Angliai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angliai csata
Légi megfigyelő pásztázza az eget Londonban
Légi megfigyelő pásztázza az eget Londonban

Konfliktus Második világháború
Időpont 1940. július 10 – október 31.
Helyszín La Manche-csatorna, Anglia délkeleti része
Eredmény döntő brit győzelem; Nagy-Britannia megtartja a légtér ellenőrzését, a németek lefújják a partraszállási tervüket
Szemben álló felek
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Flag of Italy (1861-1946).svg Olaszország
 Nagy-Britannia
Canadian Red Ensign 1921-1957.svg Kanada
Parancsnokok
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Hermann Göring
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Albert Kesselring
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Hugo Sperrle
Flag of the German Reich (1935–1945).svg Hans-Jürgen Stumpff
Flag of the United Kingdom.svg Hugh Dowding
Flag of the United Kingdom.svg Keith Park
Flag of the United Kingdom.svg Trafford Leigh-Mallory
Flag of the United Kingdom.svg C. J. Quintin Brand
Flag of the United Kingdom.svg Richard Saul
Szemben álló erők
1576 bombázó;
809 vadászgép;
300 csatarepülő
500 bombázó;
700 vadászgép;
96 csatarepülő
Veszteségek
1014 bombázó;
873 vadászgép/csatarepülő
376 bombázó;
1023 vadászgép;
148 repülőgéphordozó-fedélzeti repülőgép
Térkép
Angliai csata (Anglia)
Angliai csata
Angliai csata
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 54°, ny. h. 2°Koordináták: é. sz. 54°, ny. h. 2°
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angliai csata témájú médiaállományokat.

Az angliai csata (angolul: Battle of Britain) alatt a második világháború során a német légierő (Luftwaffe) és a brit légierő (Royal Air Force) között a levegőben, a La Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozatot értjük. A náci hadvezetés a légtér ellenőrzését előfeltételnek tekintette Nagy-Britannia megszállásához. A csata dátumát a brit, illetve német források eltérően adják meg: az angolok 1940. július 10. és október 31. között, míg a németek 1940. augusztus közepétől 1941. május végéig.[1]

A csata előzményei[szerkesztés]

A dunkerque-i brit kudarc és Franciaország elfoglalása után Hitler arra számított, hogy sikerül békét kötnie Angliával. Július elején a berlini sportcsarnokban elhangzott beszédében közölte is feltételeit: Németország uralja Európa meghódított területeit és visszakap néhány, az első világháborúban elveszített gyarmatot, cserébe Nagy-Britannia megtarthatja tengerentúli birodalmát. Angliában azonban csak egy gyenge csoport (Lord Halifax külügyminiszter vezetésével) fontolgatta a kiegyezést a németekkel, és ők is csak igen határozatlanul. Még Chamberlain is Churchill mellé állt, aki a Parlamentben kijelentette:

Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot.
– Churchill

A RAF Bomber Commandja 1940. május 15-én bombázta először a Ruhr-vidéket, amivel megkezdődött Németország stratégiai bombázása. Az angliai csata a német válasz volt.

Oroszlánfóka hadművelet[szerkesztés]

A hadműveleti terv szerint a késő esti, kora hajnali órákban német légi szállítású és légi deszant (Fallschirmjäger) alakulatok érkeztek volna meg Dover és Brighton városokba, hogy biztosítsák a kora reggel vízi úton érkező XVI. (XVI. Armee) és a IX. hadsereg (IX. Armee) inváziós erőinek minél akadálytalanabb partra szállását. A IX. hadsereg Le Havre térségéből indult volna Ventnor (Wight-sziget), Portsmouth és Brighton felé, a Boulogne-i német erők Eastbourne-be, Calais-ból pedig Folkestone-ba érkeztek volna. A XVI. hadsereg Dunkerque-ből, Ostendéből és Bruggéből a doveri-szoroson keresztül Ramsgate térségében szállt volna partra, a Cherbourgban állomásozó VI. hadsereg pedig a sík Lyme Regis felé tartott volna. A légi és vízi úton átdobott 9 hadosztálynyi erő körülbelül 67 000 katonájának műveleti területe Devon–Dorset (VI.), Nyugat-Essex–Southamptonshire (IX.) és Kent (XVI.) megyék partszakaszain kezdődött volna. A brit flotta műveleteit a Kriegsmarine aknazárakkal lassította vagy állította volna meg, közben felkészülve a tengeri és légi ellentámadásra. Az aknazárakat aknatelepítő hajók és tengeralattjárók rakták volna le.

A hadművelet végrehajtásáról a háború végéig nem tettek le a németek, de a felvázolt feltételek megteremtésére egyre kevesebb lehetőségük volt 1941-től, mert fogyott az üzemanyag, a muníció és az ember. Az Overlord hadművelet végképp megpecsételte a kivitelezés sorsát.

A csata[szerkesztés]

Harc a csatorna felett[szerkesztés]

A német légierő 1940. július 10-én indította meg támadásait a csatornán hajózó angol konvojok, a délkelet-angliai kikötők és radarállomások ellen. A kezdeti légi összecsapásokban a német bombázókat kísérő vadászgépek rendszerint létszámfölényben voltak az angol vadászgépekkel szemben, ezért azok nem tudták jelentősen megzavarni a támadásokat. Az elsüllyesztett hajók számának növekedése odáig vezetett, hogy a Brit Admiralitás leállította a hajóforgalmat a csatornán. Az első pár hétben a németek csak puhatolóztak, igyekeztek kiismerni ellenfelük gyenge pontjait, majd megindították a komolyabb támadásokat.

Sas hadművelet[szerkesztés]

Augusztus 13-án a csata a második szakaszába lépett. A Luftwaffe célja a RAF felőrlése volt, ezért nagy erejű támadásokat indítottak a délkelet-angliai légibázisok ellen. A Királyi Légierő ezekben a napokban élte át legnehezebb pillanatait. Egyre több szükségrepülőteret kényszerült használni a katonai bázisok súlyos megrongálása miatt. Bár a repülőgépeiknek nem volt probléma a füves repülőterek használata, de az itt leszálló gépek karbantartása és feltöltése nagy gondot okozott a szerelőknek. Nemcsak ez ütközött nehézségbe, hanem az elvesztett, jól képzett pilóták pótlása is. Az újoncok gyakran pár órás kiképzés után hajtották végre első éles bevetésüket, így az ő veszteségeik érthetően még nagyobbak voltak.

A németek, hogy egy perc nyugtot se hagyjanak az angoloknak, megkezdték az éjszakai támadásokat is. Az egyik ilyen éjszakai támadás alatt egy német gép véletlenül London egyik lakónegyede felett oldotta ki a bombáit. Ez a pár bomba a csata fordulópontjához vezetett. A RAF ugyanis bosszúból augusztus 25–26. éjszakáján Berlint bombázta. Már úgy tűnt, hogy Anglia, de főleg a délkelet-angliai vadászvédelem összeomlik, és valóban csak napjai voltak hátra, amikor a németek megváltoztatták a taktikájukat.

London bombázása[szerkesztés]

A bombázott London
London bombázása rengeteg civil áldozatot követelt, de csak elszántabbá tette az angolokat

Hitlert végtelenül felbőszítette Berlin bombázása. Mivel úgy látta, hogy a repülőterek támadásával nem fog tudni sikereket elérni (annak ellenére, hogy csak napokon múlott a győzelem), megparancsolta, hogy változtassák meg a célpontot, és a főváros megtámadásával kényszerítsék levegőbe az angolokat.

Szeptember 7-én indult meg az első nagyszabású támadás London ellen. A következő napokban újra és újra támadtak a német bombázók. Ámde a az angol pilóták a német vezérkar legnagyobb megdöbbenésére nem akartak fogyni. Így a német pilótákat szinte naponta nagy veszteségek érték. Ezt látva, Hitler és vezérkara felismerte, hogy nem tudja megsemmisíteni a RAF-ot, és szeptember 17-én elhalasztotta az angliai partraszállás tervét.

A csata vége és eredménye[szerkesztés]

Szeptember végére a nappali bombázások egyre ritkultak, majd október 6-ától a bombázók már csak éjszaka tűntek fel London felett. Ezek sok civil életét oltották ki - brit becslések szerint 40 000-ét[2] -, de Anglia védelmi képességeit nem csökkentették számottevően. Nappal már csak bombával felszerelt vadászgépek támadták az angol repülőtereket, de idővel ezeken a bevetéseken is egyre több német pilótát lőttek le. Az időjárás rosszabbra fordulásával a bevetések száma is csökkent, végül a nappali bevetések október végére teljesen megszűntek.

Fő momentumok[szerkesztés]

Radar[szerkesztés]

Nagy-Britannia radar lefedettsége, katonai repterei és az RAF csoportosítása
Hurricane vadászgép
A duxfordi 19-edik vadászszázad Spitfire-jei balék alakzatban, elöl a kötelékparancsnok H.I. Cozens gépe

Az egyik momentuma ennek a harcnak, egy az első világháború alatt kifejlesztett eszköz, a radar lett. Ahhoz, hogy a brit hadvezetés kevés gépét egyre nagyobb hatásfokkal tudja használni, szükséges volt egy előrejelző rendszer, minden egyes pillanatban tudni kellett, hogy hány gép van a levegőben, milyen irányba és milyen sebességgel haladnak. Ezzel radikálisan csökkenthette a járőrszolgálatot teljesítő repülőgépek számát, így időt adva a legénységnek a pihenésre, illetve a repülőgépek karbantartására.

Rossz látási viszonyok között a radarirányítás hatásfoka nem volt megfelelő, mivel a radarirányítók a repülőket csak az ellenséges gépek közelébe tudták navigálni, a végső megközelítés látás alapján történt. A kezdetleges radarok működését a kelő nap megzavarta.

Részt vevő repülőgépek[szerkesztés]

Mindkét fél egyaránt bevetett vadászokat, viszont az angliai harcok során csak a németek használtak bombázókat. Míg az angol bombázók bevetésére Berlin bombázásánál került sor.

Vadászrepülők[szerkesztés]

Bombázók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szabó, Imre. A II. világháború képes atlasza. Graph-Art KFT (2008). ISBN 9789639770256 
  • Foreman, John. Battle of Britain: The Forgotten Months, November And December 1940. Wythenshawe (Lancashire, Egyesült Királyság): Crécy Publishing. ISBN 1-871187-02-8 (1989) 

További információk[szerkesztés]

  • Hadtudományi lexikon I. (A–L). Főszerk. Szabó József. Budapest: Magyar Hadtudományi Társaság. 1995. 4–48. o. ISBN 963-04-5226-X
  • Deighton, Len. Vadászrepülők. Az angliai légicsata története. Budapest: Európa Kiadó–Zrínyi Kiadó (1983) 
  • Frayn-Turner, John. Az angliai csata. Debrecen: Hajja & Fiai (1999) 
  • Blandford, Edmund. Célpont: Anglia. Debrecen: Hajja & Fiai (1999) 
  • Caldwell, Donald. 4–5. fejezet., A JG 26 hadműveleti naplója 1939–1942. Debrecen: Hajja & Fiai, 60–125. o. ISBN 963-9037-35-4 (1998) 
  • Hinchliffe, Peter. 1–2. fejezet, Éjszakai vadászok. Debrecen: Hajja & Fiai, 50–70. o. ISBN 963-9329-03-7 (2000) 
  • Spick, Mike. 2. fejezet, A szövetséges légierő ászai. Debrecen: Hajja & Fiai, 60–101. o (1997) 
  • Spick, Mike. 2. fejezet, A Luftwaffe ászai. Debrecen: Hajja & Fiai, 56–89. o (1998) 
  • Rolski, Tadeusz H.. Fehér sas kék mezőben. Budapest: Kossuth Kiadó (1978) 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angliai csata témájú médiaállományokat.