Csang Kaj-sek

Csang Kaj-sek
Kínai Nemzeti Kormány 1. és 3. elnöke
Hivatali idő 1928. október 10. – 1931. december 15.
Előd	Ku Vej-csün (ügyvezető)
Utód	Lin Szen
Hivatali idő 1943. augusztus 1. – 1948. május 20.
Előd	Lin Szen
Utód	Önmaga (mint köztársasági elnök)
A Kínai Köztársaság elnöke
Hivatali idő 1948. május 20. – 1949. január 21.
Előd	Önmaga
Utód	Li Cung-zsen (ügyvivő)
Hivatali idő 1950. március 1. – 1975. április 5.
Előd	Li Cung-zsen (ügyvivő)
Utód	Jan Csia-kan
Kínai Köztársaság 3.,7.,9. és 11. miniszterelnöke
Hivatali idő 1930. december 4. – 1931. december 15.
Előd	Szung Ce-ven
Utód	Csen Ming-su
Hivatali idő 1935. december 7. – 1938. január 1.
Előd	Vang Csing-vej
Utód	Kung Hsziang-hszi
Hivatali idő 1939. november 20. – 1945. május 31.
Előd	Kung Hsziang-hszi
Utód	Szung Ce-ven
Hivatali idő 1947. március 1. – 1947. április 18.
Előd	Szung Ce-ven
Utód	Csang Csün
Kuomintang 1. és 3. főigazgatója
Hivatali idő 1938. március 29. – 1975. április 5.
Előd	Hu Han-min
Utód	Csang Csing-kuo
Katonai pályafutása
Csatái	második kínai–japán háború kínai polgárháború
Született	1887. október 31. Fenghua, Csing-dinasztia
Elhunyt	1975. április 5. (87 évesen) Tajpej (Taibei), Kínai Köztársaság
Sírhely	Cihu Mausoleum
Párt	Kuomintang
Szülei	Wang Caiyu Chiang Chao-tsung
Házastársa	Szung Mej-ling (Soong Meiling)
Gyermekei	Chiang Ching-kuo Chiang Wei-kuo
Foglalkozás	politikus fegyveres erők tagja
Iskolái	Baoding Military Academy
Halál oka	májtumor
Vallás	metodizmus (előtte buddhizmus)
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje Honorary Knight Grand Cross of the Order of the Bath (1942) Fehér Oroszlán-rend legionnaire of Legion of Merit Az év embere (1937) Collar of the Spanish Order of the Civil Merit (1965) Royal Order of the Seraphim Order of the Rajamitrabhorn Belga Lipót-rend Becsületrend Order of Propitious Clouds Silver Cross of the Virtuti Militari Order of National Glory Order of Blue Sky and White Sun Order of the Sacred Tripod Order of the Cloud and Banner Order of Brilliant Star Order of Brilliant Jade Defense Distinguished Service Medal Azték Sas Mexikói Érdemrend Order of Merit for National Foundation Order of Civil Merit Order of Boyacá Order of the Sun of Peru Order of Merit Order of the Condor of the Andes Order of Christopher Columbus Order of the Liberator General San Martín Order of Vasco Núñez de Balboa Sikatuna-rend Déli Kereszt Országos Rendje Supreme Order of the Renaissance Order of Merit of Duarte, Sanchez and Mella Order of the Quetzal Orden de la Independencia Cultural Rubén Darío Katolikus Izabella-rend Order of the Liberator Order of the Republic of The Gambia Order of the Redeemer National Order of Merit Order of the Lion Order of Saints Maurice and Lazarus Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Nishan-e-Pakistan Distinguished Service Medal
Csang Kaj-sek aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Kaj-sek témájú médiaállományokat.

Csang Kaj-sek (kínai írással: 蔣介石, angolos írásmóddal: Chiang Kai-shek, mandarin olvasatban: Jiang Jieshi, magyar átírásban Csiang Csie-si; Tajvanon ismertebb nevén Jiang Zhongzheng, 蔣中正, ''Csiang Csung-cseng; Hszikou (Xikou), 1887. október 31. – Tajvan, 1975. április 5.) kínai politikus, katona.

Pályafutása

Csang Kaj-sek 1945-ben

Csang Kaj-sek falusi kereskedőcsaládban született a Csöcsiang (Zhejiang) tartománybeli Hszikou (Xikou) településen. A tokiói katonai akadémián tanult, ahol megismerkedett a három népi elven – nacionalizmuson, a nép jogain és a „népléten” – alapuló Egyesült Kínai Liga alapítójával, Szun Jat-szennel (Sun Yat-sen), a későbbi Kínai Köztársaság első elnökével. Az 1911-ben kirobbant katonai felkelés hírére hazatért Japánból, hogy az egyik köztársasági ezred irányítását átvegye. A forradalom jelentős társadalmi változásokat indított el Kínában (lemondott a császár, kikiáltották a köztársaságot, kihirdették az alkotmányt), és gyakorlatilag 1912 áprilisában véget ért.

Csang Kaj-sek 1923–1924-ben Moszkvában tartózkodott, és bár az ottani változások és módszerek tetszettek neki, a szovjet pártapparátuson belüli viszonyokat látva csalódottan tért haza Kínába. 1925-ben átvette a köztársasági csapatok feletti parancsnokságot és az 1912. augusztus 12-én megalakult Nemzeti Párt, a Kuomintang (Guomindang) jobbszárnyának vezetője lett. 1925 májusában kitört a sanghaji sztrájk, amelyre válaszul a Kuomintang (Guomindang) – félve a forradalom térnyerésétől – államcsínyt szervezett, amely elbukott. A forradalom részekre szabdalta Kínát: 1927-ben Csang Kaj-sek nemzeti kormányt alapított Nancsingban (Nankingban), miközben a kettészakadt Kuomintang (Guomindang) Vuhanba (Wuhanba) tette át székhelyét. Felesége, Szung Mej-ling (Soong Meiling) kedvéért áttért a kereszténységre, és hosszú évekre abszolút hatalom összpontosult a kezében.

1927 és 1931 között a polgárháború szabdalta országban – kezdeti sikeres hadjáratai után – többször is vereséget szenvedett, ráadásul Japán – kihasználva Kína meggyengülését – 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. Ez egységfrontba tömörítette a Mao Ce-tung (Máo Zédōng) és Csang Kaj-sek vezette erőket: 1936 és 1945 között közösen próbálták Északkelet-Kínát (azaz: Mandzsúriát) felszabadítani.

Időközben kitört a második világháború. Kína 1941-ben minden kapcsolatot megszakított a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal, majd december 9-én hadat is üzent nekik, így Csang Kaj-sek a szövetségesek oldalán vehetett részt a párizsi békekonferencián. 1945-ben, Japán kapitulációját követően felbomlott a kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége, a kínai hadsereg kettészakadt, kezdetét vette a harmadik polgárháború. Mao hadserege győzelmet győzelemre halmozott: 1948-ban elfoglalta Mandzsúriát, 1949 áprilisában elfoglalta Nancsingot (Nankingot), Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek és maradék serege Tajvan (Taiwan) szigetére menekült. 1954-ben Csang Kaj-sek biztonsági szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csang Kaj-sek haláláig nem mondott le arról a tervéről, hogy fegyverrel foglalja vissza Kínát, annak ellenére sem, hogy az ENSZ 1971-ben kizárta Tajvant (Taiwant) tagállamai sorából, 1978-ban (Csang Kaj-sek halála után) pedig még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította vele. (Tajvan (Taiwan) ma sem tagja az ENSZ-nek).

Csang Kaj-sek diktatórikus tajvani uralma alatt a sziget gyors gazdasági fejlődésnek indult. Élete vége felé szívbetegséggel és veseelégtelenséggel küzdött, halála előtt tüdőgyulladást is kapott. 1975. április 5-én, 87 éves korában halt meg a veselégtelensége következtében.

Emlékére állították Tajpejben (Taibeiben) a Csang Kaj-sek-emlékcsarnokot.

Források

• Joseph Cummins: A történelem nagy riválisai. Amikor a politika személyes párharccá válik (Kossuth, 2010) ISBN 978-963-09-6162-2
• Polonyi Péter: Kína története (Mæcenas, 1994) ISBN 963-8469-33-1
• Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet (Európa Kiadó, 2006) ISBN 963-07-8158-1

További információk

• Szong Mayling: Csiangkájsek. A tábornagy naplójával; ford. Gáspár István; Magyar Írás, Bp., 1944
• Zbigniew Krogulski: Csang Kaj-Sek fogságában. Lengyel tengerészek Tajvan szigetén; ford. Révész József; Országos Béketanács, Bp., 1955 (Békebizottságok kiskönyvtára)