Wide- és Open-öbölbeli csata
| Wide- és Open-öbölbeli csata | |||
 | |||
| Ausztrál katonák a Kalai ültetvény területén | |||
| Konfliktus | Második világháború | ||
| Időpont | 1944. december – 1945. április | ||
| Helyszín | Új-Britannia | ||
| Eredmény | Szövetséges győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 d. sz. 5° 04′ 59″, k. h. 152° 04′ 59″Koordináták: d. sz. 5° 04′ 59″, k. h. 152° 04′ 59″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wide- és Open-öbölbeli csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
A Wide- és Open-öbölbeli csata a második világháborúban, az új-britanniai hadjáratok részeként zajlott le a szövetségesek és a Japán Birodalom között 1944 decembere és 1945 áprilisa között.
1944 novemberében az ausztrál erők partra szálltak a Jacquinot-öbölben, ahol logisztikai központot hoztak létre, majd átvették az amerikai katonák helyét a szigeten, és korlátozott offenzívába kezdtek a japán erők ellen. Az ausztrálok az amerikaiak által korábban kialakított állásokból indulva a Gazelle-félsziget felé nyomultak, hogy még szorosabbra húzzák a gyűrűt a nagy japán támaszpont, Rabaul körül. Két irányban haladtak: az északi parton a Hoskins-foktól az Open-öböl, a délin a Jacquinot-öbölből a Wide-öböl felé. 1945 tavaszára sikerült kiépíteniük és biztosítaniuk új hadállásaikat a két öböl között. A harcok ezután egészen alacsony intenzitásuak lettek, az ausztrálok célja az volt, hogy minél kisebb veszteséggel tartsák zár alatt a jóval nagyobb japán haderőt. Ez a helyzet a háború végéig megmaradt.
Előzmények[szerkesztés]
A japánok 1942 februárjában foglalták el Új-Britanniát, miután lerohanták a kislétszámú ausztrál helyőrséget Rabaulban.[1] A japánok ezután hatalmas támaszponttá fejlesztették Rabault, amely fontos ellenőrzőpontja lett a térségnek. 1943 decemberében az amerikaiak a Cartwheel hadművelet részeként partra szálltak Arawénél és a Gloucester-foknál, és létfontosságú repülőtereket foglaltak el. Fő céljuk az Új-Britannia és Új-Guinea közötti tengeri átjáró ellenőrzése volt. A túlpartot a Huon-félszigeti offenzívával biztosították. A szövetségesek, habár korábban Rabaul invázióját tervezték, megelégedtek azzal, hogy a japán támaszpontot elszigeteljék. Ennek érdekében újabb kétéltű inváziókat hajtottak végre Új-Britannián: 1944 augusztusában biztosítottak Talasea környékét, majd az ausztrálok partra szálltak a Jacquinot-öbölben, és logisztikai bázist hoztak létre a további hadműveletek támogatására.[2][3]
Összecsapások[szerkesztés]
.jpg)
1945 első hónapjaiban a japánok több összecsapást provokáltak a Gazelle-félszigettől nyugatra, de az ausztrál járőrök visszaverték a támadásokat. Január közepén az ausztrálok, kihasználva a japánok meghátrálását, Ea Ea felé nyomultak az Open-öböl nyugati szélénél. A japánok visszavonultak a Turiu-folyóhoz, az öböl északi csücskéhez, ahol a mocsaras terület jó természetes védelmi lehetőséget biztosított. Az ausztrál előrenyomulás Watunál ért ideiglenesen véget.
Még decemberben az ausztrál haditengerészet egységei megkezdték a járőrözést a déli part mentén, a Wide-öböl felé. A hónap végén az ausztrál szárazföldi csapatok Cutarpból Sampun, a Wide-öböl déli vége felé nyomultak. A télen járőrbázist hoztak létre Milimben. Február 15-én a szövetséges légierő japán állásokat támadott a Kalai ültetvény északi részén. A japánok visszavonultak, ezt kihasználva az ausztrálok két nappal később elfoglalták a kamandrami kereskedőállomást. Február végén az ausztrálok Waitavalo felé haladtak a Kalai ültetvény felől. Tolnál az ausztrálok megtalálták az 1942-es japán invázió során meggyilkolt ausztrál katonák tömegsírját.[4][5][6][7]
A szövetségesek átkeltek a Wulwut-folyón, majd hat héten át súlyos harcokat folytattak a Sugi-hegyen található megerősített japán állásokért.[4][5] A legnagyobb csata a Bacon-hegyért folyt, amelyet március 18-án foglaltak el.[8] Március közepén két japán repülő bombákkal támadta a wulwut-i hidat.[9]
A háború végéig[szerkesztés]
Az összecsapások után az ausztrálok nem nyomultak tovább, hanem védelemre rendezkedtek be, és a háború végéig sikerült elszigetelniük Rabault, ahol 93 ezer katona állomásozott.[10] A harcokban 53 ausztrál elesett, 140 megsebesült, 21 betegségben, balesetben hunyt el.[11] A japán veszteség 206 halott volt.[12]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Wide Bay–Open Bay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wigmore (1957), pp. 392–441.
- ↑ Miller (1959), p. 272.
- ↑ Long (1963), pp. 241–245.
- ↑ a b Dennis et al (2008), p. 390.
- ↑ a b Rickard 2015.
- ↑ Long (1963), p. 256.
- ↑ Bradley (2012), p. 21.
- ↑ Grant (2016), p. 226.
- ↑ Long (1963), p. 260.
- ↑ Long (1963), p. 241.
- ↑ Keogh 1965, pp. 410–412.
- ↑ Long (1963), p. 252.
Források[szerkesztés]
- Miller, John, Jr.. Cartwheel: The Reduction of Rabaul, United States Army in World War II: The War in the Pacific. Washington, D.C.: Office of the Chief of Military History, U.S. Department of the Army (1959). OCLC 1355535
- Wigmore, Lionel. The Japanese Thrust, 1st, Australia in the War of 1939–1945, Canberra: Australian War Memorial (1957). OCLC 3134219
- Long, Gavin. The Final Campaigns, 1st, Australia in the War of 1939–1945, Series 1—Army. Volume VII, Canberra: Australian War Memorial (1963). OCLC 1297619
- Rickard, J.: Operation Dexterity – New Britain Campaign, 16 December 1943 – 9 March 1944. History of War, 2015. (Hozzáférés: 2016. április 2.)
- Dennis, Peter. The Oxford Companion to Australian Military History. Melbourne: Oxford University Press (2008). ISBN 978-0-19-551784-2
- Bradley, Philip. Hell's Battlefield: The Australians in New Guinea in World War II. Crow's Nest, New South Wales: Allen & Unwin (2012). ISBN 9781742372709
- Keogh, Eustace. South West Pacific 1941–45. Melbourne: Grayflower Publications (1965). OCLC 7185705
