Talasea-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Talasea-i csata
Partra szálló amerikai tengerészgyalogosok
Partra szálló amerikai tengerészgyalogosok

Konfliktus Második világháború
Időpont 1944. március 6.1944. március 11.
Helyszín Új-Britannia
Eredmény Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United States (1912-1959).svg
Egyesült Államok
Naval Ensign of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
William H. Rupertus
Oliver P. Smith
Szakai Jaszusi
Terunuma Kijamacu
Szemben álló erők
3000596
Veszteségek
17 halott150 halott
d. sz. 5° 15′ 50″, k. h. 149° 59′ 27″Koordináták: d. sz. 5° 15′ 50″, k. h. 149° 59′ 27″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Talasea-i csata témájú médiaállományokat.

A talasea-i csata a második világháború ütközete volt a csendes-óceáni hadszíntéren, Új-Britanniában az amerikai és a japán csapatok között 1944. március 6. és 11. között. Az amerikai hadmozdulatok az Appease hadművelet (Operation Appease) kódnevet kapták.

Előzmények[szerkesztés]

1944. február 10-én Walter Krueger tábornok bejelentette, hogy a Dexterity hadművelet, vagyis Új-Guinea nyugati csücskének elfoglalása befejeződött. A szövetségesek következő célpontja az új-britanniai Willaumez-félsziget elfoglalása lett. Talasea a keskeny félsziget keleti partjának közepén helyezkedett el. Első lépésként a tengerészgyalogosok február 25-én – bombázógépek előkészítése után – partra szálltak az Iboki-félszigeten, a Gloucester-fok és Talasea között félúton. Ellenállásba nem ütköztek.

Partraszállás[szerkesztés]

Hadmozdulatok a térképen

A tervek szerint bombázás előzte volna meg a partraszállást Talase-nál, de a rossz időjárási körülmények miatt a gépek nem tudtak felszállni. A légi biztosítást a Gloucester-foki 80. vadászszázad adta.[1]

Habár korábban Talasea fontos állomása volt a Rabaulba tartó japán csapatoknak, a támadás időpontjában csak kevesen voltak a helyszínen. A célterületet az 54. gyalogezred 1. zászlóaljának 430 katonaja védte Terunuma Kijomacu százados vezetésével.[1]

Március 6-án megkezdődött az invázió. Megelőző bombázás hiányában a tengerészgyalogosok harckocsijai lőtték a partot a tenger felől. Az 5. ezred 1. zászlóalja a Volupai ültetvénynél, a félsziget nyugati oldalán ért partot. Az ellenállás elenéysző volt. A 2. zászlóalj a kókuszültetvény szélén japánokba ütközött, de a harckocsitámogatással végrehhajtott gyalogostámadás kifüstölte a védőket.[1]

A 6-áról 7-ére virradó éjszaka a japánok egy új századot vezényeltek a félsziget nyugati és keleti partját összekötő út védelmére. Az előrenyomuló amerikaiai kevéssel hajnal után ütköztek ellenállásba, de a japánok visszavonultak. Komolyabb ellenállás volt a Schleuther-hegynél, a keleti parton, ahol a japánok megpróbálták a tengerészgyalogos előőrsöt elvágni a főerőktől. Akciójuk nem sikerült, és estére elvesztették a magaslati pozíciót is.[1]

A talasea-i repülőtér március 8-án esette el, amikor a japánok visszavonultak egy magaslatról, ahonnan ellenőrizni tudták Bitokara falut. Március 9-én a japánok folytatták a visszavonulást. A négynapos harcokban 17 tengerészgyalogos elesett, 114 megsebesült. A következő napokban a japánok elsősorban arra törekedtek, hogy fedezzék főerőik visszavonulását.[1]

Április végén a 40. hadosztály katonái váltották a harcoló tengerészgyalogosokat. A 185. gyalogezred május 7-én elfoglalta a Hoskins ültetvényt a keleti parton.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]