Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Fülöp-szigeteki hadjárat a második világháború egy jelentős mozzanata volt, amely során a Maszaharu Homma tábornok vezette 14. japán hadsereg legyőzte a Douglas MacArthur parancsnoksága alatt álló amerikai és filippínó csapatokat és elfoglalta az Egyesült Államok fennhatósága alatt álló szigetcsoportot.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államok 1898-ban szerezte meg a Fülöp-szigeteket a spanyol–amerikai háborúban. Ettől kezdve a szigetcsoport az USA fennhatósága alá került, és bár az őslakos filippínókat azzal traktálták hogy az ország független köztársaság, valójában az amerikaiak félgyarmata volt.

Az 1930-as években Japán megtámadta Kínát és igen nagy területeket szállt meg, ám a háborúhoz sok olyan nyersanyagra volt szüksége (pl. kőolaj), amelyet csak importból lehetett beszerezni. Ezen nyersanyagok nagy részét az Egyesült Államokból szerezte be. A világháború kitörése után viszont egyértelművé vált, hogy Japán a náci Németországot támogatja, ezért az amerikaiak kereskedelmi embargót vezettek be. Ezután Japán egyetlen esélye a Csendes-óceán olajban,gumiban és más fontos nyersanyagokban gazdag szigeteinek (köztük a Fülöp-szigeteknek) az elfoglalása lett. 1941 december 7-én megtámadták az USA csendes-óceáni flottáját Pearl Harbor-nál. A támadás súlyos károkat okozott, így a japánok pillanatnyi előnyhöz jutottak, amit ki is akartak használni.

Az első összecsapások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pearl Harbor-i támadás után, december 22-én japán csapatok szálltak partra a Fülöp-szigeteken, a Lingayen-öbölben (Luzon szigetén). A több mint 40 ezer főt számláló japán 14. hadsereg ellen nem sok esélye volt a Douglas MacArthur tábornok vezetése alatt álló 31 000 amerikai és filippínó katonának. MacArthur számára súlyos csapást jelentett az is, hogy a hadi repülőgépei nagy részét pár nappal a partraszállás előtt egy japán légitámadás elpusztította. Helyzete tarthatatlanságát látva a tábornok feladta a fővárost, Manilát és visszavonult a Bataan-félszigetre. Manilát a japánok január 2-án foglalták el.

A Bataan-i hadjárat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1942-re a japánoknak már teljesen uralták a légteret, de a jól védett bataani állásokat a számos bombázás se tudta felszámolni.A Bataan-félszigeten a japánok lassan haladtak az ellenség kitartó ellenállása miatt. MacArthur védelme jól szervezett volt,de csak egy ideig. Mivel az ellenség folyamatosan teret nyert, MacArthur a biztonságos Corregidor szigetre helyezte át főhadiszállását. Innen csak egyszer merészkedett ki a bataani hadi övezetbe. Ez természetesen rontott a katonai morálon, ami kedvezett a japán támadóknak. Ezek után igen furcsa volt, hogy MacArthur február végén megtagadta azt a felszólítást, hogy hagyja el a Fülöp-szigeteket. Talán azért tette ezt, hogy megmutassa embereinek, ő sem gyáva, mert bár fedezékbe bújt, de a szigeteket nem hagyta el.

Mindezek ellenére márciusra az amerikai egységek helyzete válságossá vált és MacArthur ezúttal eleget tett az utasításnak, elhagyta a Fülöp-szigeteket. Utódja, Wainwright tábornok néhány emberrel át tudott ugyan kelni Corregidor-ra és ott fojtatta a harcot, ám április 10-én a főerők letették a fegyvert. 12 000 amerikai és 60 000 filippínó került japán hadifogságba. Wainwright május 10-én tette le a fegyvert Corregidor-on.

Ez nagy győzelem volt Japánnak. Azonban a japán katonák számos atrocitást követtek el a filippínó lakosság ellen, akik ily módon meggyűlölték őket. A Fülöp-szigeteken a japánokat így hát nem felszabadítókként, hanem megszállókként kezelték az őslakosok. Ez utóbbi nemcsak aláaknázta Japán terjeszkedését, hanem később a sikeres védekezést is lehetetlenné tette a körzetben.