Tajvan (Kínai Népköztársaság)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taiwan (台湾省
Táiwān Shěng)
Rövidítés:
pinjin rövidítés: Tái
Közigazgatás
Ország Kína
Közigazgatási szintTartomány
SzékhelyTajpej
Terület35 581 km²
ISO 3166-261
Népesség
Teljes népesség23 140 000 fő (2010)
Főbb nemzetiségekHan – 98%
kaosanok – 2%
GDP 2022
GDP5120 milliárd CNY
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Taiwan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajvan témájú médiaállományokat.

Tajvan kiejtése (kínai: 台湾, pinjin: Taiwan) a Kínai Népköztársaságban jogilag létező tartomány, amelyre az ország hivatalos igényt formál. A területe ténylegesen a Kínai Köztársaság fennhatósága alatt áll. Az egy Kína és az Egy ország – két rendszer irányelvek mentén a Kínai Népköztársaság saját területeként határozza meg Tajvant. A hagyományos belső kínai területek északnyugati részén terül el. Tartományi székhelye Tajpej, míg legnagyobb városa Hszinpej.

Történelem[szerkesztés]

1949. október 1-jén Mao Ce-tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását, akkori fővárosát, Pejpinget visszanevezték Pekingre, újra fővárosi rangra emelve. Csang Kaj-sek és nagyjából két millió nacionalista kínai visszavonult Tajvan szigetére.[1] A szárazföldön csak egyes elszigeteltebb helyeken tartották fönn az ellenállást, nevezetesen Szecsuanban, illetve a távolabbi déli területeken. Közülük több tízezren menekültek Francia Indokínába és Burmába. Míg előbbi helyen lefegyverezték őket, utóbbiban hosszú ideig tovább működtek, az arany háromszögben pedig az ópiumtermesztésbe és kereskedelembe is bekapcsolódtak.[2]

A Kínai Népköztársaság megpróbálta megszerezni a Kínai Köztársaság által irányított Kinmen-szigeteket, ami meghiúsult a Kuningtou-i csata folyamán.[3] 1949 decemberében Csang Tajpejt a Kínai Köztársaság ideiglenes fővárosának nyilvánította, és továbbra is követelte saját kormányának Kína egyetlen hivatalos kormányaként való elismerését.

A kommunisták további kétéltű hadműveletei 1950-ben sikeresebbek voltak, győzedelmeskedtek Hajnanon 1950 áprilisában, a Vansan szigeten 1950 augusztusában és Csousan szigeten 1950 májusában.[4]

Nómenklatúra[szerkesztés]

Mivel a Kínai Népköztársaság nem ismeri el legitimnek a Kínai Köztársaságot, a Kínai Népköztársaság kormánya és médiája az utóbbi egyes kormányhivatalaira és intézményeire általános leírást használva hivatkozik, ami nem jelenti a Kínai Köztársaság azon igényének jóváhagyását, hogy a kormánya legitim. A felhasznált pontos helyettesítők nincsenek hivatalosan megjelölve, így a Tajvanra vonatkozó politikailag kijelölt nevek kis eltéréseket mutatnak a KNK-n belüli források között. 2021. július 21. óta a hongkongi RTHK is ezeket az irányelveket írja elő munkatársai számára, hogy megakadályozzák, hogy Tajvan független államként való ábrázolását.[5]

Egyes esetekben, ahol a név nem utal jelentős mértékben a szuverenitásra, a név ugyanaz marad, mint pl. az Anyaországi Ügyek Tanácsa,[6] a megye[7] vagy a polgármester.[8]

jelölt fogalom alkalmazott nómenklatúra kínaiul átírás
a Kínai Köztársaság kormánya tajvani hatóságok[9] 台湾当局 Tajvan tangcsü
A Kínai Köztársaság elnöke tajvani régió vezetője[10] 台湾地区领导人 Tajvan ticsü lingtaozsen
A Kínai Köztársaság alelnöke tajvani régió vezető-helyettese / tajvani hatóság vezető-helyettese[11] 台湾地区副领导人 / 台湾当局副领导人 Tajvan ticsü fulingtaozsen / Tajvan tangcsü fulingtaozsen
A Kínai Köztársaság végrehajtó jüanjának elnöke a végrehajtó testület felelőse 行政机构负责人[12] hszingcseng csikou fucözsen
A Kínai Köztársaság Elnöki Irodája tajvani régió vezetőjének irodaépülete 台湾地区领导人办公室 Tajvan ticsü lingtaozsen pankungsi
Végrehajtó jüan végrehajtó testület 行政机构 hszingcseng csikou
Törvényhozó jüan törvényhozó testület 立法机构 lifa csikou

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Chris Cook, John Stevenson: The Routledge Companion to World History Since 1914. (hely nélkül): Routledge. 2005. 376. o. ISBN 0415345847  
  2. Jordán Gyula, i. m. 150. o.
  3. Qi Bangyuan, Wang Dewei: The Last of the Whampoa Breed: Stories of the Chinese Diaspora. (hely nélkül): Columbia University Press. 2003. 2. o. ISBN 0231130023  
  4. Roderick MacFarquhar, John K. Fairbank, Denis C. Twitchett: The Cambridge History of China. (hely nélkül): Cambridge University Press. 1991. 820. o. ISBN 0521243378  
  5. New rules laid down for RTHK over Taiwan stories. RTHK . (Hozzáférés: 2021. július 21.)
  6. Taiwan' s mainland affairs authority congratulates Macao' s Chui on reelection. Shanghai Daily, 2015. június 18. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  7. Lee Teng-hui's Diaoyu Islands remarks reprimanded in Taiwan_News on Taiwan_ENG.TAIWAN.CN. eng.taiwan.cn
  8. 张玲: Headline_Taiwan Affairs Office of the State Council PRC. Gwytb.gov.cn, 2014. június 30. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  9. A tajvani hatóság „pénzdiplomáciája”
  10. [https://hungarian.cri.cn/2023/04/06/ARTIqkFclT438mkkho6TucHC230406.shtml A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Tajvani Ügyek Irodájának szóvivője Caj Jing-ven egyesült államokbeli látogatásáról]
  11. A külügyi szóvivő a tajvani hatóság vezető-helyettese amerikai átutazási tervéről
  12. 20 killed, 270 injured in Taiwan gas leak explosions”, China Daily, 2014. augusztus 1. (Hozzáférés: 2021. október 20.) „"Jiang Yi-huah, the island's executive chief..."”