Csöcsiang

Zhejiang/Csöcsiang (浙江省 Zhèjiāng Shěng)
Rövidítés: 浙 pinjin rövidítés: Zhè
Név eredete	A Qiantang folyó régi neve
Közigazgatás
Ország	Kína
Közigazgatási szint	Tartomány
Székhely	Hangcsou
Prefektúrák (地区)	11
Megyék (县)	90
Járások (乡)	1570
A KKP tartományi bizottságának titkára	Hszi Csin-ping
Kormányzó	Lu Zushan
Terület	101 800 km², 25. a rangsorban
ISO 3166-2	33
Népesség
Teljes népesség	64 567 588 fő (2020)
Népsűrűség	464 fő/km²
Főbb nemzetiségek	Han – 99,2% She – 0,4%
GDP 2004
GDP	1120 milliárd CNY, 4. a rangsorban
GDP per fő	23 800 CNY, 4. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Zhejiang/Csöcsiang weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csöcsiang témájú médiaállományokat.

Csöcsiang (浙江; pinjin: Zhèjiāng) Kína egyik keleti tartománya.

Történelem

Ez a terület kívül esik a legősibb kínai civilizáció területén. Önállóan szerveződött itt állam, amely beavatkozott a tőle északra fekvő kínai államok viszályaiba. Végül az i.e. 3. században az egységes kínai császárság része lett. Kínaiak nagyobb arányú betelepedése az i.sz. 4. századtól indult meg. Ekkoriban Kína északi területei nomád dinasztiák uralma alá kerültek, előlük sokan menekültek délre.

1127-ben Észak-Kínát ismét egy nomád dinasztia foglalta el, ezúttal a dzsürcsenek. A császári székhely Csöcsiang tartomány mai székhelyére, Hangcsouba költözött. Ez az időszak a tartomány első virágkora. Hangcsou gazdasági jelentőségét akkor sem vesztette el, amikor a császári udvar elköltözött innen. A tartományban volt az exportra termelő kínai porcelánipar központja. Délkelet-Ázsiába, Közel-Keletre, később Európába szállították az itt készült porcelán tárgyakat. Ezek kifejezetten exportra készültek, kínai belső piacra más edénytípusokat gyártottak. A Ming-dinasztia idejére az itt gyártott porcelán minősége leromlott, a termelés súlypontja áthelyeződött a szomszédos Csianghszi tartományba.

1368-ban szervezték meg Csöcsiang tartományt. Azóta lényegében változatlanok a határai.

1758-ban innen kerültek át Európába az első páfrányfenyők (Ginkgo biloba). Itt volt az I. ópiumháború hadszíntere. A háborút lezáró békében Ningbo kikötőt Kína kénytelen volt megnyitni a külföldi hajók előtt.

A II. világháború alatt japán megszállás alá került a tartomány. A japánok pekingi bábkormánya igazgatta.

A kommunista hatalomátvétel után Kína más vidékeihez viszonyítva kevés beruházás történt Csöcsiang tartományban. Vasúthálózata fejletlen maradt. Teng Hsziao-ping reformjai után azonban megugrott a fejlődés. Az addig fejletlennek számító tartomány gyorsan a legfejlettebbek közé került Kínán belül.