Arawei csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arawei csata
Második világháború
Dátum 1943. december 15.1944. január 16.
Helyszín Új-Britannia
Eredmény USA győzelme
Harcoló felek

Amerikai Egyesült Államok

Japán Birodalom
Parancsnokok
Julian W. CunninghamMaszamicsu Komori
Egységek

Amerikai Egyesült Államok

Japán Birodalom
Haderők
4750 katona1000 katona
Veszteségek
118 halott
352 sebesült
4 eltűnt
304 halott
3 fogoly
A Wikimédia Commons tartalmaz Arawei csata témájú médiaállományokat.

Az arawei csata a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik szövetséges katonai akciója volt 1943. december 15. és 1944. január 16. között. Az akciót a Dexterity hadművelet keretében hajtották végre Új-Britannia nyugati részén.[1] Az arawei hadmozdulatok a Director hadművelet (Operation Director) nevet kapták.

Hadi helyzet[szerkesztés]

Új-Britannián két hadműveletileg fontos terület volt: a rabauli japán katonai bázis, amely a sziget északi végén helyezkedett el repülőterekkel és erős védelmi vonalakkal, illetve a szigetet az Umboitól elválasztó Dampier-szoros és az Umboi és Új-Guinea között húzódó Vitiaz-szoros. Az amerikaiak célja Rabaul semlegesítése volt, közvetlen támadás nélkül. Ehhez el kellett foglalni a környék kisebb katonai erődítményeit, majd a légierő bevetésével megakadályozni, hogy Rabaul egy japán támadás kiinduló pontja legyen. Az amerikaik fő célpontja a Glouchester-fok volt, az arawei akció az ottani partraszállást tehermentesítette.[1]

Hadműveletek[szerkesztés]

A partraszállások térképe

A japánok októberben döntöttek arról, hogy megerősítik Új-Britannia nyugati területeit. Komori őrnagy csapatai azonban még a terület felé tartottak, amikor az amerikaiak partra szálltak. Az Arawe elleni támadást Julian W. Cunningham dandártábornok irányította. Mivel az erősítés nem érkezett meg a sziget belsejéből, csak néhány helyi japán század védte a területet. Az amerikaiak három helyen – a Pilelo-szigeten, Umlingalu falunál és az Arawe-félsziget nyugati végénél – szálltak partra.[2]

Az Umlingalu elleni akció totális kudarc volt. A 15 támadó gumicsónakból három kivételével az összes elsüllyedt a japánok tüzében. Tizenhat amerikai meghalt, és a túlélők is csak a Shaw romboló támogató tüzének segítségével érték el a partot. Pilelón, ahol a Paligmete faluban működő japán rádióállomás volt a célpont, jobban alakultak a dolgok. A japánok két barlangba vonultak vissza, de lángszóróval kifüstölték őket. Fél 12-re a harcok befejeződtek, és az amerikaiak csak egy embert vesztettek.[2]

A fő támadás a félsziget nyugati csücske ellen indult. Az akciót rombolók és bombázók támogatták. A csapatok első hulláma reggel hétkor érte el a partot, az ellenállás korlátozott volt. A védők túlnyomó többsége visszavonult keletre, a sziget belseje felé. A japánok legveszélyesebb akciója 9 órakor következett, amikor 20-30 repülőgép érkezett Rabaulból. Különösebb pusztítást nem tudtak okozni, és a nap végére már 1600 amerikai katona volt a félszigeten. December 15. és 27. között a japán légierő hétszer csapott le, a támadások legnagyobb eredménye egy parti szállítóhajó elsüllyesztése volt. [2]

A japán erősítés és az amerikaiak december 18-án csaptak össze először. December 20-án Komori elérte a Pulie-folyót, néhány kilométerre a kiürített repülőtértől. December 25-én az amerikaik kivetették állásaiból, és kénytelen volt keletre, a fő védelmi vonalak felé visszavonulni. Cunningham erősítést kért, mert komoly japán ellenállásra számított. December 28-án a japánok támadást indítottak, amelyet a tengerészgyalogosok visszavertek. Ugyanez történt másnap is. Néhány napnyi nyugalom állt be a fronton, mivel az amerikaiak nem akarták elfoglalni a Komori által védett régi repülőteret. A japán vonalakat nagyjából száz ember tartotta.[2]

Január 16-án megkezdődött a könnyű tankokkal, közepes bombázókkal és tüzérségi tűzzel támogatott amerikai gyalogos támadás. A nap végére a tengerészgyalogosok több mint egy kilométert haladtak előre. A japánok visszavonultak a repülőtérre, majd február közepén azt is kiürítették. Az amerikaiak a harcokban 118 halottat és 352 sebesültet veszítettek, négy katona pedig eltűnt. A japán veszteség 304 halott és három fogoly volt.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]