Habarovszki per

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otozō Yamada tábornok, a Kwantung hadsereg parancsnoka is 1956-ban szabadult

A szövetségesek 1943-ban aláírtak egy nyilatkozatot, mely szerint a második világháború fő bűnösei felett a bűncselekmény elkövetésének helyszínén fognak ítélkezni. Ennek szellemében zajlott a háborús bűnösök habarovszki pere 1949. december 25. és 31. közt a Szovjetunió távolkeleti területén, Habarovszkban. A Mandzsúriát megszálló japán Kwantung Hadsereg nyolc vezetőjét és négy tagját háborús bűnösként vonták felelősségre biológiai fegyverek alkalmazásának vádjával. Lev Smirnov főügyész képviselte a vádat, aki később a Nürnbergi perben is képviselte a szovjet vádakat.

A vádlottak beismerték a vádakat, és részletes információkat adtak a hírhedt 731-es alakulat háborús tevékenységéről. Valamennyi vádlottat elítélték, a büntetés 2-25 év kényszermunka volt. A per anyagait a szovjetek könyv alakban is kiadták, és angol,[1] francia,[2] kínai[3] és japán[4] nyelven is terjesztették.

Elítéltek és ítéletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Otozō Yamada tábornok, a Kvantung-hadsereg parancsnoka • 25 év
  • Kajitsuka Ryuji altábornagy, az Orvosi Közigazgatás vezetője • 25 év
  • Takahashi Takaatsu altábornagy, az Állatorvosi Szolgálat parancsnoka • 25 év
  • Kawashima Kiyoshi vezérőrnagy, a 731-es alakulat parancsnoka • 25 év
  • Karasawa Tomio őrnagy, a 731-es alakulat egyik egységének parancsnoka • 18 év
  • Nishi Toshihide alezredes, a 731-es alakulat egyik egységének vezetője • 20 év
  • Onoue Masao őrnagy, a 731-es alakulat egyik egységének vezetője • 12 év
  • Sato Shunji vezérőrnagy, az 5. Hadsereg Orvosi Szolgálatának vezetője • 20 év
  • Hirazakura Zensaku hadnagy, a 100-as alakulat kutatója • 10 év
  • Mitomo Kazuo törzsőrmester, a 100-as alakulat tagja • 15 év
  • Kikuchi Norimitsu tizedes, 731-es alakulat 643-es egységének műtőse • 2 év
  • Kurushima Yuji, a 731-es alakulat 162-es egységének műtőse • 3 év

Szabadulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban valamennyi elítélt Japánba távozhatott. A kor szovjet gyakorlatához képest enyhe büntetések felvetik a gyanút, hogy a japán biofegyver technológiai információk kiadásáért cserébe kerültek viszonylag gyorsan szabadlábra. Évtizedekkel később, mikor a Szovjetunió maga is beindította a nagyszabású, illegális biofegyver programját, állítólag felhasználta a habarovszki per során szerzett technológiai információkat.[5] A mandzsúriai japán biológiai agresszió elkövetőinek többsége a háború végén Japánba menekült, ahol amerikai megszállás alá került és teljes amnesztiát élvezett.[6]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Materials on the Trial of Former Servicemen of the Japanese Army Charged with Manufacturing and Employing Bacteriological Weapons (Moszkva, 1950)
  2. Documents relatifs au procès des anciens Militaires de l'Armée Japonaise accusés d'avoir préparé et employé l'Arme Bactériologique (Moszkva, 1950)
  3. 細菌戦用兵器ノ準備及ビ使用ノ廉デ起訴サレタ元日本軍軍人ノ事件ニ関スル公判書類 (Moszkva, 1950)
  4. 前日本陸軍軍人因準備和使用細菌武器被控案審判材料 (Moszkva, 1950)
  5. Ken Alibek and S. Handelman. Biohazard: The Chilling True Story of the Largest Covert Biological Weapons Program in the World - Told from Inside by the Man Who Ran it. 1999. Delta (2000) ISBN 0-385-33496-6.
  6. Hal Gold, Unit 731 Testimony, 2003, p. 109

Külső forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]