegy százszoros szorzót alkalmazhatunk, vagyis például a Szovjetunió mai értékben kb. 1100 milliárd USD szállítást kapott. Összehasonlításul: ez az összeg Oroszország félévi nemzeti jövedelme.

Ellentételezésnek minősült például a katonai támaszpontok USA általi ingyenes használata, aminek a Brit Nemzetközösségen belül kb. 6,8 milliárd USD volt az értéke. Kanada hasonló program keretében 4,7 milliárd USD összegben támogatta Nagy-Britanniát és a Szovjetuniót. A fizetési feltételek szerint a kölcsön törlesztése a háború után kezdődött meg. Nagy-Britannia 2006. december 31-én utalta át az utolsó törlesztőrészletet az Egyesült Államoknak, a Szovjetunió a törlesztést megtagadta.

Az USA-ból a Szovjetunióba 1941–1945 között szállított anyagok főbb tételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Repülőgép 18 735 db
  • Harckocsi, önjáró löveg 11 567 db
  • Vontatott ágyú 9600 db
  • Vasútra szerelt, mozgó villamos erőmű 60 db
  • Mozdony 1981 db
  • Vagon 11 155 db
  • Speciális tartályvagon 1000 db
  • Tábori telefon 189 000 db
  • Tehergépkocsi 375 883 db
  • Dzsip 51 503 db
  • Motorkerékpár 35 170 db
  • Traktor 8071 db
  • Nehézvontató 1200 db
  • Tüzérségi vontató 5500 db
  • Parancsnoki törzsgépkocsi 1700 db
  • Szállítóhajó 90 db
  • Tengeralattjáró-elfogó naszád 105 db
  • Torpedónaszád 197 db
  • Hajómotor 7784 db
  • Szögesdrót 45 000 t
  • Cipő- és csizmavasalat 10 500 t
  • Szerszámgép 500 000 000 $
  • Acéláru és acélszerkezeti idom 2 250 000 t
  • Fémáru 912 000 t
  • Réz 400 000 t
  • Cink 8000 t
  • Juta 13 000 t
  • Alumíniumlemez 250 000 t
  • Ólom 18 000 t
  • Gumi 38 000 t
  • Kőolajtermék 2 670 000 t
  • Robbanóanyag 345 735 t
  • Telefonkábel 1 000 000 km
  • Élelmiszer 4 478 000 t
  • Félcipő 15 000 000 pár
  • Bakancs 43 000 000 pár
  • Katonacsizma 15 417 000 pár
  • Ruhagombok 1 647 000 $
  • Pamutszövet 88 507 km

A mintegy 10 milliárd $ összértékű amerikai szállítások a teljes háború alatti orosz termelés nagyjából 7 százalékát tették ki.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • HVG 1996. július 6.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]